A mai nappal bejeztem a 3 hetes, lelki rehabilitációmat és holnaptól elkezdem a céges dolgaim intézését. Nagyon, nagyon szép napom, volt, ami megkoronázta azt a lelki fejlődést, amin elindultam. Most már érzek magamban annyi stabilitást, erőt és türelmet, hogy azt ami holnap reggeltől vár, úgy tudjam intézni, ahogy kell. Tudom, hogy lesznek necces telefonbeszélgetések, kényes és kellemetlen szituációk. De annyira bennem van, hogy nekem erre a 3 hétre szükségem volt. Ha úgy vágtam volna bele a megoldandó feladatokba, hogy nem állok készen rá és ez is a nyakamba zúdul, biztosra veszem, hogy visszaestem volna. Sőt tudom...

De döntöttem, és én úgy döntöttem, hogy magamra fókuszálok. Észrevettem, hogy az elmúlt időben, érzelmileg jobban megnyíltam embereknek, őszintén kommunikálok a magánéletemben és végre azt érzem ezzel építek és nem rombolok. Ennek hatására sok-sok apró és hatalmas csoda tette fel a 3 hétre a koronát.

Reggel találkoztam Zs-vel, vittem neki ebéded. Csodás nyári reggel volt, ébredező várossal és ébredező velünk. Álmosan, még is boldogan néztük egymást. Utána hazajöttem, pihentem egy kicsit, mert sajnos az éjjeli alvás még mindig nem az igazi.. Egye fene kit érdekel gondolhatnánk, de azért még is csak kell a szervezetnek a pihenés és a lelkemnek is.
Ebéd után felvettem Zs-t és együtt töltöttük a délután. Mint egy kis ékszerdoboz zárt minket körbe a szerelem. Becsülöm és szeretem, hogy végigcsinálta mellettem és velem az elmúlt időszakot. Boldog vagyok de nem miatta, vele. Számomra ez óriási különbség. Az érzés belűlről fakad és nem pedig menekülök a szerelmünkbe. Ma még jobban szeretem mint eddig. Értékelem az őszinteségét, hogy ma is megosztotta velem egy általa buta gondolatnak aposztrofált eszmefuttatását. Pedig teljesen jogosan kérdezett rá. Olyan édesen, kicsit bátortalanul, de még is.. Minden pillanatában a délutánnak benne volt a kölcsönösség, az elfogadás, a szeretet és a szerelem. Sokat hozzá tesz a most is a lelkemben lévő békességnek.

Utána elmentem gyűlésre, fantasztikus volt. Volt egy új, 24 órás társunk és egy visszaeső. Mindenki nagyon támogató volt. Bátorítottuk a saját emlékeinkkel, a saját tapasztalatunkkal őket. Semmi sajnálat, ítélet, lenézés.. Csak együttérzés, elfogadás és bátorítás. Nagyon feltöltött, szeretem ezt a csoportot, remek emberek vannak benne, remélem az új tagunk visszajön. Megköszöntem a társaimnak, hogy 3 héttel ezelőtt úgy fogadtak. Meghatározó volt az életemben. Az első benyomás, a hozzáállás itt is, mint az élet minden területén, egyszeri és megismételhetetlen. Esetemben életmentő.

Hazafelé felhívtam F-t, beszélgettünk, meséltem, jó volt. A közel 20 éves kapcsolatunkról majd máskor írok bővebben, de hálás vagyok neki, mert mindig támogatott, még a válásunk után is. Nem tutjgatott, nagyon határozotta de támogatott.

Tegnap az AA fb csoportban beírt valaki, hogy 50 nap után gonban van, valakiben csalódott és lehet, hogy ma este inni fog. Bátorítottuk és ennek az lett az eredménye, hogy ma megköszönte és nem ivott. Apró kis dolgok ezek, de fontosak. Jó segíteni és most előszőr életemben érzem, hogy engem is segítenek. Persze ezt meg kell tanulni elfogadni. Nehezen, de lépésről lépésre nyílok meg a világ felé.

Az új munkahelyemmel is beszéltem, szerdán is számítanak rám, pénteken is. Jó érzés.

Ma nem ittam, pedig régen nem voltam annyira boldog mint ma. Régen nem volt annyira kerek a napom, mint ma. Eszembe se jutott, hogy alkohollal ünnepeljem meg. Tiszta fejjel és szívvel élvezem a normális érzéseim . Nagyon jó. Csak most jutott eszembe, hogy ja ilyenkor szoktam megjutalmazni magam. Ma nem volt erre szükségem. Remélem holnap is így lesz.