Aludtam végre 6 órát egybefüggően. Hipp-hipp hurrá gondolhatná az ember, de miután felkeltem és Zs-vel beszéltem simán visszaaludtam még egy órára.. majdnem lekéstem a mai online gyűlést. Volt 5 percem tusolni, kávézni, cigizni és megnézni kik kerestek telefonon.. Utálom a kapkodást, de nem húztam fel magam, szépen, ahogy jött megoldottam és a gyűlésre is be tudtam csatlakozni.

Érdekes gyűlés volt, fél füllel hallgattam csak, és felkaptam a fejem, mert az Isten hitről szólt a bevezető. Na szép gondoltam magamban.. Született ateista vagyok, barátkozom a spirituális dolgokkal erre belefutok ebbe.. De kellemesen csalódtam. Az első meosztás egy olyan társunké volt, aki szintén ateistaként érkezett az AA-ba és megtalálta azt amiben / akiben hisz: önmagát. Teljesen mindegy, hogy istennek, felsőbb erőnek, vagy a magunkba vetett hitnek nevezzük. A lényeg, hogy segít kezelni a helyzetünket. Abban teljesen egyetértettem vele, hogy sok társ értetlenkedve fogadja az isten említését, maga az AA igyekszik hangsúlyozni, hogy ez bármi lehet (saját felfogásunk szerinti isten) de még is csak az van a papírra írva, hogy Isten. Mindegy én kiveszem a lényeget, ami számomra fontos. A megosztásomban elmeséltem, hogy az első napokban nekem is fura volt ez az istenes dolgo, de félretettem. Majd, jön, alakul formálódik. Türelem.. Lassan siess. Csak szépen végig az úton, lépésről lépésre.
Illetve elmeséltem a tegnapi napom is, hogy a bevásárlás feszűlté tett. Egyszerűen jó volt kimondani. Ma is voltak feszültségre okot adó telefonok, de simán lekezeltem őket. Élvezem ezt a fajta lelki békét. Már nem akarom, hogy az üzleti életben szeressenek. Egyszerűen, normálisan zárok. Nincs bennem megfelelési vágy. És ma már nem éltem meg kudarcnak, hogy vissza kell adnom a kocsim, vagy, hogy 20 éves szakmai karriert hagyok a hátam mögött.

még egy gondolat:
Ez egy kurva betegség, de legalább nem küzdök azzal, hogy elfogadjam a helyzetem. Ma hallottam olyan megosztást, hogy 5 év után is a gyógyulást várja. Nincs, nem lesz, sorry ezt beszívtuk.. Vagyis nem. Én nem éltem meg ma sem, hogy nem ittam alkoholt. És nem azért mert nem ihattam volna. Nem én minden nap eldönthetem iszok e vagy sem. És mellette eldönthetem, hogy azokat a kis palántákat, amelyeket elültettünk közösen a számomra fontos emberekkel, látom e felnőni vagy sem. Én pedig ma is jó érzéssel éltem meg F vérszívását, Zs szerelmét, anyám morgását, hogy kisfiam nem lehet gyűrött pólóban gyűlésre menni :D Imádtam.. rám adta az öcsém 3XL pólóját. Mint egy szakadt deszkás suhanc úgy néztem ki. De szeretetből tette. Minden, amit ma kaptam ezektől az emberektől, szeretetből volt. És jól esett befogadni.