Végig gondoltam ma este ezt az érzelmi hullámvasutat. Beszéltem egy AA társammal is. Úgy érzem magam, mint Neo a Mátrixban amikor felébred. Minden éles, minden erősen hat rám. Iszonyatosan szenzitív vagyok és a betegsgem miatt összemosódik a képzelet és a valóság, vagy képzelt dolgaim.

Ezért ezt a hetet adtam magamnak, hogy jobban legyek. Ha nem megy elkezdek szponzort keresni, nem várom meg a 3 hónapot. Ha nem segít akkor befekszem terápiára. Nem akarom lerombolni azt, amit felépítettem 1 hónap alatt. Ha az kell, hogy elvegyék a telefonom, és leterheljenek egész nap, hogy megtanítsanak az alapoktól újra járni akkor megteszem. Nem bírok a saját kattogásommal. És nem szégyen segítséget kérni. Egy maroknyi ember még mindig szeret és bízik bennem. Erősnek lát, de bevallom most gyenge vagyok és a saját agyamra megyek. Ma amikor az egyik társam hazahozott, elmondta, hogy nagyon jó, ennek így kell lennie és jól csinálom. Ok, ezt tök jó csak ne lennék 24 órán át összezárva magammal.

Az Eredet című filmben volt az alábbi mondat:

"A gondolat olyan, mint egy vírus. Ragályos és kiirthatatlan. Az ötletmagból kifejlődött kész gondolat meghatároz téged, vagy elpusztít."

Én pedig élni akarok, hülye gondolatok nélkül. Viaskodik bennem a józan és a beteg részem. Vitatkoznak. Ez pedig azt fogja eredményezni, hogy akik támogatnak azokat bántani fogom. És ezt soha...
Anyámmal végre olyan jó a kapcsolatom. Öcsémmel is. F-fel is, bár ma pont összemorogtunk, de kedvesen tudtam letenni a telefont, bár neki lángolt az agya. De ettől még a barátom és szeretem. Zs pedig.. előbb utóbb bedobja az unalmast. Nem azért mert nem szeret, hanem mert sok lesz belőlem. Én is ezt tenném, nem napokra gondolok, hanem hetekre, hónapokra. Nem akarom, hogy bárki is felörlődjön miattam. Ha kell még többet teszek bele, jelen esetben a szponzor vagy a terápia.

Szeretem ezeket az embereket és jó érzés, hogy szeretnek. Bármit megteszek, hogy ez így is maradjon.