Egy alkoholista naplója

Egy alkoholista naplója

Élet - 2021.09.14.

2021. szeptember 14. - Victor76

Hosszú idő óta most kerültem újból alkalmazotti státuszba...Persze, hogy reggel elkéstem. Mentségemre szóljon, hogy itthon hagytam az orrcseppemet és meg kellett álnom egy patikánál. Jó nem volt belőle probléma, de akkor is.. erre figyelnem kell a jövőben. 

Az egész napomat végig melóztam, konkrétan 2 óra alatt volt 5 percem elszívni egy cigit. Ez nem az a hely ahol lazsálni lehet. Ó milyen jó is ez nekem. De komolyan. Gyógyuló félben lévő alkoholista vagyok, nagyjból gondolkodni sem volt időm egész nap. Nem azért mert monoton lett volna az életem, sőt.. Folyamatosan kaptam a feladatokat, betanultam, befogtam a pofám és figyeltem. Nem kezdtem el okoskodni, hogy én ezt tudom. nem, csak csendben figyeltem és jegyeztem magamban, mi hogyan működik itt. Tanulom és gyakorlom az alázatot és a türelmet. 

Nagyon jó nap volt. Mondjuk cefetül elfáradtam a végére, alig vártam, hogy hazaérjek és beálljak a tus/ zuhany (krumpli, burgonya :)) alá. Beteg vagyok, de élveztem a napot, és jó érzésekkel tölt el, hogy valahol számítanak rám a munkában. Pedig tettem érte, hogy ne így legyen, de tőlük is kaptam egy második esélyt.

holnap pedig Zs-vel együtt töltjük a napunkat, nagyon várom <3 És azt is, amikor végre elköltözhetek innen. Közelebb lesz Ő is és a meló hely is. 

Tudom, hogy sokat tettem azért, hogy az életemet elbasszam. De most úgy érzem, hogy a viharos tengeren kaptam egy pici csendet és nyugalmat, hogy talán van remény, hogy a vihar elvonul és kisüt a Nap.. Van remény, hogy egy normális és szebb életet élhessek. Nem akarom túl dramatizálni de az elmúlt másfél év után ez szinte hihetetlennek tűnik. 
Covid, apa halála, alkoholizmus, egy nem túl jó párkapcsolat, egy csődbe ment cég...

ezek nem egészen azt vetítik előre, hogy valaha is normális életet élhetnék, de mégis.. mégis felütötte bennem a fejét a remény, hogy meg tudom tenni, képes vagyok rá...

Kezdek hinni önmagamban, és mások is hisznek bennem. Én pedig hagyom, nem tiltakozom, nem keres kifogásokat az elmém, egyszerűen csak átengedem magam annak, hogy vannak olyanok akik szerint értékes vagyok és szerethető. Ez azt hozza magával, hogy megnyílok, hogy őszinték az érzéseim, hogy vannak újból céljaim, és nem csak úgy létezem. Nem figyelem sztoikus nyugalommal ahogy a napok telnek, hanem várom, hogy teljenek és mehessek Zs-vel szülinapozni, hogy intézzem a költözésem, hogy ÉLHESSEK

 

A bejegyzés trackback címe:

https://victor76.blog.hu/api/trackback/id/tr9816689014

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása