Azt hiszem visszatérek a napi blogoláshoz, kell a lelkemnek.
Igaz, hogy ez a hét inkább arról szólt, hogy alkalmazkodom és elfogadom az új élethelyzetemet. Nem mondom, hogy nehéz, vagy, hogy megugorhatatlan. Azonban hirtelen magam mögött hagyni 20 év jólétet, azt hogy szinte mindig azt és akkor csináltam, amit akartam, nem megy egyik pillanatról a másikra. Se céges autó, se céges telefon, se kötetlen munkaidő. reggel 5kor kelek, átlagban 10 óra munka és 20-21 óra között érek haza. Van egy nagyon szűk időkapu, amit magammal tudok tölteni. 2, max 3 óra. 

Félreértés ne essék, nem érzem úgy, hogy ez baj. Elfogadom, hogy az az élete, amit 20 éven keresztül éltem már nem fenttartható. Illetve folytathatnám tovább, de tudom mi lenne a vége. Simán elmehetnék a kereskedelembe dolgozni, most tisztán, jobban megy a kommunikáció ha nem vagyok fáradt. lenne kocsi, telefon, magasfizetés. De nem akarom. Ez nem önkéntes szenvedés a részemről, nem mártírkodom, hogy vezekelnem kell az elmúlt 20 évért. Nem. Egyszerűen csak tudom, hogy az életem hátralévő részét úgy szeretném leélni, hogy amikor visszanézzek legalább annyi becsületes, dolgos év álljon mögöttem, mint most. Ehhez viszont lejjebb kell adnom bizonyos dolgokból. Ezzel sincsen semmi bajom. Sőt értékelem a munkát, a megkeresett pénz. Elzárták az üzleti világ csapjait, most már nekem kell megteremtenem, felépítenem a jövőmet.

Úgy érzem ez olyan, mint amikor a saját kezével épít valaki valamit. Lehet, hogy nem tökéletes, de az övé, ha ránéz a saját munkáját látja viszont benne, nem pedig egy standard, futószalagon készült valamit. Talán a legjobb szó erre az örökség? Nem tudom.. lehet, de majd ha megtalálom az ideillőt leírom.

Apropó örökség... Mivel olyan életete éltem, amilyet, nem igazán foglalkoztatott a gondolat, hogy gyerekem legyen. Pontosabban egyszer, akkor nagyon. 3 hónapig úgy nézett ki apa leszek, életem egyik legboldogabb időszaka volt. De nem jött össze. Utána már nem is akartam gyereket, a párválasztásaimnál se volt szempont, egyszerűen elengedtem ezt. Pedig csodálatos dolog lehet.. Szívmelengető, így, hogy áttételesen belelátok Zs életébe, mindig szeretem hallgatni ahogy mesél és csak mesél az én kis szélvész szerelmem. Lendülettel, szenvedélyesen, szeretettel. Hát igen nekem úgy tűnik ennyi jutott a gyerekvállalásból. Persze lehetne, biológiailag alkalmas vagyok rá (remélem:D) De én mástól nem szeretnék gyereket csak tőle. 

Az elmúlt hónapokban világosodott meg bennem, az, amit apám a levelében írt, hogy miért érezte azt bennünkél tovább. Igen, ez örökség. A gondolkodásmód, az erkölcsi hovatartozás, a szellem, a szeretet Nagyon szép levél volt. Néha előveszem és beleolvasok.. van, hogy nem megy végig mert a könnyeim... De nem kínzom magama ezzel, csak szeretem azokat a sorokat, szinte érzem, hogy velem van. Mert velem van.

Végre hétvége van. Csodálatosan indult. Igaz 40 perc lehetett kb. de... minden nyűgömet elfújták, nem éreztem a fáradtságot. Teljesség volt bennem, mosoly, nevetés, csodásan villogó zöld csillagok, ha lecsukom a szemem most is látom ahogy rám néz. Igen abban a szempárban és tekintetben benne van minden. Ha fáradt akkor is, ha álmos akkor is, ha dühös, ha szerelmes akkor is. Mint egy csillagkapu, összeér a lelkünk, amikor szavak nélkül egymásba mélyedünk.