Egy alkoholista naplója

Egy alkoholista naplója

Közös kis csillagszóróink - 2021.09.27.

2021. szeptember 27. - Victor76

Szeretem azokat a kis helyzetkomikumokat és közös röhögéseket, amiket elő tudunk egymással idézni. Annyira természetesen és ösztönösen viselkedünk együtt, hogy néha fel sem tűnik, hogy egy egy mondat vagy kiejtett szó, fintor vagy mimika, teljesen átértelmezi a beszélgetésünket.

Talán a legelső az volt, amikor csokit vittem Zs-nek, imádja. Elkezdte megenni, kérdezte, hogy kérsz belőle? Én pedig (szerintem játékosan) azt feleltem áá dehogy, erre befalta. Én meg ott ültem döbbenten, hogy te tényleg megetted az egészet? Erre elkezdtünk röhögni :)

A b+ Zs kifejezés nálam a mérhetetlen elfogadás jele, amikor valami olyan reakciót kapok amire akkor ott tényleg nem számítottam. Ma pl. amikor találkoztunk akkor mondtam, hogy egész nap pakoltam, letusolni nem volt időm. Megölelt, belenéztem azokba a gyönyörű szerelemmel átitatott szemeibe és a világ legromantikusabb hangján (vélem én) annyit mondtam, gyönyörű vagy. Erre ő, nem is vagy büdös. Szakadtunk a röhögéstől. Imádtam azt a pillanatot. Mert meghitt volt, őszinte, semmi játszma, csak természetes reakciók.
Szeretem ezeket a lopott perceket, kis csillagszórók (Zs találta ki) az életünkben.

Ma amikor felidéztük este ezt, szóba került, hogy lassan elkezdhetnénk írni. És tényleg. Hiszem, hogy megannyi félreértés, vicces helyzet és közös nevetés vár még ránk a közös életünkben.

Apropó közös élet. Most este írásban amikor beszélgettem szélvész kisasszonnyal, jött egy kis kattogás, mert nem úgy reagált, ahogy én azt szerettem volna. Elindult egy rossz minilavina. Szóltam, hogy inkább menjünk aludni, de aztán közösen meg tudtuk fordítani a beszélgetés irányát és meghitt, röhögős és szép este lett, pont mint a mai napunk. Jó érzés, hogy bár beugranak a régi sémák, de teszek ellenük, nem hagyom kifejlődni magamban, ő pedig partner ebben. Mint mindenben az életemben, a közös életünkben. Köszönöm, hogy ilyen ember és nő vagy, aki kellő türelemmel és szerelemmel van megáldva.

Neki is hosszú naja volt és nekem is. Imádtam, amikor a kocsiban szenvedélyesen magyarázott, gesztikulált, bazdmegezett és mosolygott közben a szeme az örömtől, hogy ott állok előtte. Én pedig élveztem a csodás nőm látványát. 

Jó napom volt, végre elkezdtem hasznosnak érezni magam a cégnél. Összekötőként rohangáltam a különböző részlegek között, segítve, jókedvűen, poénkodva, intézkedve. A munka végén a főnököm elmondta, hogy miket kell a távollétében intézni, szervezni, jól esett. Az én fejemben is az volt, ami a társaim fejében néha, alkoholista vagyok, szart sem érek, senkinek nem vagyok fontos. Ok tettem érte eleget, hogy ez reális legyen. Pedig nem így van a valóságban. Csak be kell fogadni, hogy megbíznak bennem, hogy tényleg számítanak rám. Jó érzés. Volt bennem egy kisebb fajta hála az Élet felé, amikor ez bekövetkezett.

A bejegyzés trackback címe:

https://victor76.blog.hu/api/trackback/id/tr4616702256

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása