Eljött a várva várt nap. Reggel 7kor keltem, 11re jöttek a ársak bepakolni a kocsit. 4 órán át, apkoltam ki a teraszra mindent, takarítottam, rendezkedtem. A végén olyan jó érzés volt minden. Belevágni valami újba, magam mögött hagyni a múltamnak ezt a részét. Persze megcsúsztunk a pakolással és az a srác, aki a kocsit hozta ment tovább. Én meg itt álltam és egyedül kellett felhordanom a cuccokat a harmadik emeletre. A tökömön is folyt a víz.. Konkrétan úgy éreztem sose fogynak el a dobozok. És akkor egyszer csak vége lett és felkerült minden, az ágy is befért a helyére.

Nos ez a fizikai leírása a mai napomnak.. A lelki.. a lelki részét nagyon nehezen tudom megfogni. Nem tudom mikor voltam ennyire felszabadult és boldog egy olyan helyzetben, ami régen stresszessé és morcossá tett volna. Most pedig vidáman, izzadva de jó kedvvel csináltam mindent. Zs-vel is beszéltem telefonon, annyira örült, hogy kihallatszik a hangomból az életszeretet, a boldogság. Igen, ma boldog vagyok, nem azért mert 111 napja nem ittam alkoholt, hanem azért mert minden nehézség ellenére de sikerült egy apró de jelentős lépést tennem. örömmel és nyugalommal tölt el, hogy jobb helyen vagyok. Csendes, barátságos pici kuckóban. Közel mindenkihez és mindenhez. Lehetőségem van jobbá tenni az életem. Pedig féltem, hogy nem fog sikerülni, jött a mi lesz ha érzés.. Jönnek a pomogácsok és szétbarmolják azt, amit olyan jól elterveztem. de nem jöttek. Én meg úszok a boldogságban. Fáradt vagyok, kurvára érzem minden porcikám, de akkor is kibaszott boldog vagyok és itt vigyorgok mint a tejbetök. Mert sikerült. 

És az, hogy Zs-vel is újból egymást erősítjük.. nem marjuk egymást, nem a félelmek dominálnak. Nagy igazság van abban, hogy ne azzal foglalkozzon az ember amilye nincs, örüljön annak amilye van. Nekem pedig olyan sok sok mindenem van. Új barátok, kis kuckó, munka, és szerelem. Vannak lehetőségeim, ma úgy fogom álomra hajtani a fejem, hogy béke van bennem, a lelkem minden zugában. Kivéve a szívemben. Ott a Szerelem lakik.