nem indult egyszerűen a regionális találkozóra való érkezésünk. Kocsival 1,5 óra volt, ameddig átjutottunk a városon. Hiába na, Békemenet és biciklisverseny nem jó párosítás. Mit van mit tenni, megérkeztünk, rossz emeletre mentünk fel, kóvályogtunk az épületben :D Basszus.. de legalább lepcsizhattam Bajzáth Sándorral és megköszönhettem neki, azt, hogy a józanodásom elején sokat adtak az írásai.

Maga a gyűlés háát... a bevezetőm állítólag jó volt, őszinte és erőteljes. Nem voltam ott teljesen fejben. Napok óta nem aludtam rendesen és totál kimerült vagyok. Segített a salses rutin, hogy arra fókuszáljak, hogy valami pozitívat adjak át, a szavak meg jöttek maguktól.

Bevallom nem érintett meg az egész esemény. Sokan voltak és kimérten viselkedtek, ment a klikkesedés. Nem bírálom, csak nekem nem adta azt, amit gondoltam. Persze tudom, hogy én sem vagyok valami kicsattanóan jó formában.

Viszont az esti gyűlésünk feltöltött egy picit. 2 férfi társam is odajött és tanácsot kért / elmesélt valami fontosat az életéből. Egyrészt megtisztelő volt a bizalmuk, meg, hogy az idősebb társat látják bennem, másrészt jó volt segíteni önzetlenül.

Azért is fontos ez a számomra, mert a napokban gondolkodtam, hogy mi értelme van az életemnek, mi a cél. Mindig is olyan ember voltam, akinek szüksége volt valami kitűzött dologra, hogy megvalósítsam. Nem, nem a Zs-vel történt szakítás okozta ezt. Egyszerűen fáradtnak érzem magam. Most jön ki az elmúlt 30 év életvitele, a közel 3 év józanodás, hogy kapcsolódnom kellene a való világgal. Újra. Dolgozom rajta, nincs ivásvágyam, nincsenek öngyilkos gondolataim. Csak fakó, szürke és semmilyen a világ. De majd alakítom, igaz időbe fog telni. Kurva sok időbe. 

De nem adom fel. Bár fogy a lendület, az akarat, de úgy döntöttem teszek még egy utolsó erőfeszítést, felállok megyek tovább. Annyiszor estem keltem az elmúlt 30 évben, hogy normális, hogy fogy a lelkesedésem.

De ma ez az apró kis csoda, hogy tudtam 2 embernek is segíteni egy kis hitet és reményt vitt a napomba.