Egy alkoholista naplója

Egy alkoholista naplója

Valami frappáns cím kellene ide :D - 2024.10.12.

2024. október 12. - Victor76

Kicsit húzósra sikerült ez a hét. Pont pénteken néztem meg, hogy 1,5 hét alatt 26 túlórát sikerült összeszednem. Ez persze anyagilag jó, de egyébként kimerítő. Hétfő reggel, amikor bementem az új helyre (drámai felütés, sicc) majdnem elsírtam magam. Konkrétan lófasz és estifény volt az egész. Szerszámok mindenhol, építőanyagok, egy nagy állvány a tapétázáshoz. Nem tagadom, felbasztam magam. Fel is hívtam B-t, aki közölte, hogy bár nem állt szándékában, de este gyűlésre megyÜNK. Nem tiltakoztam.
Zs-vel is beszéltem telefonon, ventilláltam egy sort, mert legutóbb abban maradtunk, hogy ilyen esetekben ott van a másik és kölcsönösen, de kiadjuk magunkból ezeket a dolgokat. 

Este elmentünk gyűlésre és jó volt kiadni magamból, szenvedélyesen, káromkodva, ezt az egész költözéses herce hurcát, meg fejetlenséget. Igen, a gyűléseknek megvan ez a szerepe is. Elmegyek és beszélek, nem magamban hordom a problémákat. Nem tőlük, tőletek várom a megoldásokat, hanem csak kiadom magamból őket.

A hét többi része inkább csak fizikailag volt megterhelő, mert nem tudunk normálisan berendezkedni, ameddig a munkások le nem vonulnak. Az, hogy ez mikor fog bekövetkezni, csak a jóisten tudja... mondom én ateistaként.  Folyamatosan a Pénznyelő című Tom Hanks vígjáték van a fejemben. "Mikor lesznek kész?" "még 2 hét'" érkezik a válasz.. Hát átélve ezt nem annyira vicces :D
A hab a tortán, hogy nincs fűtésünk. Nem is tudjuk mikor lesz. Nem dramatizálom, de azért kissé kezd hűvös lenni. 

Csütörtökön P-nek jeleztem, hogy lennének kereskedelmi ötleteim, amiket ő lesöpört, hogy nem most van itt az ideje. Ezen én meg bedurciztam. Igen, szándékosan használom ezt a kifejezést, mert rosszul esett. Nem az egomat bántotta, inkább csak az ahogy megtette. Szerencsére ezeket pénteken meg tudtuk beszélni, elfogadom az ő érveit is, de azt elmagyaráztam neki, hogy nem azt kértem dobjunk el mindent, hanem csak beszéljük át hogyan lehet több pénzt csinálni, mert a felújítás messze túlszaladt a költségvetésen. Megbeszéltük, holnap össze is rakok egy kereskedelmi tervet, hétfőn, vagy kedden, vagy valamikor meg átbeszéljük :D

Egyébknt, most az egész hétvégépihenésre szánom. Ennek több oka is van, kicsit meg is hültem, meg kurva fáradt is vagyok. Szponzorommal is beszéltem, Á-val, B-vel, F-fel, Zs-vel is. Basszus lassan itt az egész abc :D

Szóval ma full pihi, meg sorozatok, holnap egy kis lelki munka, kereskedelmi terv és sok, sok alvás.

 Zs-vel kávéztunk és beszélgettünk egyet péntek délután. Jó volt, feltöltött. Azonban a határvonalakat nem találjuk, sem ő, sem én. Viszont ez abszolut nem tölt el bizonytalansággal, sőt. Élvezem a közös perceket és megtanultam nem mozizni. Csak megélni a pillanatot.

Lassan sietni.

 

Költözködés és egyéb csacskaságok.. 2024.10.06.

Az az igazság, hogy annak ellenére, hogy kibaszott húzós hetem volt, majdnem teljes lelki nyugalommal toltam végig. A költözködéssel és az előkészületekkel együtt 18 órát töltöttem pluszban a cégnél.

Volt itt minden kérem szépen...
- szülinapomon salgó polc szerelés a segítségemmel
- 6 órás üzlet összerakás
- közel 6 tonna áru mozgatása

Mégis úgy érzem, hogy jól érzem magam, jól vagyok. Igaz, hogy a tegnapi költözés kicsit kaotikusra sikeredett, mert a többi kollégám, hogy is fogalmazzam finoman, baszott rendesen összerakni amit át kell vinni az új helyre? :D Apropó új hely.. bár én nem voltam tegnap ott, de a többiek elmondása szerint sehogy se áll. Egy szobába zsúfolták be az összes cuccot, vagyis holnap az őskáosz fogad majd. Mondjuk ezt most pont leszarom. Én tudom, hogy a mi kis csapatunk erőnkön felül mindent megtett, hogy a részünk rendben legyen, innentől kezdve sztoikus nyugalommal szemlélem az eseményeket. Ami fontos még, hálás vagyok Á-nak és B-nek, hogy eljöttek és besegítettek, ahol csak lehetett.

Egyébként tegnap akartam blogolni, mert 1189 napja, azaz 3 éve 3 hónapja és 1 napja voltam az úton. De annyira fáradt voltam, hogy inkább mára halasztottam, este még elmentem gyűlésre, ahol bevezetőt is tartottam, majd bezuhantam az ágyba. Persze, hogy nem tudtam aludni :D Annyira fáradt volt a testem, hogy nem találtam a helyem az ágyban.

Azért, hogy ezeket az eseményeket így tudtam végigcsinálni, több embernek is köszönettel tartozom.
Zs-nek, hogy a szülinapom alkalmából felköszöntött és jót beszélgettünk. Normálisan, nehéz témákat is érintve. Olyan emberi volt az egész, úgy éreztem az életem kirakósának egy darabja a helyére került.
F-fel is sokat beszélgettem a héten, és ott vannak a barátaim az AA-ból is, akikkel szinte napi szinten tartom a kapcsolatot.

Úgy gondolom és érzem, hogy ti vagytok az a háttéroroszág, akik nélkül ezt a hetet sokkal nehezebb lett volna átvészelni. Igen, tudom, hogy ehhez én is kellettem, de nélkületek szarabb lett volna. 

Szóval mára maradt a pihenés, egy röpke nap.. Nem tudom, mikor fogom kipihenni magam, de nem is ez számít. Azt élvezem, hogy minden nehézség ellenére mosolygósan telt a vasárnapom.

 

 

Szülinap előtti gondolatok - 2024.10.01.

Nehéz időszak van mögöttem. Kiégés, túlhajszoltság, sikertelenség, apa halálának az évfordulója, sorolhatnám.

Szólhatna ez a blogbejegyzés arról, hogy mennyire elvesztettem időnként a hitemet abban, hogy éljem az életem. Mennyire céltalanul vágtam neki a napjaimnak.

Most, a születésnapom előtt egy nappal, az jutott eszembe, hogy fiatalkoromban, apa betegségének az idején, mikor sokkal szarabb helyzetben voltam, egy idézetet ismételgettem.
"Az ember nem arra született, hogy legyőzzék" 

és valóban, nem azért kaptam 1185 nappal ezelőtt egy második esélyt az életre, hogy fejet hajtsak és megadjam magam. Akkor sem tettem és most sem fogom. Mint a bunyóban.. eljön az a pillanat, amikor kibaszott kényelmes lenne lent maradni, feladni és csukott szemmel hátradőlni a szakadékba. Akkor sem tettem és most sem fogom.

Akik ismernek tudják, hogy mennyire film és sorozat buzi vagyok és előszeretettel citálom a beszélgetéseimbe az onnan vett idézeteket. Nem, most nem az általam annyira kedvelt Batman idézet jutott eszembe.

Hanem egy jelenet a Netflixen lévő Sandman sorozatból. Amikor a Halállal küzd. Párbajoznak, szavvakkal és egyre erősebb fogalmakkal próbálják legyőzni a másikat. A Halál nyerésre áll, de Sandman legyőzi azzal a kifejezéssel, hogy remény.
Igen, teátrális jelenet, mégis megvan számomra az a szépsége, hogy talán a remény az, ami segíthet átvészelni a nehezebb időket. Hogy van kiút ebből a pokolból. Hiszen eddig is kifelé haladtam, talán nem most kellene feladni.

Hiszen az életben vannak apró csodák, szép pillanatok. Olyan értékes emberek, akikre számíthatok.

Csak rajtam múlik, hogy azzal foglalkozom, mim nincs, vagy azzal, amim van.  Csak az én döntésem, és ha elbizonytalanodnék, vagy elveszettnek érezném magam az élet sötét óceánján, akkor ott vagytok ti, mint világítótornyok és segítetetk révbe érni. Biztonságba, haza találni.

 

 

4 éve... - 2024.09.18.

Szia Apa,

4 évvel ezelőtt, ezen a reggelen mentél el. Pontosan emlékszem, hogy hol voltam és mit csináltam abban a pillanatban, amikor az öcsém felhívott. Emlékszem a sokkra, az üvöltésre, ami kiszakadt belőlem. Arra, hogy nem tudtam azonnal elindulni, mert nem volt nálam a sluszkulcsom. A tehetetlenségre, a könnyekre, a sírásra.

Az a pillanat beleégett az elmémbe és a lekembe akkor és ott.

Azóta 4 év telt el, ebből már 3 évet, 2 hónapot és 2 hetet józanul, felépülőként töltöttem el. 1172 nap...

Mindig azt mondogattad, hogy az, hogy a betegséged túléled, olyan volt mintha kihúzták volna a lottó 5-öst az életedben. Apu nekem a lottó 5-ös az volt, hogy az apám voltál. Az az ember, aki elültette bennem a jó szeretetét, aki megtanított gondolkodni, miközben olyannak hagyta látni a világot, amilyennek én szerettem volna megismerni. Azt hiszem nem lennék életben, ha nem te vagy az apám. A kibaszott kurva életbe, hogy meghaltál. Sajnálom, kiszakadt belőlem. Szerettem volna ha még tudunk beszélgetni, együtt főzni, apa fia napot tartani, filmekről, Istenről, politikáról, bármiről beszélgetni.

De tudom, hogy itt vagy velem azóta is. Bennem él tovább az az eszmeiség, az a gondolkodásmód, amit tanítottál. Sajnálom, hogy velem ez megszakad, nem tudom tovább adni már. De talán nem vész el teljesen, hiszen próbálom mindazt amit tőled kaptam átadni a nálam fiatalabb társaknak.

Persze nem azzal a felütéssel, ogy apám mondta, hanem csak magamról mesélve, megosztva másokkal a gondolataim, érzéseim.

Azt hiszem a legnagyobb kincs te voltál az életemben.

Köszönöm.

Szeretlek Apu.

napjaim... - 2024.09.12.

Amikor leírtam tegnap előtt, hogy vannak elbaszott napok, akkor még nem gondoltam, hogy a tegnapi napom fényében az egy könnyebb nap volt. Tegnap egymást érték üzletileg azok a dolgokat, amik megfeszítettek. Teljesen kialvatlan voltam, dekoncentrált. A feszültség olyan szintre lépett bennem, hogy P előtt basztam rá egy vevőre a telefont, mielőtt kirobbant volna belőlem, hogy a kurva anyád. Mondtam neki, hogy sorry, de ez nem jellemző rám.

Voltunk az új helyen is, sehogy se állnak, az október 1-i nyitás egyre távolibb álomnak tűnik. Utána oktattam, majd gyűlésre mentem este. Itt egy idősebb társammal beszélgettem, látta, hogy nagyon nem vagyok jó passzban, ma reggel fel is hívott, hogy minen ok e. Egyébként a barátaim, társak, akik látták, hogy kezdek egyre jobba elmerülni a mocsárban, hívtak, kérdezték hogy vagyok. F-fel és B-vel beszéltem arról, hogy jelezzem a főnökömnek, hogy ezt így nem tudom tartani. Ez a szint már veszélyzeteti a felépülésemet.

Ma beszéltem is vele. Elmondtam, hogy felépülő vagyok (gyanította, hisz érintőlegesen beszéltünk erről, de sosem lett konkrétan kimondva). Elmondtam neki, hogy ezen a héten minden reggel szorongással bredek, gyomorgörcsöm van, hányás, hányinger vegyesen. nem tudok aludni a stressz miatt. A segítségét kértem. Kedves, normális és megértő volt. Megbeszéltük, hogy hetente egyszer menjek el masszázsra, a cég fizeti. A kis segítségemet akkor hívom be pakolni, segíteni, amikor csak jónak látom. Az adminisztrációból is adjak le. Illetve elvileg jövő pénteken lesz egy szabad napom.

Egyébként kurva nehéz valaki elé odaállni, főleg ha a munkáltatód, hogy bocsi Viktor vagyok alkoholista. Nem szégyen volt bennem, hiszen ez egy betegség, és küzdök ellene. De az emberek fejében az alkoholista lop, csal hazudik, megbízhatatlan. Én pedig ugye pénzeket kezelek, a céget képviselem stb. Igen jó volt a kimenetel, de akkor is kellett vennem egy nagy levegőt. De a végér e megkönnyebbültem. P is mondta, hogy ne feszüljek rá, ha el van baszva valami akkor el van baszva, majd kijavítjuk.

A hétvégét is próbálom úgy alakítani, hogy pihenni tudjak, nem tudom, hogy sikerül. Van egy temetés, amire anyámat el kellene kísérnem, egy AA pimknik, amihez most semmi kedvem, este gyűlés, vasárnap szponzor és gyűlés. Megint sehol sem vagyok benne én. ÉS a pihenésem.

Nem tudom.. egyenlőre használom azokat az eszközöket, amik vannak, a barátokat, akiket fel tudok hívni, és gyűlésre is megyek.

Ma ennyit tudtam tenni a lelki békém érdekében.

 

vannak elbaszott napok... - 2024.09.10.

a mai például ilyen volt.

Kezdődött azzal, hogy nagyon rosszul aludtam, pedig korán letettem magam pihenni. De éjjel a tudatalattim úgy érezte, hogy az AI világuralomra törésével kell, egy elhagyatott kastélyban, szórakoztatnia. Hiperrealisztikuan élethű volt az egész, fél 2-kor fel is ébredtem és szinte most is emlékszem a részletekre. Nehezen de visszaaludtam.

Reggel 9-től már bent voltam, mert láttam, hogy sok és összetett megrendeléseink lesznek ma. Közben folyton csörgött a telefon. A főnököm azt mondta, hogy ezen a héten már lesz. Tegnap finomított, hogy csak fél napokat. Ez a gyakorlatban úgy néz ki, hogy 11-re bejött és 13-kor már lépett is. Persze, érthető, nincs ezzel semmi gondom. Mellette a raktár hihetetlen sok mindent baltázott el és természetesen a vásárlók engem hívogattak, hol van az áru vagy miért nem kapták meg azt amit rendeltek. A beszállítók se küldtek be mindent, amit rendeltünk. Szóval kaotikus volt. És a nap végére kiderült, hogy a múlt héten leszállított kanapénál vannak hibák és javítani kell.

Hazafelé már nagyon éreztem, hogy rám omlanak a falak. Én megpróbálok tenni ez ellen, de kezdem érezni, hogy fogy a lendület, fogynak az eszközeim. Ma esélytelen volt, hogy gyúlésre menjek, de B-vel beszélgettem telefonon. Az kikapcsolt egy picit. Viszont ma tudatosan nem mentem be a Lidlbe vásárolni. Ugyanis volt egy pillanat, amikor egész jó ötletnek tűnt ha bemegyek, leveszek egy üveg whiskeyt a polcról. Helyette telefonáltam, elkerültem a boltot.

Nem, nincs ivásvágyam, de most érzem, hogy kezdek szétesni. Holnap este elmegyek gyűlésre, úgy alakítottam a délutánom. 

Tudom, hogy sok ez, amit leírtam, de itt legalább őszintén kiírhatom magamból, nem hazudozva, hogy jól vagyok. Pontosan tudom, hogy pihennem kellene és akkor ezek a dolgok nem gyakorolnának rám ekkora hatást. Szóval igyekszem, próbálok többet tenni a mentális egészségemért.

És ahogy gyűléseken szoktuk: köszönöm, hogy ezt megoszthattam, kiadhattam magamból. Már is jobb egy picit.

 

3 év, 2 hónap és 2 nap

ez a hét pont olyan kibaszott brutális volt, mint az előző. Ezen nincs mit szépíteni. Az előző hétvégén dolgoztam, majd most hétfőn is, kedden is és szerdán is munka után. Majd szállítás és szerelés. Az volt az a pillanat, amikor az ügyfél fizetett, de már nem tudtam élvezni a munka gyümölcsét. Ráadásul azt vártam, hogy kedden már jön a kis segítségem és legalább a céges dolgok gördülékenyebbek lesznek. De betettek neki déltől egy órát, vagyis jött, de a csúcsidőszakban már nem tudott maradni.

Persze visszafojtottam az indulatomat és tettem a dolgomat. Szinte egész héten ez volt. Összeszorított fogakkal előre, gyűlésekre nem jutottam el, ma volt az első alkalom, hogy el tudtam menni. Ennek az lett az eredménye, hogy nem tudtam aludni.

Éreztem, hogy a falak megint kezdenek rám omlani, ivásvágyam nem volt, de dekoncentrált és ingerült voltam, kialvatlan, és bent is hibáztam pár dologban. Nem volt vészes, nem vont lebaszást maga után, engem zavart.

Viszont ezt az egész elemi erejű káoszt ellensúlyozták és oldották az emberi kapcsolataim. B-vel nagyon sokat beszélgettem, írásban is, telefonon is. F rengeteget segített a munkában. Zs pedig rámírt, és találkoztunk egyik reggel munka előtt, hozott sütit (szeretem amiket süt:)), megölelgetett, beszélgetett velem. A normális világot mutatta meg ezzel egésszel. Ez nekem olyan volt, mint egy viszonyítási pont..
Nagyon hálás vagyok nekik, kikapcsoltak abból az őrületből és összevisszaságból, ami bennem volt és körbe vett. Hálás vagyok nekik és magamnak is. Persze délután, hazafelé sokkal ömlengősebben fogalmaztam meg magamban ezt a részt :D De fáradt vagyok és egy hihetetlen szar gyűlés van a hátam mögött. Konkrétan majdnem kijöttem. De legalább, ameddig ezen puffogtam magamban elillant a bennem lévő nyűgösség, és most már csak a fáradtság maradt. Nem rsézletezném miért fogalmazódott meg bennem kritika. Nem érdekes. 

A lényeg, hogy most hétvége jön, egy hangyafasznyi munkával s sok pihenéssel.

 

1155 nap - 2024.09.01.

Erősen törtem a fejem, hogy milyen címet is adjak ennek a blogbejegyzésnek...

Nem akartam sem click bait tárgyat adni, és nem is találtam olyan kifejezést, ami megfelelően jellemzné ami volt.

A kibaszott brutál közelít, de nem az igazi..

Szóval P-éknél élesbe fordult az örökbefogadás, csütörtökön már haza is vitték a picit, és az egész hetet egyedül toltam le, miközben az irodavezetőnk is szabin volt. A kis segítőm is. A megrendelések pedig ömlöttek. Mellette a privát munkákkal sem abban az ütemben haladtunk, ahogy terveztük. Cserébe még aludni sem tudtam napokon keresztül. 

Ennek az egésznek az lett a következménye, hogy csütörtök estére eljutottam, a mindenkinek a kurva anyját érzelmi állapotba. Tudtam, hogy ez nem valós, fáradt, kimerült és éhes vagyok, ezért, amikor hazaértem, ettem, zuhanyoztam, próbáltam aludni, pihenni. Ez utóbbi nem jött össze. Péntek reggelre azt éreztem, hogy kezd az egész rám omlani és jött egy gondolat... Kellene valami, ami egy kicsit kikapcsol. És ez megrémített.Mert innentől csak egy lépés, hogy az a valami az alkohol legyen.

Amikor ezt végig gondoltam, felhívtam B-t és beszélgettem vele. Majd a cégnél csak a kötelezőkre koncentráltam. Utána átmentem F-hez, segítséget kértem a munkában, átütemeztük úgy, hogy széthúztuk hétfőig a teendőket, ő is besegített és együtt fejezzük majd be. Este pedig eljutottam gyűlésre, ahol kiadtam magamból az egészet. Valamennyire megkönnyebültem. Szombaton meló volt, majd este gyűlés, ott is kiadtam magamból, ami bennem maradt még. Káromkodva, kurvaanyázva, de normálisan osztottam meg az érzéseimet. Gyűlés után lelkiismereti volt, új taggal bővült a kis csipet csapatunk, de ami iagzán feloldott, hogy utána hárman, Á, B és én elmentünk a BurgerKingbe, és vagy 3 órát beszélgettünk, az életről, a felépülésről, mindenről. Barátokkal voltam, komoly és vicces témák váltották egymást. 

Ma megint dolgoztam, de csak 5 órát, utána bezuhantam az ágyba, aludtam 1 órát és Á-val és B-vel elmentünk gyűlésre. Ritka szar gyűlés volt, de a barátaim társasága kikapcsolt.

Tudom, hogy írtam már anno, hogy elértem a teljesítőképességem határát. Hát egy lófaszt értem akkor el :D Pénteken éreztem úgy, hogy mind fizikailag, mind mentálisan nincs tovább. De ahelyett, hogy egóból egyedül akartam volna megoldani, inkább segítséget kértem. Szar volt megélni, hogy ha csak egy pillanatra is, de felmerült bennem, kellene valami.. De megoldódott, figyelnem kell a pihenésre, bár most, ebben az élethelyzetben ez nehéz.

Most jól vagyok, remélem a jövő hét, ahol már lesznek céges segítségek is, után lesz időm pihenni valamennyit.

 

Szponzor és változások - 2024.08.26.

Tegnap felkértem egy társamat szponzornak. Mindig is szerettem a lazább, de emberközpontú megosztásait, és most éreztem úgy, hogy itt az idő. Jól vagyok, vannak barátaim, akikkel tudok beszélgetni, de ahhoz, hogy tovább fejlődjek, kellenek a lépések. Ehhez pedig egy megfelelő szponzor. Szóval G lett az új szpozorom, hamarosan kezdjük is az közös munkát.

Az előző szponzoromról csak annyit, hogy továbbra is hálás vagyok, mert amikor szükségem volt rá, segített. De jó döntés volt, hogy elváltak az útjaink. Az a passzív, agresszív kommunikáció, amit azóta is folytat, nem csak velem szemben.. Nem ragozom. Ellenben nagyon hálás vagyok B-nek, hogy a higgadtságával eredményt tudtunk elérni. Magamnak pedig azért vagyok hálás, mert felismertem, hogy ezt a fajta kommunikációt nem tudom kezelni, előjön a régi énem és izomból basznék oda (egyébként jogosan) Szóval B-re bíztam és siker is született a honi csoportunknak helyet biztosító intézménnyel való kapcsolattartás ügyében.

Ma délelőtt P hívott, hogy az örökbefogadás a héten éles lesz és hogy 2 napja nem alszik, mert ráparázott.. Mondtam neki, hogy amiben tudok segítek, erre azt válaszolta, hogy tudja, hogy a céges dolgok jó kezekben vannak nálam, a többit meg leboxolja magával. Szóval már a héten felborul az eddigi rend. Délután F-fel meg is beszéltem, hogyan tudok menni, holnap kb. 10-11 órát leszek a cégnél. De majd szépen lassan rendeződnek a dolgok.

Nincs bennem szorongás, mert tudom, hogy képesek vagyunk megoldani csapatként ezt a helyzetet. Nekem pedig ott vannak az AA barátaim, akiknek ventillálhatok ha kell :)

 

Eseménydús hét lett :) - 2024.08.24.

Az első két napot teljes mértékben pihenéssel töltöttem, csak hétfőn mentünk el B-vel gyűlésre. Rám fért a pihenés, illetve a lakás rendbetétele. Alaposan és normálisan kitakarítottam, azóta mindig csak szinten kell tartanom. Jó úgy haza jönni, hogy rend van, otthonosabb és pihentetőbb így.

És kell is a nyugtató légkör, mert a 3 munkanap elég durvára sikeredett. Konkrétan ki se látszottam a munkából, borbélyhoz is csak csütörtökön délelőtt jutottam el. Ezt leszámítva vagy a cégnél volt bolondokháza, vagy a privát munkákat kellett megtolni, hogy haladjunk velük.

Illetve szerdán kaptam egy érdekes hírt. P a főnököm felhívott. Adoptációban gondolkodnak már évek óta és úgy tűnik, hogy most élesre fordult a helyzet. Mivel újszülöttet fogadnak majd örökbe (ez nagyon nemes dolog) így valószínűleg kevesebbet lesz bent majd a cégnél. Bevallom, hogy először fogtam a fejemet (persze örültem neki), mert eddig is rengeteg volt a munka, ha P kiesik, vagy csak részlegesen van bent, akkor... Majd délutánra kicsit átgondoltam a dolgokat és azt a lehetőséget kezdtem el mérlegelni, hogy hosszútávon ez jó nekem. Mert ha magasabbra pozícionálom magam a cégnél, akkor az több felelősséggel, fizetéssel is jár. Illetve a későbbiekben nem nekem kell pakolnom, hanem majd felveszünk valakit. Szóval jó lesz ez így. :) 

Szerda este még elmentem gyűlésre, mert éreztem, hogy a sok munka miatt kicsit kezdek megfeszülni, ilyenkor jobb ha elmegyek. Voltak barátok, egy rettenetesen unalmas bevezető, de ott lehettem, felépülhettem és ez számított/számít csak. Hogy van lehetőségem tenni a felébredő feszültség ellen.

Csütörtök este, munka után még oktattam is. Tudom, hogy ez túlvállalásnak tűnhet, de ez pont kikapcsol és feltölt. Főleg, ha a kedves padavanom, elmeséli,  hogy mennyire jó érzés, hogy most már mindent rögzít a rendszerben és nyugodtabb, mert jobban átlátja az egészet. Erre elkezdtem röhögni, rám néz és vigyorogva mondja, hogy tudja, hogy erről beszélek 1 éve, de végre neki is megérkezett :D Most úgy érzem, hogy megint sínen vannak a céges dolgai, kellett neki mind a pihenés, mind a visszajelzéseim.

És egy vicces téma a blog végére :D

Valamelyik reggel, a Blaha Lidl-ben vásároltam és a pénztárnál állva néztem a repontba palackokat dobáló brigádot.. Basszus Kusturica sírva könyörgött volna ilyen arcokért a Macskajajjban. Finoman szólva is érdekes, kultúrális tapasztalás volt. A zokni szandál kombó alap, pödört bajusz is.. 

Ma szülinap lesz este, 4 éves, B lassan jön, menetközben megfejtjük az élet és a felépülés nagy kérdéseit, jó, hogy van egy új barátom. Szokatlan, de azért jó érzés.

Igen, húzós napok voltak, de szerettem illetve elfogadtam. Ha kellett gyűlésre mentem, ha kellett pihentem. ma, 1147 napja vagyok felépülő, bár hosszú hét volt de végül is csak mosolygósra sikeredett.

 

süti beállítások módosítása