Amikor leírtam tegnap előtt, hogy vannak elbaszott napok, akkor még nem gondoltam, hogy a tegnapi napom fényében az egy könnyebb nap volt. Tegnap egymást érték üzletileg azok a dolgokat, amik megfeszítettek. Teljesen kialvatlan voltam, dekoncentrált. A feszültség olyan szintre lépett bennem, hogy P előtt basztam rá egy vevőre a telefont, mielőtt kirobbant volna belőlem, hogy a kurva anyád. Mondtam neki, hogy sorry, de ez nem jellemző rám.

Voltunk az új helyen is, sehogy se állnak, az október 1-i nyitás egyre távolibb álomnak tűnik. Utána oktattam, majd gyűlésre mentem este. Itt egy idősebb társammal beszélgettem, látta, hogy nagyon nem vagyok jó passzban, ma reggel fel is hívott, hogy minen ok e. Egyébként a barátaim, társak, akik látták, hogy kezdek egyre jobba elmerülni a mocsárban, hívtak, kérdezték hogy vagyok. F-fel és B-vel beszéltem arról, hogy jelezzem a főnökömnek, hogy ezt így nem tudom tartani. Ez a szint már veszélyzeteti a felépülésemet.

Ma beszéltem is vele. Elmondtam, hogy felépülő vagyok (gyanította, hisz érintőlegesen beszéltünk erről, de sosem lett konkrétan kimondva). Elmondtam neki, hogy ezen a héten minden reggel szorongással bredek, gyomorgörcsöm van, hányás, hányinger vegyesen. nem tudok aludni a stressz miatt. A segítségét kértem. Kedves, normális és megértő volt. Megbeszéltük, hogy hetente egyszer menjek el masszázsra, a cég fizeti. A kis segítségemet akkor hívom be pakolni, segíteni, amikor csak jónak látom. Az adminisztrációból is adjak le. Illetve elvileg jövő pénteken lesz egy szabad napom.

Egyébként kurva nehéz valaki elé odaállni, főleg ha a munkáltatód, hogy bocsi Viktor vagyok alkoholista. Nem szégyen volt bennem, hiszen ez egy betegség, és küzdök ellene. De az emberek fejében az alkoholista lop, csal hazudik, megbízhatatlan. Én pedig ugye pénzeket kezelek, a céget képviselem stb. Igen jó volt a kimenetel, de akkor is kellett vennem egy nagy levegőt. De a végér e megkönnyebbültem. P is mondta, hogy ne feszüljek rá, ha el van baszva valami akkor el van baszva, majd kijavítjuk.

A hétvégét is próbálom úgy alakítani, hogy pihenni tudjak, nem tudom, hogy sikerül. Van egy temetés, amire anyámat el kellene kísérnem, egy AA pimknik, amihez most semmi kedvem, este gyűlés, vasárnap szponzor és gyűlés. Megint sehol sem vagyok benne én. ÉS a pihenésem.

Nem tudom.. egyenlőre használom azokat az eszközöket, amik vannak, a barátokat, akiket fel tudok hívni, és gyűlésre is megyek.

Ma ennyit tudtam tenni a lelki békém érdekében.

a mai például ilyen volt.

Kezdődött azzal, hogy nagyon rosszul aludtam, pedig korán letettem magam pihenni. De éjjel a tudatalattim úgy érezte, hogy az AI világuralomra törésével kell, egy elhagyatott kastélyban, szórakoztatnia. Hiperrealisztikuan élethű volt az egész, fél 2-kor fel is ébredtem és szinte most is emlékszem a részletekre. Nehezen de visszaaludtam.

Reggel 9-től már bent voltam, mert láttam, hogy sok és összetett megrendeléseink lesznek ma. Közben folyton csörgött a telefon. A főnököm azt mondta, hogy ezen a héten már lesz. Tegnap finomított, hogy csak fél napokat. Ez a gyakorlatban úgy néz ki, hogy 11-re bejött és 13-kor már lépett is. Persze, érthető, nincs ezzel semmi gondom. Mellette a raktár hihetetlen sok mindent baltázott el és természetesen a vásárlók engem hívogattak, hol van az áru vagy miért nem kapták meg azt amit rendeltek. A beszállítók se küldtek be mindent, amit rendeltünk. Szóval kaotikus volt. És a nap végére kiderült, hogy a múlt héten leszállított kanapénál vannak hibák és javítani kell.

Hazafelé már nagyon éreztem, hogy rám omlanak a falak. Én megpróbálok tenni ez ellen, de kezdem érezni, hogy fogy a lendület, fogynak az eszközeim. Ma esélytelen volt, hogy gyúlésre menjek, de B-vel beszélgettem telefonon. Az kikapcsolt egy picit. Viszont ma tudatosan nem mentem be a Lidlbe vásárolni. Ugyanis volt egy pillanat, amikor egész jó ötletnek tűnt ha bemegyek, leveszek egy üveg whiskeyt a polcról. Helyette telefonáltam, elkerültem a boltot.

Nem, nincs ivásvágyam, de most érzem, hogy kezdek szétesni. Holnap este elmegyek gyűlésre, úgy alakítottam a délutánom. 

Tudom, hogy sok ez, amit leírtam, de itt legalább őszintén kiírhatom magamból, nem hazudozva, hogy jól vagyok. Pontosan tudom, hogy pihennem kellene és akkor ezek a dolgok nem gyakorolnának rám ekkora hatást. Szóval igyekszem, próbálok többet tenni a mentális egészségemért.

És ahogy gyűléseken szoktuk: köszönöm, hogy ezt megoszthattam, kiadhattam magamból. Már is jobb egy picit.

ez a hét pont olyan kibaszott brutális volt, mint az előző. Ezen nincs mit szépíteni. Az előző hétvégén dolgoztam, majd most hétfőn is, kedden is és szerdán is munka után. Majd szállítás és szerelés. Az volt az a pillanat, amikor az ügyfél fizetett, de már nem tudtam élvezni a munka gyümölcsét. Ráadásul azt vártam, hogy kedden már jön a kis segítségem és legalább a céges dolgok gördülékenyebbek lesznek. De betettek neki déltől egy órát, vagyis jött, de a csúcsidőszakban már nem tudott maradni.

Persze visszafojtottam az indulatomat és tettem a dolgomat. Szinte egész héten ez volt. Összeszorított fogakkal előre, gyűlésekre nem jutottam el, ma volt az első alkalom, hogy el tudtam menni. Ennek az lett az eredménye, hogy nem tudtam aludni.

Éreztem, hogy a falak megint kezdenek rám omlani, ivásvágyam nem volt, de dekoncentrált és ingerült voltam, kialvatlan, és bent is hibáztam pár dologban. Nem volt vészes, nem vont lebaszást maga után, engem zavart.

Viszont ezt az egész elemi erejű káoszt ellensúlyozták és oldották az emberi kapcsolataim. B-vel nagyon sokat beszélgettem, írásban is, telefonon is. F rengeteget segített a munkában. Zs pedig rámírt, és találkoztunk egyik reggel munka előtt, hozott sütit (szeretem amiket süt:)), megölelgetett, beszélgetett velem. A normális világot mutatta meg ezzel egésszel. Ez nekem olyan volt, mint egy viszonyítási pont..
Nagyon hálás vagyok nekik, kikapcsoltak abból az őrületből és összevisszaságból, ami bennem volt és körbe vett. Hálás vagyok nekik és magamnak is. Persze délután, hazafelé sokkal ömlengősebben fogalmaztam meg magamban ezt a részt :D De fáradt vagyok és egy hihetetlen szar gyűlés van a hátam mögött. Konkrétan majdnem kijöttem. De legalább, ameddig ezen puffogtam magamban elillant a bennem lévő nyűgösség, és most már csak a fáradtság maradt. Nem rsézletezném miért fogalmazódott meg bennem kritika. Nem érdekes. 

A lényeg, hogy most hétvége jön, egy hangyafasznyi munkával s sok pihenéssel.

Erősen törtem a fejem, hogy milyen címet is adjak ennek a blogbejegyzésnek...

Nem akartam sem click bait tárgyat adni, és nem is találtam olyan kifejezést, ami megfelelően jellemzné ami volt.

A kibaszott brutál közelít, de nem az igazi..

Szóval P-éknél élesbe fordult az örökbefogadás, csütörtökön már haza is vitték a picit, és az egész hetet egyedül toltam le, miközben az irodavezetőnk is szabin volt. A kis segítőm is. A megrendelések pedig ömlöttek. Mellette a privát munkákkal sem abban az ütemben haladtunk, ahogy terveztük. Cserébe még aludni sem tudtam napokon keresztül. 

Ennek az egésznek az lett a következménye, hogy csütörtök estére eljutottam, a mindenkinek a kurva anyját érzelmi állapotba. Tudtam, hogy ez nem valós, fáradt, kimerült és éhes vagyok, ezért, amikor hazaértem, ettem, zuhanyoztam, próbáltam aludni, pihenni. Ez utóbbi nem jött össze. Péntek reggelre azt éreztem, hogy kezd az egész rám omlani és jött egy gondolat... Kellene valami, ami egy kicsit kikapcsol. És ez megrémített.Mert innentől csak egy lépés, hogy az a valami az alkohol legyen.

Amikor ezt végig gondoltam, felhívtam B-t és beszélgettem vele. Majd a cégnél csak a kötelezőkre koncentráltam. Utána átmentem F-hez, segítséget kértem a munkában, átütemeztük úgy, hogy széthúztuk hétfőig a teendőket, ő is besegített és együtt fejezzük majd be. Este pedig eljutottam gyűlésre, ahol kiadtam magamból az egészet. Valamennyire megkönnyebültem. Szombaton meló volt, majd este gyűlés, ott is kiadtam magamból, ami bennem maradt még. Káromkodva, kurvaanyázva, de normálisan osztottam meg az érzéseimet. Gyűlés után lelkiismereti volt, új taggal bővült a kis csipet csapatunk, de ami iagzán feloldott, hogy utána hárman, Á, B és én elmentünk a BurgerKingbe, és vagy 3 órát beszélgettünk, az életről, a felépülésről, mindenről. Barátokkal voltam, komoly és vicces témák váltották egymást. 

Ma megint dolgoztam, de csak 5 órát, utána bezuhantam az ágyba, aludtam 1 órát és Á-val és B-vel elmentünk gyűlésre. Ritka szar gyűlés volt, de a barátaim társasága kikapcsolt.

Tudom, hogy írtam már anno, hogy elértem a teljesítőképességem határát. Hát egy lófaszt értem akkor el :D Pénteken éreztem úgy, hogy mind fizikailag, mind mentálisan nincs tovább. De ahelyett, hogy egóból egyedül akartam volna megoldani, inkább segítséget kértem. Szar volt megélni, hogy ha csak egy pillanatra is, de felmerült bennem, kellene valami.. De megoldódott, figyelnem kell a pihenésre, bár most, ebben az élethelyzetben ez nehéz.

Most jól vagyok, remélem a jövő hét, ahol már lesznek céges segítségek is, után lesz időm pihenni valamennyit.

Tegnap felkértem egy társamat szponzornak. Mindig is szerettem a lazább, de emberközpontú megosztásait, és most éreztem úgy, hogy itt az idő. Jól vagyok, vannak barátaim, akikkel tudok beszélgetni, de ahhoz, hogy tovább fejlődjek, kellenek a lépések. Ehhez pedig egy megfelelő szponzor. Szóval G lett az új szpozorom, hamarosan kezdjük is az közös munkát.

Az előző szponzoromról csak annyit, hogy továbbra is hálás vagyok, mert amikor szükségem volt rá, segített. De jó döntés volt, hogy elváltak az útjaink. Az a passzív, agresszív kommunikáció, amit azóta is folytat, nem csak velem szemben.. Nem ragozom. Ellenben nagyon hálás vagyok B-nek, hogy a higgadtságával eredményt tudtunk elérni. Magamnak pedig azért vagyok hálás, mert felismertem, hogy ezt a fajta kommunikációt nem tudom kezelni, előjön a régi énem és izomból basznék oda (egyébként jogosan) Szóval B-re bíztam és siker is született a honi csoportunknak helyet biztosító intézménnyel való kapcsolattartás ügyében.

Ma délelőtt P hívott, hogy az örökbefogadás a héten éles lesz és hogy 2 napja nem alszik, mert ráparázott.. Mondtam neki, hogy amiben tudok segítek, erre azt válaszolta, hogy tudja, hogy a céges dolgok jó kezekben vannak nálam, a többit meg leboxolja magával. Szóval már a héten felborul az eddigi rend. Délután F-fel meg is beszéltem, hogyan tudok menni, holnap kb. 10-11 órát leszek a cégnél. De majd szépen lassan rendeződnek a dolgok.

Nincs bennem szorongás, mert tudom, hogy képesek vagyunk megoldani csapatként ezt a helyzetet. Nekem pedig ott vannak az AA barátaim, akiknek ventillálhatok ha kell :)

Az első két napot teljes mértékben pihenéssel töltöttem, csak hétfőn mentünk el B-vel gyűlésre. Rám fért a pihenés, illetve a lakás rendbetétele. Alaposan és normálisan kitakarítottam, azóta mindig csak szinten kell tartanom. Jó úgy haza jönni, hogy rend van, otthonosabb és pihentetőbb így.

És kell is a nyugtató légkör, mert a 3 munkanap elég durvára sikeredett. Konkrétan ki se látszottam a munkából, borbélyhoz is csak csütörtökön délelőtt jutottam el. Ezt leszámítva vagy a cégnél volt bolondokháza, vagy a privát munkákat kellett megtolni, hogy haladjunk velük.

Illetve szerdán kaptam egy érdekes hírt. P a főnököm felhívott. Adoptációban gondolkodnak már évek óta és úgy tűnik, hogy most élesre fordult a helyzet. Mivel újszülöttet fogadnak majd örökbe (ez nagyon nemes dolog) így valószínűleg kevesebbet lesz bent majd a cégnél. Bevallom, hogy először fogtam a fejemet (persze örültem neki), mert eddig is rengeteg volt a munka, ha P kiesik, vagy csak részlegesen van bent, akkor... Majd délutánra kicsit átgondoltam a dolgokat és azt a lehetőséget kezdtem el mérlegelni, hogy hosszútávon ez jó nekem. Mert ha magasabbra pozícionálom magam a cégnél, akkor az több felelősséggel, fizetéssel is jár. Illetve a későbbiekben nem nekem kell pakolnom, hanem majd felveszünk valakit. Szóval jó lesz ez így. :) 

Szerda este még elmentem gyűlésre, mert éreztem, hogy a sok munka miatt kicsit kezdek megfeszülni, ilyenkor jobb ha elmegyek. Voltak barátok, egy rettenetesen unalmas bevezető, de ott lehettem, felépülhettem és ez számított/számít csak. Hogy van lehetőségem tenni a felébredő feszültség ellen.

Csütörtök este, munka után még oktattam is. Tudom, hogy ez túlvállalásnak tűnhet, de ez pont kikapcsol és feltölt. Főleg, ha a kedves padavanom, elmeséli,  hogy mennyire jó érzés, hogy most már mindent rögzít a rendszerben és nyugodtabb, mert jobban átlátja az egészet. Erre elkezdtem röhögni, rám néz és vigyorogva mondja, hogy tudja, hogy erről beszélek 1 éve, de végre neki is megérkezett :D Most úgy érzem, hogy megint sínen vannak a céges dolgai, kellett neki mind a pihenés, mind a visszajelzéseim.

És egy vicces téma a blog végére :D

Valamelyik reggel, a Blaha Lidl-ben vásároltam és a pénztárnál állva néztem a repontba palackokat dobáló brigádot.. Basszus Kusturica sírva könyörgött volna ilyen arcokért a Macskajajjban. Finoman szólva is érdekes, kultúrális tapasztalás volt. A zokni szandál kombó alap, pödört bajusz is.. 

Ma szülinap lesz este, 4 éves, B lassan jön, menetközben megfejtjük az élet és a felépülés nagy kérdéseit, jó, hogy van egy új barátom. Szokatlan, de azért jó érzés.

Igen, húzós napok voltak, de szerettem illetve elfogadtam. Ha kellett gyűlésre mentem, ha kellett pihentem. ma, 1147 napja vagyok felépülő, bár hosszú hét volt de végül is csak mosolygósra sikeredett.

Amiből már ugye el is telt kettő :) 

Jó függő módjára, első körben, telezsúfoltam a 4 napomat programokkal. Majd rádöbbentem, hogy ez így nem lesz jó. Ezért az első 2 napot megtoltam, és hétfőn - kedden csak a láblógatás lesz.

Tegnap is és ma is F-nél kezdtem a napomat, dolgoztunk, szépen haladunk a privát munkákkal. Tegnap este gyűlés, jó volt, feltöltött. Egy lány társunkkal és B-vel hármasban beszélgettünk, szokás szerint egymás mondatait befejezva B-vel. A lány ránk nézett és nevetve megkérdezte, mikor jön a gyerek? :D Nagyon röhögtünk.
Aztán a többiekkel bandáztunk és dumáltunk.
Kocsival mentem, mert el kellett a cégtől hozni egy anyagot. 
Egy BMW-s srác majdnem belémtolatott, amikor kiállt a parkolóból, miközben én a főúton mentem. Dudáltam, figyelmeztető jelleggel. Majd a pirosnál mellém állt és elkezdett anyázni és mutogatni.
Én pedig gyakoroltam a lelki béke imát :D

Adj erőt, amin változtatni nem tudok - az, hogy ő egy faszkalap, azon nem tudok változtatni
Bátorságot, hogy vltoztassak, amin tudok - nem mentem bele a játékba, nem szálltam ki, csak visszamutogattam
Bölcsességet, hogy felismerjem a különbséget - helyesen döntöttem

Igen, volt bennem egy pillanatnyi feszültség, de elengedtem. Nagyjából 1 perc volt, hogy átfusson rajtam.

Ma szintén munka, majd anyuval ebédeltem, 1 órát voltam ott, meséltem neki a tegnap esti gyerek témás poént, nevetett és elmondta, mennyire örül, hogy lettek új barátaim.

Aztán oktattam ma, ez is jól sikerült, rendet vágtam a srác fejében, kellőképpen erélyesen, de finoman. Figyeltem arra, hogy azok a plusz információk, amik a fejemben vannak, ne kerüljenek ki, de megerősítést nyerjenek. Szépen átbeszéltünk mindent. Abban maradtunk, hogy innentől fogva azzal dolgozik, ami már megvan. Azaz ami  megállapodás eddig született, az nem változik, (de mostantól a jövőben :D) de újakat egyenlőre nem köt. Őszintén elmondtam neki, hogy ha ennél a megbeszélésnél úgy éreztem volna, hogy nem haladunk, akkor lezártam volna a közös együttműködésünket. Mert az elmúlt 1 hónapban sokszor úgy éreztem, elmegy a füle mellett és nem valósul meg, amiben maradtunk. Szerencsére nem így lett. Pontosabban, ma nem így volt, aztán ki tudja mit hoz a jövő.

Érdekes volt, mert megkérdezte, hogy nem hiányzik e az üzleti élet, mert szerinten jó vagyok benne. Most először meséltem neki az alkoholizmusomról, arról, hogy mennyire jobb így az életem, hogy időt és energiát tudok fordítani a lelki fejlődésemre, hogy minőségi emberi kapcsolatok maradtak csak az életemben. Nem volt nehéz erről beszélni, jó volt kimondani, mert mindig csak éreztettem, hogy megjártam a poklot. Azt hiszem ezzel még hitelesebb lettem a szemében.

Aztán B értem jött és átmentünk Budára, gyűlésre, rengeteget nevettünk, kedvelem a srácot, mert mély témákat is érintev, de még is csak jó hangulatú beszélgetéseket folytattunk oda vissza.

Na szóval száz szónak is egy a vége, pihenés indul, 2 nap láblógatás és tv-nézés, ps maraton bekapcsol, na jó főzök is majd valami fimomat :)

Közel 25 éves kereskedelmi pályám során először lebunkóztak. Bevallom őszintén, hogy elég rosszul esett és meg is lepett.

Történt, hogy tegnap, miközben tökig álltam a GLS csomagokban, és szakadt rólam az izzadtság, nyitás előtt egy fiatalember jött be a boltba. Megkérdezte, hogy átveheti e a megrendelését. Én udvariasan jeleztem, körbemutatva, hogy nem a legalkalmasabb pillanatban vagyunk és egyébként is 14 órakor nyitok. Erre közölte, hogy ez sehol nincs feltüntetve. Mondtam, de és tettem még 2 udvarias próbálkozást, hogy lehozzam a realitás talajára. Egyre feszültebb lett a szitu, ezért udvariasan, de határozottan megkértem, hogy fáradjon ki, és 14 óra után várom vissza. 
Erre a fejemhez baszta, hogy bunkó vagy.

Igen, felháborodtam, igen meglepett és igen egy pillanatig feljött bennem a régi működésem (sosem verekedtem) de hogy én most aztán verbálisan úgy beleállok és helyreteszem, hogy csak na. 

Nem tettem. Hálás vagyok a józanodásomnak, hogy nem fajult el a dolog, nem lett kezelhetetlen vége. MOrogtam, bosszantott, ráírtam B-re és ma este eljutottam gyűlésre, ahol kibeszéltem magamból. Igazából nem foglalkoztatott ma estig a dolog, de úgy gondolom, hogy ezeket jobb nem eltokolni. 

Gyűlés után elmentünk B-vel vásárolni a Lidl-be. Igen, megint csak egy dologot akartam venni, megint egy fél kosár cuccal jöttem ki :D De jó volt, mert közben filmekről, művészetekről, könyvekről beszélgettünk. Jó, hogy a barátom és jó, hogy nem csak AA dolgokról beszélgetünk, hanem a világról is.

Munka persze van dögivel, ma is voltam F-nél és dolgoztunk, de ez alkotó és kreatív munka, feltölt. Jól be tudtam osztani az időm, hogy a meló is haladjon és gyűlésre is odaérjek.

Szeretem érzés, hogy kezdek egyenesbe jönni, emberileg is, anyagilag is és lelkileg is.

szeretem hét volt, de mocsok mód elfáradtam a végére. Szerencsére ez nem nyomta rá a béllyegét a hangulatomra. Igaz 2 gyűlésen is voltam, ma pedig este megyek B-vel az esti budaira. B-nek tegnap volt az 1 éves szülinapja, mivel a szponzora nem tudott eljönni, engem kért meg, hogy adjam át az érmet. Nagyon jól esett a felkérés. Igaz kicsit viccesre sikeredett mind a kettőnk részéről az átadás, de jó volt. A Sacher torta pedig isteni volt, amit hozott.

Pénteken végre leszállítottuk azt a kanapét, amit hosszas vajúdás után végre megszültünk. Kicsit paráztam a szállítástól, mert az egyik rész nagyjából 70 - 80 kg lehetett, ormótlan nagy darab és nem volt rajta igazán fogás. A hab a tortán, hogy a harmadik emeletre kellett felvinni, gyalog, mert a liftbe nem fért be. Nos előjött a McGyver énem és addig, addig törtem a fejem, hogy végül fél óra alatt a teljes kanapét felvittük a helyére. A szállító sráctól meg is kaptam a dícséretet, mind az elgondolás, mind a bútor csomagolása "végett" :D jó, egye fene, legyen miatt. Lehet itt a szemantikáról vagy az egyéni ízlésrlől vitatkozni ;-) 
Visszafelé pedig elhoztunk egy másik kanapét, de ez már gyerekjáték volt az előzőhöz képest.
Szóval folyamatosan tele vagyok privát munkával, nem is beszélve arról, hogy a ma délelőttömet egy hajó szvacs kárpitozás műszaki rajzának elkészítésével töltöttem. 1,5 laza óra alatt megvoltam vele :D Azért szeretem ezt a munkát, mert egyrészt alkotó folyamat és kézzelfogható végeredménye van. Egyre jobb vagyok benne, a legutóbbi munkára büszke is vagyok. Kárómintás hátfalak és sima, egyszínű ülőfelület. Másrészt kikapcsol, harmadrészt pedig nem csak a fizikai része van meg, hanem a tervezés és a kreatv alkotói folyamat is. Nem utolsó sorban, pedig jól fizet.

A péntek estét együtt töltöttük Zs-vel. Így alakult, nem tiltakoztunk ellene, szép, meghitt este volt. Nem fogom ragozni. Fontosabbnak érzem leírni, hogy mivel tiszták a "játékszabályok" nincs belőle félreértés, nem gondolom túl, nem mozizok és nem látok bele többet, mint ami. Igen, az érzéseimmel tisztában vagyok, de nem elemezgetem a helyzetet. Az egész, kettőnk jelenlegi kapcsolata olyan, ami mind egy apró szeletke számomra  normális világból. Férfi / nő kapcsolat, józanul. Amikor benne vagyok, vagyunk, akkor átélem, szeretem, megélem a pillanatot vele. De amikor végetér, nincs fájdalom, szomorúság. Pici hiányérzet igen, de ezt elfogadom, hogy normális. Szóval ez így most jó nekem. Nincs leegyeztetve, hogy akkor hetente, havonta mikor, hol, hányszor. Ahogy adja az élet. Élem az életemet, egyre jobban, kedvesebben, nyugodtabban és élvezem Zs-vel az együtt töltött időt, amikor úgy alakul. Mint tegap este is, amikor gyűlés után még kiültünk beszélgetni és cigizni egy parkba. 

Nincs rajtam, rajtunk az a teher, hogy most kell. Beszélgetni, üzenetet váltani, találkozni, látni a másikat. És a teher jelen esetben nem egy negatív jelző. 

Szóval szeretem hét volt, tegnap is és ma is csak a pihenés :D Annyira jó esett szinte semmit sem csinálni, csak filmeket nézni, gyűlésre menni, aludni, vagy legalább is megpróbálni napközben.

Azt meg, hogy mit hoz a holnap a fene se tudja. Ma is és tegnap is jó napom volt. 

Azt hiszem így 3 év után kezdem átérezni, hogy milyen valójában a felépülés, miyen azt élvezni, amink van és nem bánkódni, hogy mink nincs. Megélni a pillanatot, élni az életemet.

Tök jó napom volt, pedig bent annyi munka várt, hogy csak 11-kor tudtam meginni a reggeli kv-m, 2 részletben :D Cigizni sem volt időm, egymásnak adták a kilincset a vásárlók. Pörgünk, a főnököm, külön kiemelte telefonba, hogy haza se jön szabadságról, mert látja nélküle is megy a biznisz :D Mondtam neki röhögva, hogy ne basszon ki velem, így is leszopom magam a sok munkától.

Közben F is hívott, hogy befejezte a kanapét, nem kell kimennem. Megköszöntem és mondtam, hogy viszek neki csokit. Erre.. de hát tudod, hogy nem szeretem :D Végül is 24 éve ismerjük egymást, honnan tudnám?!? :) És különben is, ki az aki nem szereti a csokit? :D

Szóval pörögtem bent, hazajöttem és B-vel megbeszéltük, hogy ellmeyünk este gyűlésre, oda, ahol 1 évvel ezelőtt a terápiát kezdte. Fura, mert sosem voltam még ott. A társak 95%-a terápián vesz ott részt, 1 vagy 2 hónapos józanodók, maximum. Amikor odaértünk kiderült, hogy egy régi barátom vezeti, aki annyira megörült nekem, hogy felkért, tartsak egy bevezetőt. Azt hiszem életem egyik legjobb bevezetője lett. Nem azért, mert akkora király vagyok, hanem, mert ott ült kb. 50 terápiás és segíteni szerettem volna nekik a saját kezdeti botladozásom, felépülésem elmesélésével. Őszinte voltam, néha káromkodva, de teljesen nyíltan beszéltem arról, hogy ez egy rögös út, de nekem megérte. A végén megtapsoltak. Én pedig meghatódtam, hogy lám, lám mennyire.. és húúú, meg ha... Hazafelé B elmondta, hogy itt minden bevezetőt meg szoktak tapsolni. Szakadtunka  röhögéstől, mert ugye kellő öniróniával éreztem át ezt :D Egyébként a bevezetőmben meséltem, hogy anyám azt mondta szeretlek.

Úgyhogy ma amikor hazaértem, felhívtam anyut és elmeséltem neki ezt. A terápiás bevezetőt és azt is, hogy ez mennyire jól esett akkor. Vagy 10 percet beszélgettünk, nevetgélve még. Nagyon jó volt.

Gyűlés után B-vel elmentünk együtt a Lidlbe vásárolni, meg dumáltunk egy jó nagyot.

Szóval szuper napom volt és az elejétől a végéig csak szép és jó dolgok történtek velem.