Hosszú idő óta ez volt az első hetem munkanélküliként, és még 1 hét pihenés vár rám. Tegnap megállapodtam azzal a sráccal, akit mentorálok és előrébb hoztuk a közös munkánkat, 23-án hadrendbe állok. Így megszünik ugyan a mentor, mentorált viszony, illetve átalakul. Ugyanis napi 8 órában fogom segíteni a munkáját. Nagyon korrekt bértárgyalás volt, szóval sínen van minden.

Intézem közben a munkaügyi hivatalt, onnan is legyen bevételem erre a hónapra. Illetve gyűlésekre jártam szinte minden nap. Kihasználtam a lehetőséget és eljutottam olyan helyekre, ahova eddig még nem. Szinte mindenhol megosztok, beszélgetek, új embereket ismerek meg. Sosem éreztem magam nagyobb biztonságban, mint most. Az AA közösség mint egy mentális védőháló van körülöttem, aminek én is a része vagyok, mert igyekszem visszaadni mindazt a tapasztalatot, segítséget, tudást, amit az elmúlt években kaptam.

A szponzorommal szinte mindennap beszélek, találkoztunk is személyesen és közel 2 órát dumáltunk. Megfogalmaztam neki, hogy jó egy picit lecsillapodni a rohanásból, hátrébb lépni az életemből. Elcsendesednek a dolgok és jobban tudok magamra és a terveimre fókuszálni.

Persze vannak pici feszültségek bennem, de minél többet dolgozom magamon, annál jobban érzem magam és ezek a rossz érzések csak átfutnak rajtam.

a tegnapi nap elég durván alakult. Felmondták a projektet, amibe belekezdtünk. A megrendelő 5 hét után közölte, hogy az eredetileg tervezett 5 hónap legyen 3. Csak így.. 

Most persze kurvaanyázhatnék, meg rágódhatnék azon, hogy mi a fasz lesz, mit fogok csináni. Nem teszem. 

miért?

Mert az elmúlt több mint 3 év és 11 hónap alatt eljutottam odáig a program, a szponzorom a szeretteim, a barátaim segítségével, hogy elfogadom, amin nem tudok változtatni. Nem azt keresem, hol basztam / basztuk el (sehol) hanem azt, hogyan oldjam meg. Márpedig van B terv, mindig is volt a munkában. 

Kedden elhúzom magam a munkaügyi központba, onnan is lesz egy kis zseton, mellette előrébb hozom a mentoráltammal közös projektet júliusra. Van némi megtakarításom, a mostani 4 nap után is jár pénz, a régi cégemnél pedig nagyon korrektül, elszámoltunk. Pluszba még a neten eladható dolgok és F-nél is akad munka folyamatosan.

Szóval anyagilag megleszek 2-3 hónapig. Persze figyelnem kell a kiadásaimra. Mentálisan pedig nem viselt meg. Nem fogok hazudni, nem erre számítottam, de ez van. Teljesen felesleges azon rágódnom, hogy mi lett volna ha. Pont ennyire felesleges attól félnem mit hoz a jövő. Eddig is megoldottam, most is megfogom. 

"senki nem pánikol, ha minden terv szerint megy" mondta Joker, Kétarcak. Igaza volt. Mert legyen bármilyen is az életem, mindig van kiút, választási lehetőség. Én pedig nem merülök el az önsajnálat mocsarában, megyek előre, keresem a lehetőségeket. Megkockáztatom ha úgy alakul, visszamegyek a kereskedelembe. Meglátjuk :)

Persze felhívtam a szponzorom, beszéltem Zs-vel, F-fel és B-vel is ma. Jól esett megosztani azokkal az emberekkel ezt a helyzetet, akiknek fontos vagyok. Elmentem ma gyűlésre is, hogy a 3 napot úgy kezdjem, ezt kiadom magamból. 

Tegnap is, ma is nyugodt voltam és vagyok, jól is aludtam, bár a bioritmusom azzal szórakoztatott, hogy hajnalban felébredtem, ahogy mostanában keltem :D De legalább kitakartottam a lakást és pihentem is, sokat. Holnap gyűlések, utána meg pihenés.

Hát igen, vannak ilyen helyzetek. És, hogy egy másik klasszikust idézzek:

"az ember nem arra született, hogy legyőzzék"

Apám sem adta fel, miután amputálták a 2 lábát térd alatt, küzdelemből is példát mutatott. 

Délelőtt az új helyen voltam, majd 13 órára bementem a céghez, hogy letudjam az utolsó napomat. El akartam köszönni azoktól, akikkel együtt dolgoztam, a kis segítségemtől, a lányoktól. Mivel a főnököm szabin van, ezért az elszámolás marad a jövő hétre. Bolond egy nap volt, minden hülyét befújt a szél az ajtón :D Persze tettem a dolgom, becsülettel kiszolgáltam, vagy segítettem mindenkinek, aki megkeresett minket.

Felhívtam a legnagyobb beszállítónk tulajdonosát, akivel jó a kapcsolatom, régivágású, dörzsölt öregúr, de kölcsönösen becsültük és tiszteltük egymást. Beszélgettünk, mondta mennyire sajnálja, hogy így alakult és jelezte, hogy mentsem el a számát, ki tudja mit hoz az élet, jó emberekre mindig szükség van :) Nem az egómnak, hanem mint szakembernek és embernek.

A másik vicces dolog, hogy 2 embert fognak felvenni a helyemre.. Ha belegondolok, hogy az, hogy részben azért jövök el, mert nem fizettek meg... és most többet fognak 2 embernek fizetni, elég vicces :D Basszus :D Mindegy, egyébként se maradtam volna, ha magasabb összeget ajánlanak.

És a végére... a GLS-es sráccal is jóban voltam, ma elbúcsúzott, megköszönte, hogy kedvesen, rugalmasan álltam mindig hozzájuk, segítettem pakolni és kaptam tőle egy üveg bort :D Ok, nem tudja, hogy felépülő vagyok. Elfogadtam, mert tudom, hogy szívből adta, de el is ajándékoztam, alkoholt nem tartok a lakásban. Dísznek meg minek :) 

Szóval... vegyes érzés volt kilépni 6 után a cég ajtaján. majdnem 3 évig voltam ott. Nem bántam meg a döntésem, szeretem az új helyem, jól dolgozom, sikerélményem is van, meg is becsülnek. Ha pedig ennek vége, akkor tárt karokkal vár a mentoráltam, hogy neki dolgozzam. 

Szóval ez a része lassan, de alakul az életemnek. Ezért nagyon is hálás vagyok.

Egyszer majd a magánéletem is olyan lesz, mint amiben volt már részem, de nem most. Semmi baj, türelmesen várok, teszem a dolgom és élvezem azt, hogy szépen lassan jobb irányt vesz az életem. Ez csak megrerősít abban, hogy jó helyen vagyok.

Holnap pihenő nap és hétvégén is. Rám fér, megérdemlem ki is fogom használni.

De most csak átadom magam annak, hogy normálisan intéztem az elmúlt 2 hetet és vár valami új és jobb.

hazafelé pedig egyenesen vigyorgok.

Hát igen, ilyen amikor az ember a helyén van. Sose gondoltam volna, hogy egy tetőtér szigetelése ekkora boldogságot tud okozni. Égett a kezünk alatt a munka és a 3/4-ét ma meg is csináltuk, Nagyon jó érzés volt építeni, látni, ahogy haladunk feltöltött.

Rám is fért, mert ez a hét nem volt bent a cégnél zökkenőmentes. 

Hétfőn úgy mentem be mint a mosott szar. Ezen nincs mit szépíteni, egyszerűen maga a tudat, hogy nekem ott kell még lennem, nyugtalanná tett és nagyon rosszul aludtam. Ez megismétlődött keddre virradólag is. Ezért amikor bementem, jeleztem a főnökömnek, hogy beszélni szeretnék vele. Teljesen őszintén emondtam, hogy nem fogom kitölteni a felmondási dőm, mert ez a helyzet megvisel és szeretném ezt rövidre zárni. Persze jött a kavarás, hogy eddig meg addig legyek, legalább a jövő hetet csináljam végig. MOntam, hogy alszom rá egyet, olyan szinten fáradt voltam, hogy zúgott az agyam, nem akartam semmit se elkapkodni. 
Hogy rövidre zárjam, kitaláltam egy olyan megoldást, amiben a cégnél a nehéz napokat bevállalom, de közben tudok pihenni is és az új helyen is dolgozni. Persze nem ment át egyből, mára pl. be akart rángatni a céghez egy kurva óra miatt, hogy 13-14ig legyünk még nyitva. Kedvesen, de kurva határozottan beleálltam a dolognak, mert a lófasznak is van vége. Szóval maradt az amit kitaláltam. Persze értem én, hogy ő a főnök és majd ő megmondja mi lesz.. Mondjuk nincs továbbra sem írásos munkaszerződésem. Próbáltam normális megoldást találni, ami összeegyeztethető a mentális egészségemmel.

Mindegy, most kiírtam magamból, jövő héten még pár napot elkaristolok bent, aztán végre vége.

Ami fontos. a barátaim, a szeretteim a szponzorom, a héten is ott voltak, ha beszélgetni akartam, ha feszült voltam, segítettek meghallgattak. Köszönöm nekik (szívecske) majdnem zászló, zászló szív lett :D Ja az más.. ;-)

Na szóval jó érzés, hogy ennyi idősen ezt tudom kezelni, vagy legaább is jobban tudom kezelni, mint régebben.

Most hétvége, ahogy elnézem ezt a szép novemberi időt, marad a kuckózs, a pihenés, a streaming. Tökéletes lesz :)

Ma végre túlestem a felmondásomon. Egész héten nyomasztott, de tartottam magam ahhoz a tervhez, amit alaposan átgondoltam. Ugyanis az előző hónap után rekord összegű jutalékom volt bent a cégnél. Mindig mosolyogtam azon, hogy "a csúcson kell abbahagyni". Most megtettem. Ötszörös jutalák, a 2022es árprilis forgalmának a duplája, minden idők legmagasabb forgalmi száma.. sorolhatnám még. Régebben elkapott volna a gépszíj, vitt volna a salses énem, hogy még tovább, magasabbra, többet. Hát igen, nem volt limit, nem voltak korlátok. Mint Ikarus, aztán ugyanaz lett a vége. Régi mondás a szakmában, minél magasabban vagy, annál nagyobbat lehet esni.

Most kiszálltam, azt hiszem a legjobbkor. A tegnapi nap is őskáosz volt. Ahogy egyszer egy Zs által szervezett szemináriumon hallottam: "ennek a cégnek hagyományai vannak, nem folyamatai". Zseniális meglátás és minden tekintetben illik ránk. Tettem, sokszor tettem, javaslatokat, hogyan rendezzük a céges dolgainkat, dolgozzunk szabályok és feladatkörök mentén, de nem történt semmi sem. Nem baj :)

2 év és 8 hónap volt itt. Szerettem, a magam módján leraktam azokat a céges alapokat, amivel fejlődni lehet vagy lehett volna. Azt csináltam amit szeretek. Illetve szerettem. Itt az idő, hogy tovább lépjek.

Bevallom megkönnyebbültem. Simán ment a dolog, kedvesen, de határozottan tértem ki az elől, hogy miért is megyek el. Elmondtam, hogy az elmúlt 5 hónapban többször is jeleztem, hogy ez lesz a vége. Nem személyeskedtem, nem kritizáltam, félretettem az egóm. Normálisan, felnőtt módjára megtettem azt a lépést, ami egy számomra nyugodtabb élet felé vezethet. 

Várom a jövőt, optimista vagyok és nyugodt, legördült rólam egy teher. 
Lassan sietve haladok a józanodásom útján.

Köszönöm nektek, hogy gondoltatok rám, bíztattatok, támogattatok és örültetek a hírnek.

A hétvégén összefutottam pár régi ismerőssel, akikkel nem találkoztam az elmúlt hónapokban. Mindenkitől meghallgattam, hogy mennyire jól nézek ki, árad belőlem a nyugalom, mintha kicseréltek volna :) Bevallom jól esett. Hisz mint tudjuk az Ördög Ügyvédje óta, az ördög kedvenc bűne a hiúság :D 

Na a filmes tudásom csillogtatását félretéve ;-) igen, jól érzem magam a bőrömben. Amióta eldöntöttem, hogy felmondok és túltettem magam a kételyeken, azóta sokkal kiegyensúlyozottabb vagyok. Tudom, hogy nem lesz kolbászból a kerítés, de várom. Lassan 2 éve és 8 hónapja vagyok a mostani cégnél, szerettem, de már nem élvezem. Szerettem benne, hogy jó volt bemenni dolgozni, hogy vártam az újabb és újabb munkanapokat, a kihívásokat. Azonban elfogadom, hogy ez végetér és lezárul egy korszak. A héten beadom a felmondásom. Előtte megvárom, hogy kifizessenek, de utána lépek.

Sok minden nem történt a héten, leszámítva, hogy a főbérlőm telefonszámot változtatott, amiről elfelejtett értesíteni :D Én meg próbáltam útolérni az elszámolás miatt (nem, nem vagyok hajlandó leírni, hogy végett ;-)) 
Majd nyomozásba kezdtem, mert alapvetően nem tudok róla semmit, csak egy telefonszám volt hozzá. Végül sikerült kiderítenem, felhívnom és nagyot nevetve megbeszélnem vele a helyzetet. 

Most olyan jó minden, a hétvége is szuperül telt, volt benne pihenés, magánélet, gyűlések, főzés, rendrakás, minden ami kikapcsol és feltölt. Kaptam egy felkérést is, hogy vállalok e szponzorálást, de kedvesen tovább irányítottam a fiatalembert. Még nem tartok ott, de jól esett. Megszerettem a közösséget is, tudom, hogy a józanságom miatt megyek gyűlésekre, de értékes embereket ismertem meg. Bár összeköt minket a betegségünk, de mégis inspirálni tudjuk egymást, képesek vagyunk nagyokat nevetni vagy csak meghallgatni a másikat. Van egy remek szponzorom, bár néha úgy érzem ez egy oda vissza szponzorálás, de így van jól. 

Kevesebb mint 2 hónap és megvan a 4 év.. micsoda út :) jöhet az újabb tetoválás ;)

Köszönöm ❤️

Nektek, apámnak és magamnak is.

3 év,10 hónap. 

Nos túl vagyok az első héten. Bővítettük a vállalkozást egy teherautóval, ami hatalmas segítség mind a logisztikában, mind az árubeszerzésben és.. igen, a sitt és törmelékszállításban is :D

Szóval ennek megfelelően ma kurva kemény napunk volt. Szerény becslésem szerint összesen 2,5-3 tonna sittet mozgattunk ma meg, amikor 2 körben elvittük a lerakóhekyre. Továbbá, hogy haladjunk az egyik szobának a gipszkarton bontását is megcsináltuk. Szóval bőven adtunk a fizikai munkának ma. Hazafelé azon röhögtünk, hogy az volt a beetető szöveg, hogy a hétfői terasz bontás lesz a legkeményebb, hát egy faszt :D

De továbbra is jó kedvem, szeretem munka, igaz nehéz, de van benne sikerélmény bőven  és jól tudunk csapatban dolgozni.  Pörgős a meló és megkaptam, hogy szépen dolgozom és jó munkát végzek. Illetve az elszámolás is megvolt. Szóval stimmel minden, várnak vissza kb. 2 hét múlva.

Mindezek ellenére van bennem egy kis félsz. Az eszem tudja, hogy a mostai helyemről el kell jönnöm. Semmi motivávió és fejlődni sem fogok már itt. Vár az új, amit bírok is, szeretek is és minden tekintetben jobb. Még is nehéz a megszokott szart otthagyni. Annyira nem foglalkoztatott ma, de elmentem egy gyűlésre és ott beszéltem erről. Egyszerűen csak azért, hogy ne cipeljem magammal. Jobb is lett és meg is erősített a döntésem helyességében.

Szóval kalandra fel :)

Más...

Május másodika van. Napra pontosan egy évvel ezelőtt töltöttük párként az utolső délutánunkat együtt Zs-vel. Szép volt. Nem akarok sokat lamentálni ezen, sokminden változott az életünkben, több munka, nagyobb felelősség stb. De még mindig bennem van, hogy mennyire szeretem, akármikor találkozunk ránézek és látom benne mind emberileg, mind nőként, hogy miért érzem ő életem szerelme. Persze ezt nem mindig mutatom ki, vagy legalább is azt hiszem nem mutatom ki :D
Nem kis erőfeszítésbe kerül, hogy "normálisan" viselkedjek. Persze kinek mi a normális.. ;) De ezek nagyon is jó dolgok az életemben, mert mind mind erősebbé tesznek, tanítanak a valós életre, az apró de szép pillanatok értékelésére. Cseppnyi szomorúság sincs bennem, de foglalkoztatott az az érzés. És ez az egyik legjobb felület, hogy könnytsek a lelkemen, holnap újra gyűlés, jövő héten meg szponzor.

Persze hangzatosan írhatnám, hogy lakásfelújás, de a tényen nem változtat. Kemény fizikai munka volt ma, igaz csak 3 órán keresztül. Bontás, sitt szállítás, lépcsőzés, mivel az első emeleten voltunk. 

Bevallom őszintén pici félsz volt bennem. Mi van ha.. és itt mindenkinek a fantáziájára bízom, mivel szórakoztat egy függő agya ilyenkor :D A legnagyobb félelmem talán az volt, hogy nem bírom és akkor egyenlőre nem tudok váltani. Már pedig minimális időt szeretnék csak a cégnél tölteni a mostani munkahelyemen. Láss csodát, jól bírtam fizikailag is, mentálisan is. Sőt... feltöltött.. rég volt ilyen sikerem munkában, nem azért mert megdícsértek és nem is a pénz miatt, hanem hagytak dolgozni, normálisan. A végén pedig szépen és jól sikerült minden.

Fáradt vagyok, de jó kedvű. Várom a holnapot, az újabb munkát. 5 hónapra vesznek ide fel mondjuk 5 hónap alatt konkrétan az ez évi fizetésemmel számolva 1 éves bért fogok keresni.. valahol ez szégyen. De erről ennyit.

Továbbra is tartom, hogy nem a különbségeket keresem, hanem annak örülök, hogy mennyi lehetőségem van.

ma rekord értékben adtam el a cégnél. Nem emlékszem, hogy lett volna olyan nap, amikor az átlag napi forgalom tízszeresét értékesítettük volna, és ebből volt egy 2M Ft-os ügyfél is.

A főnököm összesen ennyit fűzött hozzá záráskor: szép napunk volt.

Köszönöm ennek az útnak, hogy alapvetően leszarom, mit mond. Az ő dolga. Ez az eset is csak megerősített abban, hogy nincs itt már dolgom. Nem kezdek hosszas eszmefuttatásba arról, hogy egy jó salsest meg kell becsülni. Aki ebben a szakmában jó vagy rendelkezik józan paraszti ésszel, az úgy is tudja miről beszélek. 

Felesleges lenne a vekengés, vagy a szócséplés. Fontosabb az, hogy ezt könnyen és egyszerűen el tudtam most délután engedni. A biztonság kedvéért elmentem még egy gyűlésre, volt 24 órás, szóval segítettem neki, és kisímultan futok neki a hétvégének. Jól érzem magam, várom a jövő hetet, ahol megmérettetem magam a lakásfelújítás területén és ha megy, akkor váltok. Szóval.. nem azzal vagyok el, hogy fasz a   főnököm, és nem dícsér, inkább élvezem, hogy mennyi lehetőségem van az életben, hogy úgy éljek, ahogy az nekem jó.