Nos túl vagyok az első héten. Bővítettük a vállalkozást egy teherautóval, ami hatalmas segítség mind a logisztikában, mind az árubeszerzésben és.. igen, a sitt és törmelékszállításban is :D

Szóval ennek megfelelően ma kurva kemény napunk volt. Szerény becslésem szerint összesen 2,5-3 tonna sittet mozgattunk ma meg, amikor 2 körben elvittük a lerakóhekyre. Továbbá, hogy haladjunk az egyik szobának a gipszkarton bontását is megcsináltuk. Szóval bőven adtunk a fizikai munkának ma. Hazafelé azon röhögtünk, hogy az volt a beetető szöveg, hogy a hétfői terasz bontás lesz a legkeményebb, hát egy faszt :D

De továbbra is jó kedvem, szeretem munka, igaz nehéz, de van benne sikerélmény bőven  és jól tudunk csapatban dolgozni.  Pörgős a meló és megkaptam, hogy szépen dolgozom és jó munkát végzek. Illetve az elszámolás is megvolt. Szóval stimmel minden, várnak vissza kb. 2 hét múlva.

Mindezek ellenére van bennem egy kis félsz. Az eszem tudja, hogy a mostai helyemről el kell jönnöm. Semmi motivávió és fejlődni sem fogok már itt. Vár az új, amit bírok is, szeretek is és minden tekintetben jobb. Még is nehéz a megszokott szart otthagyni. Annyira nem foglalkoztatott ma, de elmentem egy gyűlésre és ott beszéltem erről. Egyszerűen csak azért, hogy ne cipeljem magammal. Jobb is lett és meg is erősített a döntésem helyességében.

Szóval kalandra fel :)

Más...

Május másodika van. Napra pontosan egy évvel ezelőtt töltöttük párként az utolső délutánunkat együtt Zs-vel. Szép volt. Nem akarok sokat lamentálni ezen, sokminden változott az életünkben, több munka, nagyobb felelősség stb. De még mindig bennem van, hogy mennyire szeretem, akármikor találkozunk ránézek és látom benne mind emberileg, mind nőként, hogy miért érzem ő életem szerelme. Persze ezt nem mindig mutatom ki, vagy legalább is azt hiszem nem mutatom ki :D
Nem kis erőfeszítésbe kerül, hogy "normálisan" viselkedjek. Persze kinek mi a normális.. ;) De ezek nagyon is jó dolgok az életemben, mert mind mind erősebbé tesznek, tanítanak a valós életre, az apró de szép pillanatok értékelésére. Cseppnyi szomorúság sincs bennem, de foglalkoztatott az az érzés. És ez az egyik legjobb felület, hogy könnytsek a lelkemen, holnap újra gyűlés, jövő héten meg szponzor.