A hétvégi és a mai események tükrében arra jutottam, hogy lehet külföldöm próbálok szerencsét. Ahogy Zs fogalmazott ma "nem akarok egy kommunizmus remake-ben élni" én sem. Szomorú és végtelenül elkeserítő ez az egész. Megvárom a választások eredményét és meglátjuk.

Addig spórolás vagyis költség stop van. Fel akartam újítani a lakást amiben lakom, légkondit is szerettem volna bele. Nem lesz és felújítás sem. Pedig a tulaj jófej volt és előzetesen már beleegyezett, tetszett neki az ötlet. 

A cégnél is gázos a helyzet, bevallom elfáradtam. Azok a váéltozások, nagy tervek, amiket ígéretként kaptam még nem valósultak meg. A fizum kevesebb, jutalék nincs.. szóval a tavalyi béremnek csak kb. a 65-70%-t keresem meg. Ez meg a mai inflálódó világban lófasz. A dícséretek se jellemzőek a cégnél. Szóval ahogy így jobban belegondoltam, se anyagilag se emberileg nem vagyok motiválva. Szóval holnap, kedvesen, higgadtan, de határozottan megkérdezem mi a terv? Mert ha nincs változás egy hónapon belül akkor állást keresek. 

Egyébként a kurva anyját P-nek. Olyan fasza kis cég lehetne ez.. de hát kkv.. azaz neki kell mindig mindent intézni, isten ments, hogy kiadjon bármit is a kezéből. Ezáltal minden csúszik, lassú, szar tempóban halad. De leszarom. Már nem teszek bele annyit, nem megyek be lelkesen, nem hajtom magam. Csak szépen lassan. Minek teperjek? Plusz pénz nincs belőle, és a legutolsó nagyobb megrendelésem miatt se kaptam egy fikarcnyi visszajelzést sem.

Nos, most, hogy így kivekengtem magam, letusolok és nem írom meg azokat a posztokat a cégnek amiket szoktam. Feleslegesnek érzem abba is beletenni a munkát. A céges telefont se hoztam haza. Nem fogok többet beletenni, nincs értelme.

A plusz energiáimat inkább a lelki fejlődésemre, a józanodásomra fordítom, és az angol tudásom felfrissítésére :D jobb ez hosszabb távon nekem.