Ez a 4 nap valami hehtetlenül jól esett. Az a rengeteg alvás, pihenés amit megengedtem magamnak pedig nagyon hiányzott már. Voltam gyűlésen is, séáltam egy nagyot a Margit szigeten, aludtam, főztem sonkát. Ma pedig elmentem futni újra, és elég jól is sikerült. Igaz, hogy csak 2 km, de nem akartam túltolni elsőre, meg őszintén, nem is tudtam volna :D Ez a táv pont jó újrakezdéshez. Régebben mindig este futottam, most megpróbálom majd a reggeli, nap indítót. Ha megy jó, ha nem, akkor még este be tudom fejezni.

Azért is volt jó ez a 4 nap, mert egy kicsit ki tudtam szakadni a munka világából. Igaz, amióta megvan a megoldás merre, hova megyek tovább, azóta nyugodtabb vagyok és vágom a centit. De azért sok van bent. Becsülettel igyekszem elvégezni a feladataimat, de érzem magamon, hogy ez inkább már a kötelességtudatom és a lelkiismeretem miatt van. A lelkesedés már nincs meg bennem. 

Fun fact, ahogy Sheldon mondaná, hogy a főnököm most kezdte el lefrissíteni azoknak az üzletágaknak a terméjeit, árait, amiket én januárban javasoltam. Az ő csodafegyveréről meg nincs szó, csak mély hallgatás. Szeretném leszögezni, hogy nincs bennem kárörvendés, vagy harag, vagy sértettség. Az olyan kicsinyes dolog lenne. Drukkolok neki, hogy a cég jól menjen, nélkülem is.

Eljutottam már arra a lelki béke állapotra, hogy nem kívánok másnak rosszat, és nem futnak át a fejemen olyan gondolatok, hogy haha majd jól megtudja milyen nélkülem a cég. Nem egyfelé vezet az utunk, akkor pedig nem kell erőltetni. Az, hogy nem megy most olyan fényesen nem az én kudarcom. Eddig tartott, előttem pedig rengeteg új lehetőség sorakozik.

Szokásommá vált, hogy hetente egyszer beülök a templomba meditálni. Feltölt, de most a Margit sziget is feltöltött. Szép a tavasz, a virágok, a természet ébredezése. Szeretem érzések vannak bennem, mosoly, nyugalom, pihentség.