Nagyjából 1 hónapja nem blogoltam. Jó volt ellenni magammal egy kicsit. Illetve azért nem zárkóztam be teljesen :)

Sok minden történt, talán ami a legjobban megérintett, hogy 5 éve nem voltam ilyen beteg, mint 2 hete. Influenza volt, minden szar tünettel együtt. Volt itt láz, hidegrázás, orrfolyás, torokfájás. Felborult az alvás ciklusom, és a végére olyan lettem mint egy zombi. Tettem-vettem magam a lakásban, már fájt a fekvés, de ha kisétáltam a boltig, akkor meg le kellett ülnöm, mert leizzadtam és remegtem a kimerültségtől. A fizikai rész mellé még bejött a mentális fáradtság is. A szociális távolságtartás és ingerszegény állapot. Kezdtem a végére befordulni.

Szóval szar volt. :D

Az az érdekes, hogy összesen 4 ember hívott fel és kérdezte meg hogy vagyok. Zs, F, G a szponzorom és anyám. A többiek számra mintha megszüntem volna létezni. Nincs és nem is volt bennem se harag, se csalódottság, se semmilyen negatív érzelem ezzel kapcsolatban. Csak az jutott eszembe, amit a második szponzorom mondott. Ide nem barátkozni járunk. Akkor ez nagyon rosszul esett és bizonygattam neki, hogy már pedig én a barátaim miatt jövök. 

Most, kb 1 évvel ezen beszélgetés után, belátom igaza volt. Én józanodni járok az AA-ba. Az, hogy születnek értékes emberi kapcsolatok, jó dolog, de nem ezért megyek. A felépülésem az elsődleges. Most szombatot össze is futottam vele és utólag elismertem igaza volt. Úgy tartottam helyesnek, ha ezt az egészet elmesélem neki. Hiszen az is a fejlődés része, hogy átértékeljük a múltunk bizonyos részeit.

Gyűlés. 

Nos ez már egy érdekesebb dolog. Azt érzem, hogy a csoport kezd szépen lassan az érdektelenségbe fulladni. Elvileg február végén lett volna egy lelkiismereti gyűlés, nem lett megtartva. Most szombaton csak ketten voltunk az egyik fiatal barátommal, mint csoporttagok. Á beviharzott csak, majd elviharzott, azóta  se kép se hang. Telefont nem veszi fel, üzenetre nem válaszol...

Igazából nem akarom felfújni a dolgot, felhívtam a szponzorom, vele megbeszéltem. A következő lelkiismeretin majd beszélek a többiekkel, ki mit szeretne vagy tud vállalni, aztán meglátjuk.

Megint csak nem csalódottság van bennem, hanem.. nem is tudom.. Próbálom elfogadni és megérteni, hogy másnak ez miért nem annyira fontos mint nekem. Persze nekem se volt mindig az ha őszinte akarok lenni. Csak a józan mélypont óta.

A szponzorommal viszont remek a kapcsolatom, jól haladunk, vettem egy csomó könyvet, amiket javasolt, olvasom őket, de mindig csak annyit, amennyit be tudok fogadni. Most hétvégén is 2 órát elvoltam a hagyományokkal, történetekkel. Érdekes régebben ki nem állhattam őket.. Most meg érdekelnek.

több mint 3 éve 8 hónapja és 6 napja vagyok ezen az úton. Szeretem.