Múlt héten pénteken megvolt az első kivitelezésünk az új géppel. Előzetesen 3 órát kalkuláltunk rá, ebből lett summa 7 óra. ebből 6 kint a szabadban, szerencsére jó idő volt, nem esett. Régebben nehezen viseltem volna, hogy nem kontrollálhatom az egész folyamatot, biztos idegesen járkáltam volna, azon törve a fejem, hogyan tehetek csodát. Én.

már megint az a fránya ego, én irányítok, én tartom kézben a dolgokat, én vagyok a minden titkok tudója. Hát egy frászt :) Ez a mentalitás pont oda vezetett ahol ma tartok. rendezgetve az elbaszott életem, napról napra építve fel újra önmagam. 

Egyébként nincs ezzel bajom, szeretem amilyenné válok. Persze nem lettem se jobb, se más ember... csak a fókusz került vissza oda, ahol lennie kell. Ember vagyok, akinek vannak jobb és rosszabb napjai, időszakai. Dolgozom az érzéseimen, az anyagi és mentális fejlődésemen és a spirituális elmélyülésemen. Nos ne úgy képzelj el, hogy Buddha lett belőlem, de nagyságrendekkel nyugodtabb vagyok, mint voltam.

A múlt héten 4 gyűlésre mentem el. Kedd adott, ahol a szponzorom is van, csütörtökön feszült voltam és elmentem egy kicsi, de kedves helyre, péntek este bevezetőt tartottam, szombaton pedig a honi csoportomban voltam.
A bevezető témája (milyen véletlen) de pont aktuális volt a számomra. Rüviden összefoglalva, ha mindig ugyanúgy cselekszünk és más eredményt várunk akkor azt őrületnek hívják. Jól sikerült, bár fáradt voltam, de többen megköszönték a végén. Ez már nem az egomat fényezi, egyszerűen csak örömmel tölt el, hogy ha 1-2 értékes gondolatot, tapasztalatot át tudok valakinek adni.

Szombat este pedig B tartott bevezetőt a csoport egységének fontosságáról és hogy az egyén érdekeit háttérbe kell szorítani. Felhozta a bevezetőben azt a konfliktusunkat, név nélkül, amikor összevesztünk, hát igen.. amikor 2 ego találkozott. :D Azóta is barátok vagyunk, de örültem mind a témának és annak is, hogy ezt megosztotta. Akkor és ott hibáztam, pontosabban hagytam, hogy az egóm domináljon. Így utólag könnyebb rálátni arra azz esetre is és a működésemre is. Akkor meg voltam győződve arról, hogy mindenki hülye csak én vagyok helikopter. De hát ez a szép a fejlődésben, a tanulás, a hibák, amikből ha tanulunk többek lehetünk.

Nem tökéletességre, hanem lelki fejlődésre vágyunk.

A vevőtalálkozó nagyon jól sikerült. Igaz, klasszikus filmes jelenet, a kezdés előtt még totális káosz uralkodott, de megoldottuk. Sokan voltak, jó volt a hangulat.

Azóta kicsit elszabadult a pokol.. na nem szó szerint és nem is sajnáltatni akarom magam, magunkat, egyszerűen csak jönnek a megkeresések, pörgés van és bevallom ez most egy picit fárszt.

Az elmúlt időszakban viszonylag jó egyensúlyt teremtettem a munka- magánélet - felépülés hármasban. Ez most picit megborulni látszik. Persze kezelem, gyűlésre megyek ha nagyon feszűlt vagyok. Inkább az van bennem, ha őszinte akarok magammal lenni, hogy tavaly nyár óta viszonylag kényelmes életet éltem. Egy kis munka, egy kis csajozás, egy kis ez, sok felépülés.

Most ez egy belépő időszak a felnőtt létbe. Napi 8 óra munka, mellette a magánélet és mellette a legfontosabb, a felépülésem. Fársztó, nem kertelek. 

Itt a közösség, itt a hitem, az eddig beletett napok, hetek évek száma, szóval nem lesz baj, csak csinálnom kell a programot.

1719 napja..

4 órát aludtam. Ma vevőtalálkozónk lesz. persze bennem van a félelem, hogy minden erőfeszítésünk ellenére sem lesznek elegen, valami történik, beüt a zombiapokalipszis, mittom én... :D Azt hiszem, sokan értik milyen az, amikor az ember agya rácsavarodik egy ilyen baromságra.

Ugye múlt héten már elkezdődött a pörgés, megjött az új gép is és belevetettük magunkat az alkotói folyamatba. A végeredmény tegnap lett meg és összességében varázslatos lett a bemutatótermünk. Viszont tegnap már éreztem, hgy elkap a gépszíj. Úgy mint régen. Csak még egy kicsit bent maradok, csak még ezt meg azt megvárom, hogy elkészüljön. Ennek az lett az eredménye, hogy majdnem elkéstem gyűlésről. Pedig kedden szeretek előbb odaérni, sok barátom van ezen a gyűlésen és a szponzorom is. 
Nem késtem el, de éereztem, hogy zizi vagyok, bennem van az a fajta függő érzés, hogy még, még akarok valamiből...

A gyűlésnek is és a bevezetőnek is ez volt a témája, tudtam jó helyen vagyok. Utána még a szponzorommal beültünk egy kávéra, beszélgetni. Nekem is koffeinmentest kellett volna választanom, mert felpörgetett. Otthon kellett egy óra, ameddig tudatosan, de le tudtam magam nyugtatni. Főztem, zenét hallgattam és megéltem a pillanatot.

Sajnos a tudatalattim éjjel szórakoztatott a múltammal belekeverve a félelmeimet a bemutatóval kapcsolatban. Elmondtam a béke imát, elfogadtam, hogy most ez van, rábíztam magam a felsőbb erőmre. Mondjuk morogtam egy sort apámnak, hogy ezt lehetett volna más napra tenni :D de az Élet olyan amilyen, rajtam múlik, hogy ezeket a napoat úgy élem meg mint egy világvégét vagy egyszerűen elfogadom, és haladok tovább az utamon.

Ma (is) gyönyörű napra ébredtem :)
Tudom, csak a mai nap számít, de most úgy érzem kezdek a helyemen lenni.  A legfontosabb, meggyógyultam.

Tegnap eljutottam végre gyűlésre. Nagyon jó volt, feltöltött, kikapcsolt, segített megerősíteni, hogy jó helyen vagyok. Egyetlen bosszantó dolog volt csak, aki a bevezetőt tartotta volna, 1 órával a gyűlés előtt lemondta, arra hivatkozva, hogy beteg a gyerek. Értem és nem tisztem senki felépülését meg megítélni, de könyörgöm, akkor a közösségi médiában legalább ne posztolgasson arról se tegnap se ma, hogy családilag mennyire jót kirándultak ;)

Mindegy, a lényeg, hogy jó volt, megoldottuk. Utána egy gyors lelkiismeretit tartottunk, kezd rendeződni a csapat. Ránk fért ez a tisztulási folyamat. Hazafelé B-vel még beszélgettünk egy kicsit. Szeretem, hogy higgadtabb és racionálisabb, mint én :D 

Szóval 1700 nap... persze lassan siess, de akkor is. Jól érzem magam :)

elmentem ma a háziorvosom helyettesítőjéhez, aki végighallgatva, hogy 3 hete beteg vagyok, közölte, hogy szedjek C vitamint és pihenjek. Kérdeztem, hogy esetleg nem tenne e fel a felhőbe egy antibiotikum receptet, hogy ha rosszabbul vagyok, akkor ne kelljen visszajönnöm ide, átvágva a városon.

Ha rosszabbul van, akkor jöjjön és megvizsgálom. Ez volt a válasz.

Az jutott eszeembe, hogy drága jó apám, aki orvos volt, mennyire utálta a kollégáit és hasonló esetekben mindig elmorzsolt pár szitokszót a bajsza alatt, aztn hangosan kijelentette, hogy remélei, egyszer ennek az embernek s segítségre lesz szüksége és ugyanezt a hozzáállást fogja kapni.

Dühös vagyok e? Voltam, akko 10 percig. Inkább értetlenség volt bennem. Meg az, hogy ok, akkor hagyon oldjuk emg ezt a helyzetet. Vannak még orvos ismerőseim, írtam nekik, normálisan, tanácsot / segítséget kérve. Meglátjuk.

Nem fogok arról értekezni, hogy magánba bezzeg... nem azért fizeti a cég utánam a járulékokat, hogy magánban keressem a gyóhyuéűst. Mindegy.

A lelki béke ima segít. Na nem a torokfájásom csillapodik :D de a lelkemnek jobb. 

Majdnem megúsztam a következő kört… de csak majdnem.

Jó, tudom, valószínűleg ez már bakteriális fertőzés. Megszívtam: csütörtök reggelre elment a hangom, és olyan szinten begyulladt a torkom, hogy konkrétan nem tudtam beszélni. Az egész napot ágyban töltöttem, és a pénteket is. Abban reménykedtem, hogy csak a torkom vacakol, majd elmúlik. De nem lett jobb. Se szombaton, se vasárnap.

Szóval elhatároztam, hogy ma reggel elmegyek a körzeti orvoshoz. Nem diagnosztizálom magam, majd megnézi, ír fel valamit, ha kell, és ennyi.

Na igen… elfeledkeztem róla, hogy kishazánkban ez nem annyira egyszerű. A körzeti reggel rendel, és miután átvágtam a városon, szembesültem azzal, hogy ő is beteg. A helyettese a másik orvos, de teljesen más időpontokban rendel. Vagy vártam volna öt órát anyámnál vagy F.-nél (nem akartam lefertőzni őket), vagy visszamegyek délután, vagy holnap reggel. Oké, legyen a holnap. De hazafelé azért bementem a sarki patikába, ahol lassan törzsvendég vagyok, és előadtam, hogy ez és ez van, a háziorvosom beteg, vény nélkül esetleg kivételesen antibiotikum… stb.

„Miből gondolja, hogy ez felülfertőződés?” – kaptam meg a kérdést.
Elmondtam az elmúlt két hét tüneteit, és én balga még hozzátettem, amit talán nem kellett volna: apa orvos volt, és…

Mondjuk eszembe juthatott volna az orvos–gyógyszerész ősi, antagonisztikus ellentét. 😄
Kaptam egy hideg tekintetet és egy tömör: „Menjen el orvoshoz.” mondatot.

Ez van. Bár kezdek jobban lenni, de már csak azért is visszaballagok a város túlfelére holnap reggel, hogy felírjanak egy darab receptet.

Egyébként jól érzem magam. Jó, ma kicsit nyűgösebb vagyok. 😄
De nem eshet örökké.

a múlt hetem még a betegséggel telt. Eléggé beszívtam, gyűlésekre se jutottam el, csak szombaton. Az a jó, hogy vannak társak, van szponzorom szóval mentálisan jól viseltem, inkább csak unatkoztam már a hét második felére.

Szeretem az énidőt és szeretek pihenni is, de úgy, hogy előtte egy munkával teli hét van. Így egy kicsit nehezebbn ment, de tudtam, hogy ki kell feküdnöm, mert nagyon legyengített. 
Táncra se jutottam el, igaz ma se megyek. Fő a biztonság, kell a regenerálódás.

Szóval nagyon sok minden nem történt velem, ma végre bejöttem melózni, de csak szépen lassan, nem kell sietni. 

Holnap már megyek újra gyűlésre, szponzorommal is találkozom, lassan visszatér a régi kerékvágás. Jó lesz, mert már tényleg nem tudtam magam otthon mivel lektni. Régi sci fi sorozatokat bambultam, remekül lehet rajtuk aludni :D

Azt néztem, amit az Agymenőkben előszeretettel emlegetnek: Star Trek, szórakoztató, de nem kell rá különösebben figyelni.

Szóval eltelt a hét, hétfő van, munkára fel :D Termeljük a GDP-t ;-)

Túl vagyok rajta. 3 kemény nap volt, sok izzadással, alig aludtam, helyenlént összefolytak az ébren és félig ébren töltött pillanatok. Fizikailag szarul, mentálisan jól viseltem. Egyetlen bosszantó dolog volt csak benne, hogy gyűlésre nem jutottam el a héten. Talán a keddire elmegyek. Talán, ugyanis abban állapodtam meg magammal, hgy keddig még nyugton maradok a seggemen és amennyiben tünetmentes vagyok, csak akkor teszem ki itthonról a lábam. Sajnos így a holnapi tánc is ugrik. Mondjuk múlthéten nem jeleskedtem. Egyrészt már bújkűlhatott bennem ez a szar, másrészt reggel 8-tól bent voltam a cégnél, szóval 12 óra után még odafigyelni a lépésekre.. hát nem sikerült :D Jó nem is azért járok oda, hogy versenytáncos legyen. De nem töltött fel annyira, mint eddig. 
Sebaj, majd legközelebb.

Szóval a hetem a zömmel itthon fekszem, izzadok, anyázok, fújom az orrom és Star Treket nézek loopban telt. Ez van, kár morogni, nagyjából túl vagyok rajta. 

Bent picit döcögnek a dolgok. Az új srác elkezdett dolgozni, nagyon lelkes és szinte már görcsösen meg akar felelni nekünk. Ezen majd még dolgozni kell, hogy lazább legyen. Illetve van benne egy nagyobb fokú lázadás a társadalom ellen érzés. Amikor az egyik tehetősebb ügyfelünk szóba került, akkor elég pikirten nyilatkozott az illető anyagi helyzetéről. Ott, abban a pillanatban rszóltam és leállítottam. A vevő az akitől a fizetésünket kapjuk. Nem minősítjük, nem kurva anyázzuk (magunkban esetleg) de egy új ember ne úgy karjon nálam bevágódni, hogy minősítgeti az ügyfelet. Értem, fiatal, 24 éves. Ok, akkor ezen még dolgozunk.

Ilyenkor is a sponzorom szavai jutnak az eszembe, nem várhatsz el emberektől olyan dolgokat, amikre te sem voltál képes akkor, amikor annyi idős voltál mint ők. Igaz, ezt mindig próbálom szemelőtt tartani.

Szóval mára ennyi, kicsit dáthásan, kicsit kócosan, de azért egy fél mosolyt elrejtve a szám sarkába, 4 évesen, 7 hónaposan és 4 naposan.

pacsi és béke

Sose gondoltam volna, hogy ez a két párosítás jól működhet. Főleg mert azt hittem kétballábas vagyok. De hétfő este kiderült, hogy működik, nagyon is szórakoztató módon és én sem vagyok annyira béna :D Továbbra is élvezem a táncórákat, hetente egyszer nem a munka vagy a felépülés van a fókuszban, hanem emberként és férfiként jól érzem magam. Feltölt, kikapcsolt szórakoztat.A táncpartnerem továbbra is nagyon kedves, mosolygós és szintén kétballábasnak gondolta magát, együtt viszont boldogolunk a parketten, ha nem is ördögien, de jól érezve magunkat.

A héten voltak bent kisebb egymásnak feszülések, úgy tűnik, hogy az életemet ez az apaszerep elkíséri. Ezt nem tudom még jól megfofgalmazni, de valahogy a főnökömnél, akinél 18 évvel vagyok idősebb, azt érzem bizonyítani akar nekem, én erre pedig ösztönösen atyáskodással reagálok. Erre figyelnem kell, mert ugyan fontos a határhúzás, de nem így. Azt hiszem erről, majd amikor letisztul még írok bővebben.

Csütörtökön voltunk egy konferencián, ahova úgy mentem, hogy voltak bennem félelmek. Hiszen ki tudja kivel találkozom a régi életemből, hogyan fog reagálni stb. Több emberrel is összefutottam, de senki nem firtatta a régi dolgokat, semmi negatívat nem tapasztaltam, beszélgettem, kivel mi van, hol dolgozik. Tudom, hogy ez a fajta mozizás is a függőségem része, és az is, hogy néha azt hiszem én vagyok a legfontosabb, itt most negatív értelemben. Aztán kiderül, hogy nem. Ezek visszajelzések az élettől, segítenek tisztábban látni magamat és a szerepemet a világban, az életemben.

Ma pedig az öcsém szülinapján voltam, egy étteremben ünnepeltük meg. 2 órán át kajáltunk, nevettünk, beszélgettünk. Hihetetlenül jó volt, bár az a kaja mennyiség.. :D rendesen kicsinált, a desszertnek nem is maradt már hely. 

Szépen lassan, lépésről lépésre haladok. Nem sietek sehova, azt hiszem pont ott vagyok, ahol lennem kell.

Az elmúlt 1 héteben nagyon szépen kezdtek rendeződni az AA dolgok. Jót tett, hogy letisztult a kép. Most mindenk nagyon lelkes, hétközben is volt kommunikáció és a felmerülő dolgokat is simán meg tudtuk oldani. Jó volt tegnap úgy gyűlésre menni, hogy nem volt bennem az a fura bizonytalanság, mi fog ma már megint történni. 

Egyébként a héten több gyűlésre is elmentem, sőt még kórházi üzenetátadáson is voltam. Igaz egy beteg se jelentkezett, de azzal a fiatalabb társammal, akivel voltunk, nagyon jót beszélgettünk. Jó a közösségben úgy lenni, hogy nem vonja el a fgyelmem az intrika, hanem csak beszélgetünk, megismerjük egymás életútját. Ennek a srácnak többször hallottam már a megsoztásait, de bővebben eddig még nem beszélgettünk.

Voltam táncolni is a héten, megint feltöltött. Előtte D-vel, a táncpartneremmelkicsit tudunk beszélgetni, kiderült, hogy nem ismeretlen számára ez a felépülő világ, megosztotta velem az életútjának egy részét, és az őszinteségére, őszinteséggel felelteltem. Utána végig nevettük és mókáztuk a táncot, jó humora van. Adott a hetemben másfél óra felhőtlen kikapcsolódás, amikor nem mint felépülő, nem mint "üzletebmer" hanem egy sima, hétköznapi fickó vagyok, aki mosolyogva rakosgatja a két ballábát :D Kellenek az ilyen élmények is, feltöltenek, jobban tudok a többi dolgomra koncentrálni.

Persze voltam bent a cégnél is kisebb surlódások, de ezeket normáisan, megbeszélve kezeljük. Fejlődünk, fel is vettük az új kollégát. Meglátjuk, mennyire robbanunk be lassan a piacra... Nem fenntartásaim vanak, inkább csak óvatosan bizakodó vagyok. A mozizást megpróbálom elkerülni. Abból jutott az elmúlt években bőven :D

Csütörtökön egy üzleti konferenciáa megyünk, itt van bennem egy kis félsz. Hiszen a régi életem visszakacsinthat. Vannak rendezetlen dolgaim, kisebb konfliktusok, amik nem kerültek lezárásra és hát nem makulátlan a reputációm. Ellenben azt gondolom, ez egy eséyl, hogy ezeket rendezzem, vagy legalább is elkezdődjön egy változás. 

Folyamatosan álmos vagyok.. fura ez az időjárás, tudom tél, meg hideg, de majd csak kisüt a nap :)

egy pozitív hír a végére, kértem és kaptam egy 2 számjegyű fizetés emelést :)