Egy alkoholista naplója

Egy alkoholista naplója

Én és a FE - 2024.04.07.

2024. április 07. - Victor76

Meglett a pozitív hozadéka annak, hogy apróbb változtatásokat tettem az életemben. Kiegyensúlyozottabb lettem megint és a pihenés is feltöltött. 

A munka pont olyan durva mint eddig, de ha kipihenten megyek be, lelkileg feltöltődve akkor jobban tudom kezelni a rám nehezedő nyomást.

Azért az apróbb változtatásokon kívül voltak jelentősebb mpmentumok is. Vasárnap az egyik társammal kirándulni mentem. Nagyon jót beszélgettünk, kikapcsolt feltöltött az együtt töltött idő és a természet is jó hatással volt rám. Felidéződött bennem, hogy gyerekkoromban mennyit jártunk kirándulni, túrázni, hogy apám imádta a Mátrát. Ki kell mozdulnom időnként a városból. Ok, egyedül annyira nem szeretek túrázni, nekem jobban bejön ez a beszélgetünk, leülünk, sétálunk stílus.

Pénteken egy nagyon szép és meghitt randevúnk volt Zs-vel. Végre sikerült belehelyezkednem lelkileg is az együtt töltött időbe. Feloldódnom, nem rágörcsölni arra, hogy most együtt leszünk. Nevettünk, beszélgettünk, összebújtunk és megnéztünk egy olyan filmet, ami számémra sokat jelent. Ez volt az az alkotás, amit anno apámnak is mutattam. Valahol megvan az a levele, amiben leírta, hogy büszke arra, hogy ilyen fia van, aki ilyen emberi értékeket vall.

Tegnap irány a tetováló szalon, végre felvarrattam az újabb tetoválásomat, így megörökítve az elmúlt 3 évet. A józanodásomat, Zs-t, honnan hova tartok. Majd Zs-vel találkoztunk, együtt töltöttünk egy pici időt a városban, jó program volt. <3 Este pedig az egyik társunknak volt a születésnapja, ami majdnem este 10-ig tartott. Hulla fáradtan kerültem ágyba és aludtam majd 9 órát.

Ma pedig szponzoroztam... Na igen, ez egy érdekes témakör. Ezt még emésztgetem egy picit. A héten kaptam tőle egy üzenetet, melyben kiemelte, hogy az önteltség falain keresztül a szponzor tud fényt vinni a józanodó életébe. Nem értettem, miért kaptam. Beszéltem azokkal az emberekkel, akik ismernek, hogy öntelt vagyok e. Zs is és F is emlékeztetett arra, hogy igen tudok erőteljesebben, határozottabban kommunikálni vagy. hogy nem mindig figyelek a másikra. Ebben teljesen igazuk van, de akkor se értettem.
Ma találkoztunk és kértem a segítségét, hogy beszéljünk erről. Nem mondta meg, csak azt hogy gondolkodjam. Nem konkrét dolog, de gondolkodjam. 15 percembe telt, hogy megfejtsem, a Felsőbb Erőről van szó. Hogy elfogadjam az alázatot, hogy egy nálunk hatalmasabb erő hatalmában vagyunk.

Itt jön a probléma.. Az én FE-m a közösség és apám szellemisége. Hiszek abban, hogy egyedül nem tudom megoldani az életem, hiszek a programban. Abban viszont nem, hogy van egy magasabb, természetfeletti erő, mely vigyáz rám (konkrétan a mélypontom éjszakáját azért éltem túl a szponzorom szerint, mert az FE vigyázott rám) megoldja az életem. Itt patthelyzetet érzek. Mindig csodálattal hallgattam olyan társak elmondásait, megosztásait, akik rábízták magukat az FE-re. Majd az segt, majd ha a FE úgy akarja, akkor stb. Szeretném hangsúlyozni, hogy ez nem kritika a részemről. Én abban hiszek, hogy tennem kell azért, hogy jobb legyen az életem, hogy fejlődjek. Nem várok egy isteni sugallatra, hogy legyen állásom, lakásom, jobb legyen az életem. Hiszek a közösségben és annak megtartó erejében, abban is, hogy ez egy cselekvős program. 

Mivel az első lépés meglépését a szponzorom ehhez köti, ezért most kicsit gondolkodnom kell. Több opció is van a fejemben, de ezt még kicsit elemezgetem.

 

 

 

1000 nap

Hát elérkeztem ide is... az első négyszámjegyű józanodáshoz. Köszönöm azoknak, akik támogattak, segítettek az utamon. Zs-nek, F-nek, a közösségnek, a bartaimnak, a szponzoromnak és magamnak is. 

Nem, nem mindig könnyű a józanodás, tele van még mindig buktatókkal, érzelmi hullámvasűt helyenként...
És van megannyi szép pillanat, apró kis csodák, érzések, valós öröm, életszeretet, élniakarás.

Azt hiszem ezért csinálom. Mert élni jó. Persze olyan, amilyen, de legalább valós. Nem egy alkoholgőzös ábránd, felfokozott érzelmekkel, amiről anno sejtettem, hogy csak illuzió. Ami most körülöttem van, az valós. Persze a tudatalattim és a lelkem néha bepróbálkozik irreális képzetekkel, de legalább ezt már felismerem és van annyi tapasztalatom, hogy hellyel - közzel uralkodjak rajta.

Ma igyekeztem mindenkinek, aki ennek az utnak a része vagy szeméyesen, vagy telefonon, vagy írásban, megköszönni, hogy segített. Anyám volt az egyetlen, akivel.. de úgy is tudjátok. De legalább volt mit megosztanom a gyűlésen. Mint egy mázsás kő gördült le rólam ez a teher. Azt hiszem elfogadtam vele kapcsolatban, hogy más a szeretetnyelve, és hogy ilyen a kapcsolatunk. Kissé felszínes. De nem az foglalkoztat, hogy egy ember nem tudott velem örülni, hanem az hogy oly sokan igen. Ez az, ami számít és ami fontos a számomra.

Gyűlés után elmentünk kajálni a csipet csapattal. Jókat nevettünk, jól éreztük magunkat, egy fiatal társ is csatlakozott hozzánk, aki még csak 5 napja józanodik. Azt hiszem jól érezte magát, velünk nevetett, felszabadultnak tűnt. Szép este volt.

Holnap pedig kirándulni megyek (ezen egyszer Zs nagyon jót nevetett, amikor a kirándulásra a Margit szigetet hoztam fel példának :D ) Szóval kirándulni megyek egy AA barátommal. Jó lesz kimozdulni, sétálni egy nagyot, kiszellőztatni a fejemet.

Jó ez a 4 nap pihenés, jót tesz, regenerálódom. Az is jó döntés volt, hogy egy kicsit visszábbhúzódtam. Volt időm magammal foglalkozni, pihenni, kikapcsolódni, lakberendezni, főzni, aludni, lustálkodni.

Köszönöm az 1000 nappal ezelőtti önmagamnak, hogy segítséget kért, hogy belátta tehetetlen saját magával szemben. 

És legvégül Apa... köszönöm, köszönöm, ahogy neveltél, ahogy szerettél és ahogy átadtad azt a szellemi, morális és emberi örökséget, ami itt él bennem és életmentő volt. Remélem, hogy valahol olvasod, hallod ezeket a gondolatokat, érzéseket, ha máshol nem itt bennem élve tovább.

 

Visszahúzódás - 2024.03.25.

Annyi mindennel foglalkoztam mostanában, hogy a legfontosabb emberre nem maradt időm. Magamra. Túlhajtottam magam akár a munkában, akár az AA közösségben. Ezerfelé ment szét a figyelmem. Ezért most egy picit visszább vonulok, magammal foglalkozom. Mert ha én rendben vagyok, akkor a környezetem is. 

Az, hogy ez a túlterheltség pedig a magánéletem rovására megy nagyon nem jó. Nem tudok ellazulni, kikapcsolni, élvezni azt, hogy boldog lehetek, lehetnék. Felszabadult, mosolygós, nyitott. Nem vagyok teljesen ott lélekben azzal a nővel, akit szeretek. A boldogságom záloga a kipihentség és a lelki egyensúly.

Hiányzom önmagamnak.

Most van itt az ideje, hogy kedvesen, de visszahúzódjak. Nem, nem szakítom meg az emberi kapcsolataimat, nem zárkózom be. De szelektálom kivel és hogyan töltöm az időm, mert elaprózódtam. És ez most a magánéletemre terhelődött rá.

 

 

Ha lenne 3 kívánságom.. 2024.03.24.

Az első az lenne, hogy ne legyek alkoholista. 

Nem, nem a pia hiányzik, nagyon is szép és jó életem van az alkohol nélkül, illetve reális életem van szép és jó dolgokkal meg nehezebbekkel is. Azt szeretném letenni, hogy az agyam időnként piti dolgokból negatív érzéseket kreáljon. Igen, megtanultam ezeket az érzéseket feldolgozni, a helyén kezelni őket. De még mindig ki kell mondaom, kibeszélnem magamból. Jobban örülnék, ha egyáltalán nem lennének.

Na de, mivel ez nem egy tündérmese, nincs három kívánság, marad a lelki fejlődés és az utam tovább.

A hetem, egészen csütörtökig, brutálisan nehéz volt, mind mentálisan, mind fizikailag sok volt rajtam. Túléltem, igyekeztem pihenni.. ahogy tudtam.

Majd pénteken elutaztunk Zs-vel az első közös külföldi utunkra (szivecske, sok - sok szívecske) Fantasztikusan jó volt az az egy nap, sok beszélgetéssel, nevetéssel, romantikus kis meglepetések oda, vissza. Szeretem nap volt! 

Szombatra viszont teljesen elfáradtam, délelőtt még anyáméknál is volt egy kis munka. Anyámnak próbáltam a pénteki napunkat elmesélni, hogy mennyire boldog voltam, de nem ment át. Semennyire. 

Este gyűlés, ami kicsit helyrerázott, majd este hazafelé egy apró dolog, ami megint rossz érzéseket váltott ki belőlem.

És itt csatlakozik be, amit az elején írtam. Hogy szeretném ezt letenni. Szeretném ha nem lennének apró dolgok, amikkel foglalkozom. Persze, jó, hogy elmondom, kibeszélem magamból, de jobb lenne ha nem is jönnének.

Szeretnék felszabadultan boldog lenni, dolgozom érte, keményen hajtok, hogy nyugodtabb legyek, kiegyensúlyozottabb.

Úgy érzem, hogy ezt ki kellett írnom most magamból. Nem vagyok nyűgős, egész nap nem voltam az. De hiszek abban, hogy bármilyen formában ha kibeszélem / írom magamból a dolgokat az segít.

 

Az alvás hatalma - 2024.03.16.

Két nap alatt közel 20 órát aludtam, jó ebbe beleszámítanak a délutáni szundik is :D

Nagyon jól esett, szinte el se hiszem, hogy ki tudtam annyira kapcsolni, hogy ez így sikerült. Nem agyaltam, nem éreztem, nem pörögtem semmin sem, egyszerűen csak élveztem a pihenést.

Hosszú idő óta ez volt az első alkalom, hogy feltöltődtem mentálisan is. Konkrétan tegnap ki se tettem a lábam a lakásból. Főztem, takarítottam, aludtam, pihentem.

Ma délután a csipet csapat egyik tagjával gyűlésre mentem, majd kajáltunk egyet, utána az esti gyűlés. Megint sokan voltak, jó pörgős gyűlés volt, jó hangulattal. Alig tudtam kitenni a társaságot, hogy induljunk lassan haza :) Mivel ez így nem szép dolog, hoszen kell a szocializálódás, ezért megbeszéltük a többiekkel, hogy 1 hét múlva elmegyünk együtt kajálni. Ott lehet tovább bandázni.

Kisimultam, már tudom és érzem is, hogy hol van a helyem a világban. Minden telkintetben visszatért az erőm, hálistennek. Igen a szürke filter rám ereszkedett egy picit az elmúlt időszakban. Nagyon hálás vagyok magamnak, hogy visszamentem a programba, ki tudtam adni magamból bizonyos dolgokat, érzéseket. Hálás vagyok Zs-nek, hogy higgadtan, finoman határokat húzva, de segít az utamon. Sokat jelentenek ezek az emberek az életemben, sokat jelent, hogy emberként, nem magamnak is bizonygatva dolgokat kell megoldásokat találni. Egyszerűen, csak el kell engedni ami nem épít, meg kell élni ami szép és kurva sokat kell pihennem a jelenlegi munkatempóm mellett.

Mindent egybevetve és egyébként is, nagyon jól vagyok. Nem rózsaszín ködösen, hanem úgy magamtól. Nem kell isméelgetnem, hogy ez van, elfogadom. Bevallom eszembe sem jutnak negatív dolgok. 

2 hét múlva 1000 nap.. Ha vallásos lennék azt írnám Istenem. Így csak hálát adok apámnak, hogy olyan embert nevelt belőlem, amilyen vagyok. Megköszönöm a barátaimnak, hogy támogatnak és Zs-t pedig a keblemre ölelem gondolatban ebben a pillanatban, szorosan.

Ambivalens érzések -2024.03.10.

Ambivalens érzések vannak bennem. Egyrészt az életemben helleyl közzel rendben vannak a dolgok. A munka rendeződni látszik, keresünk nagyobb üzletet, hétfőn jön valaki interjúra, hogy segtsen a napi munkában. Sokat beszélgettem a héten is társakkal, privát munka is van bőven.

Mégis úgy érzem valahogy nem találom a helyem. Nem tudok igazán kikapcsolódni, pihenni. A héten többször is rosszul aludtam, hülyeségeket álmodva felriadtam az éjszaka közepén. Lehet a sport segítene. Azt hiszem hétfőn veszek egy futócipőt és elmegyek futni, hátha kikapcsol, kimerít annyira, hogy nyugodtan teljen az éjszaka.

Zs-vel is rendben van minden, de kevés időt tudunk együtt tölteni. Megfeszítenek az időkapuk. Tudom és tisztában vagyok vele, hogy ez nem rajtunk múlik. Megteszünk mind a ketten mindent, hogy az együtt töltött percek, órák minőségi időt adjanak mind a kettőnk számára. Mégis kevésnek élem meg. Tudom, hogy ez normális érzés, ez nem az alkoholizmusomból fakad, és azért erősödött fel bennem ez mert nyugodtabb vagyok az utamon. Furcsa kettősség valljuk be :D

De kezelem, járok gyűlésekre, teszek a magány érzete ellen, beszélgetek társakkal. Tegnap délután egy mini csapatépítő pizzázást is szerveztem a többiekkel. Jó volt, kikapcsolt, sokat nevettünk. Utána gyűlés, én tartottam a bevezetőt, arról a témáról, amiről majd nagyobb publikum előtt is fogok beszélni. Jó volt, jól sikerül, persze izgultam, de tudtam hogyan és mit akarok elmondani az utamról. Kéredeztem utána idősebb társakat, hogy milyen volt, azt a választ kaptam, hogy őszinte és hiteles. Ez jól esett.

Ma a teljes pihenést választottam. Kacérkodtam a gondolattal, hogy elmegyek délután gyűlésre, de tisztában vagyok azzal, hogy a rossz érzéseimnek, a nyugtalanságomnak az egyik fő indikátora a kimerültség. Nyugton maradok hát és próbálom megélni, hogy vasárnap semmi dolgom nincs. 

A héten betölltöttem a 2 év 8 hónapot.. lassan itt az 1000 nap is, pont szombatra fog esni.

mosolygós este - -2024.03.02.

Azt hiszem életem egyik legnyugodtabb időszakát élem. Igaz, hogy vannak döccenők, de inkább csak kisebb hullámvölgyek és azok is csak a munka területén.

A környezetem is észrevette, hogy nyugodtabb, kiegyensúlyozottabb vagyok. És a környezetem alatt nem csak Zs-t értem :)

Ma találkoztam a szponzorommal ő is megjegyezte, hogy pozitív a változás bennem. Bevallom őszintén jól is érzem magam.

Az esti magány érzése tova szállt, élvezem azt, amit a napom ad de tudom, hogy sok munkám van benne. De ez így van jól.

A céges dolgok nem annyira változtak, a múlt heti betegség után kicsit döcögősebb volt a hét eleje, de helyre állt a rend.

 

Sokat beszélgettem az egyik társammal, neki is jó volt, nekem is, hogy önzetlenül segíthetek, meghallgatom, beszélgetünk.

Pénteken pedig.. óó igen.. 3 évesek lettünk Zs-vel. Gyönyörű délutánt töltöttünk együtt. Rengeteget beszélgettünk mindenféléről, nagyokat nevettünk, finomakat ettünk. Megszületett a fejemben az új tetoválásaim koncepciója, neki csak egy részét mondtam el. Azóta kitaláltam, hogyan lesz.

 Nem ragozom a kapcsolatunkat, de ő fontos nekem. Ő is. és magam is. Talán csak annyit, hogy az egyik olyan ember az utam során, aki hitt bennem végig és megtanított arra, milyen a való Élet.

972 napja józanodom,ma néztem meg, néha nem is veszem észre, hogy repül az idő.. :)

szeretem az életem, egyszerűbb mint a régi, de sok tekintetben bonyolultabb. De ez így van jól, így van minden a helyén.

 

 

ez a hét is eltelt - 2024.02.24.

Annak ellenére, hogy folyamatos kihívásokkal küzdök az életemben, viszonylag békés és kiegyensúlyozott vagyok.

A cégnél még mindig rengeteg munka van és egyenlőre se híre, se hamva a költözésnek. Azt a döntést hoztam, hogy megpróbálok most 2 hónapig csendben kivárni. Szépen türelemmel teszem a dolgom, de csak annyit, amennyi kötelező. Plusz munkát és erőfeszítést nem rakok bele. Így is sok és nem szeretnék még egyszer visszamenni oda, hogy a munka miatti kimerültségem rányomja a bélyegét a hangulatomra. Ha 2 hónap alatt nem történik semmi, akkor majd jelzem, hogy elkezdtem állásokat nézegetni. Nem fenyegetőzni akarok, de ennyit bírok ezen a pici helyen.

Zs-vel minden rendben van, most a körülmények azok, amikkel küzdünk. Illetve ő küzd én igyekszem támogatni, elfogadni és segíteni. Hallgatással, tapasztalattal, beszélgetéssel, néha magamhoz ölelve.  Most ez egy ilyen időszak. Persze ilyenkor szoktam abban elmerülni, hogy ez egy nagyobb, rosszabb folyamat kezdete. Illetve régebben ebbe menekült az agyam. Most nem gondolkodom ezen. A napi találkozókból igyekszem a lehető legtöbbet kihozni, megélni vele a pillanatokat. És ez így van jól, most ennyi és így jut nekünk. Volt már rosszabb is és volt már jobb is. Majd alakul, és igazából az emberi kötődés a fontosabb, nem az, hogy mindig minden a tervek szerint menjen.

Ma volt lelkiismereti gyűlés, csak a kis csapatunk volt jelen. Tök jól haladtunk, sokat nevettünk,beszélgettünk. Szeretem őket és a szívügyem lett ez az egész. Olyan jó, ahogy fejlődünk, együtt, csapatként. 2 hét múlva megyünk közösen is pizzázni.

 

 

Mivel a férfiak halálos betegségével, a dáthával küzdök, mára ennyi :D

Jobban vagyok, mint az elmúlt 2 napban, de kell a pihenés. :)

hetem - 2024.02.17

Kicsit bolondokháza volt bent a cégnél a szabadságom után. Mondjuk nem is számítottam másra, de tény, hogy nagy volt a kontraszt. El is fáradtam ebben a tekintetben a hét végére.

Valentin napon találkoztunk Zs-vel. Nagyon jó volt látni, szívetmelengető volt, ahogy készült a valentin napra. Röpke kis randi volt, nem is tudtam telesen felengedni. Bennem volt még egy pici óvatosság. Elmondtam neki, megbeszéltük, megértette, hiszen ő is átélte már ezeket velem. Örülsz a másiknak de benned van a félsz, hogy ez a jó időszak meddig tart. Mondjuk péntek estére teljesen feloldódtam, pedig akkor is csak rapid randink volt. De jó volt megint érezni, hogy jelen vagyunk a kapcsolatban mind a ketten.

Budapesten lesz egy regionális AA találkozó. Kaptunk egy felkérést, hogy az egyik gyűlést tartsuk meg. Ez olyan jó érzésekkel töltött fel. Ma beszéltem is a társunkkal, mert eljött este a gyűlésünkre. Kiderült, hogy ismerjük egymást, nagyjából egy időben kezdtünk el józanodni. Beszélgettünk, a többiekkel is gyorsan megbeszéltük, hogy benne vagyunk. Várom, érzem, hogy jó lesz.

A héten találkoztam a szponzorommal is. Nem tudom meddig fog tartani nekem az első lépés megugrása. Úgy érzem, hogy nem tudom és nem is szeretném azt a magaménak tudni, hogy majd a FE megoldja helyettem a dolgokat. Tudom, hogy kisarkítom, de ezzel nem értek egyet. Az életem bizonyos részeit én alakítom. Nem egy felsőbb hatalomtól várok a munkámra, a lakhatásomra, a fizetésemre megoldást. Teszek érte. Dolgozom magamon, hogy fejlődjek.Elmondtam a szponzoromnak is ezeket és azt is, hogy ha úgy élem le az életem hátralévő részét, hogy nem ugrom meg az első lépést, akkor üsse kavics, szarom le, mert számomra a józan gondolkodásmód számít, nem a lépések száma. Én nem azért csinálom, hogy büszkén kipipáljam a lépéseket. Magamért teszem, a lelki békémért, azért hogy a környezetemmel boldogan és egyensúlyban éljek.

Meglátjuk, hogy merre vagy meddig jutunk.

Ma pihentem, főztem, aludtam, gyűlésen voltam. Jót tesz ha legalább egy teljes pihenőnapot beiktatok a hetembe.

F-fel beszélgettem sokat. Náluk nincsenek rendben a dolgok, próbálok neki segíteni, hogyan kommunikáljon a párjával, milyen egy függő gondolkodásmódja, hogyan segíthet neki és magának is. De van egy pont, ahonnan nála van a döntés.

Összefoglalva nyugis hét volt és jól vagyok, mosolygósan.

Szabadság - 2024.02.10.

Ha nem tanultam volna meg kezelni a bennem élő drámakirálynőt, akkor most egy nagyon teátrális bejegyzés következne. Persze az évek alatt sikerült a fejlődésem útján eljutni oda, hogy már nem a végletekben látom és élem meg azt, ha valami nem úgy történik, ahogy előre elképzeltem. Mára már tudom, hogy a pillanatnyi érzéseim, mégha reális alapokon nyugszanak, eltúlzottan jelenhetnek meg.

A hétre szabadságot vettem ki. Ennek a fő oka az volt, hogy mind mentálisan, mind fizikailag feltöltődjek. A fizikai része hellyel - közzel sikerült is. A mentális már karcosabb lett. Ugyanis a fejemben az volt, hogy ezen a héten több időt tudunk Zs-vel együtt tölteni. Mind a ketten reméltük, hogy ez a hét majd kisimít minket. 

Sajnos nem így sikerült. Tudom, hogy fáradt. Láttam rajta hogyan próbál meg ezerfelé szakadni a család, a munka és köztem egyensúlyozva. Kimerült és úgy éreztem nincs jelen a kapcsolatunkban. Ez pedig elkezdett megfeszíteni. A végén én javasoltam, hogy a közös időnk helyett menjen haza, pihenjen, legyen énideje. A végén abban maradtunk, amit én vetettem fel megoldásként, hogy most egy ideig ne találkozunk, ne beszéljünk egymással, töltődjön fel, én is rendezem magamban a gondolataimat. Magamat védtem, mert nem tudtam volna fentartani a lelki békémet.

Viszonylag jól viselem ezt az időszakot, tisztában vagyok vele, hogy jó döntést hoztam, hiszen a pillanatnyi dolgokat elcseréltem egy szebb jövő ígéretére. Jujj de patetikus lett, pedig megígértem nem drámázom :D

Szóval jól vagyok, veszettül hiányzik, de ezzel megbírkozom. Az lebeg előttem, hogy ezen is túljutunk. Sokkal rosszabb szituációkat oldottunk már meg az életünkben. Most nincs összeveszés, józan mélypont, szélsőséges érzelmi reakciók. Most csak csend van, pici üresség bennem. Lelki feltöltődésre próbálom fordítani az energiáimat.

Építjük közösen a közösséget, egyre többen vannak a szombat esti gyűlésen, régebbi társaktól is kapunk elismeréseket, látom, hogy fejlődünk. Jó érzés.

Jó érzés, hogy a srác, akit tanítok, kezd sikeres lenni. Pénteken felhívott, hogy ma találkozzunk, mert 4 dolog is van, amit prompt meg kellene beszélnünk. Egyre jobban kezd belelendülni, kezdenek jönni a nagyobb ajánlatkérések is. 

Engem pedig a közös munka, a mentorálás feltölt, nyugalmat ad.

Úgy fogom fel ezeket a dolgokat az életemben, hogy bár nincs gyerekem, akinek apém örökségét átadhatnám, de ezekben a helyzetekben valamit még is csak el tudok juttatni a világhoz. Egy picit emberségesebbé, jobbá tudom tenni. Önzetlenül segíteni másokat.

952 napja vagyok józan és bár az életem nem zökkenőmentes, de szeretem. Vannak céljaim, tervek, emberek, barátok, család és szerelem.

 

süti beállítások módosítása