Fáradt vagyok, ma nagyon intenzív napom volt.

Egyrészt ma fejeztem be az új helyen az első etapot, nagyon jó, felemlő, de elszoktam a fizikai munkától és az elmúlt 3 nap nagyon intenzív volt. Összesen 24 munkaóra, de jól haladtunk és mind a ketten tele voltunk lelkesedéssel.

Utána átszaladtam anyuhoz, megölelgettem, kérdezte jól vagyok e. válaszoltam, hogy minden nap járok gyűlésre, 18 napja nem ittam és nem is hiányzik. Elmesélte, hogy mennyire pozitívan változtam meg, érzelmileg nyitottabbnak érez, többet megyek, beszélgetek. Örültem neki, bár vele nem volt annyira szoros a kapcsolatom. De apa halála változtatott ha csak egy picit is ezen. Látom, hogy igyekszik, érdeklődik. Érzem, hogy szeret. Tudom, hogy megviselte apa halála, majdnem 50 évig voltak házasok, és aggódik. Lassan de közeledünk egymáshoz.

Irány a gyűlés. Picit tartottam tőle.. Nem azért mert a társaimban bármi negatívot véltem volna felfedezni, nagyon nem. Magamban, 18 nap után, jutottam el arra, hogy velük teljesen őszinte lehetek. Addig szégyeltem magam. Tötént ugyanis, hogy a mélypontomon, annyira sikerült kiütnőm magam, hogy szétégettem a kezem a 200 fokos sütővel. Annyira be voltam állva, hogy ezt csak 15 órával később fedeztem fel magamon, pedig szemmellátható helyen van. Amikor első héten elkezdtem gyűlésre járni sokan kérdezték, miért van kötés a csuklómnál. Logikus kérdés, friss alkoholista, csuklóján méretes kötéssel.. hmm.. Zs is csak utólag mondta, hogy megijedt, amikor az egyik fotómon látta a kötést a mélypont után. Bevallom a társaimank nem mertem elmondani egyből, hogy mi történt. Szégyeltem magam, nem miattuk, magam miatt, hogy a faszba voltam képes annyira kiütni magam, hogy maradandó nyoma legyen rajtam és még csak észre sem vettem. Viccesen előadtam, hogy áá ez csak egy "józan baleset" ..

Igen eddig tartott, ameddig meg mertem nyílni nekik teljesen 18 hosszú napig.. Ma az AA-ban elmondtam, hogy sajnálom de nem voltam őszinte velük..Sajnálom, de ennyi idő kellett, hogy teljesen megnyíljak feléjük. Nagyon cukik voltak, mosolyogtak és láttam a szemükben a bíztatást.. Add ki magadból.. majdnem elsírtam magam, a hangom el is csuklott.

Azt mondják, ameddig hazudsz addig inni is fogsz. Én nem akarok, nem akarok visszamenni abba az egyszemélyes pokolba. Nem akarom lerombolni azt, hogy kaptam egy új esélyt Élettől, az élettől. Nem akarok még egyszer alkoholra nyugtatót bevenni, hogy szabaduljak a saját elmémtől, hogy rombolok és pusztítok mindent és mindenkit aki körülöttem van. Hazafelé F-et is felhívtam és neki is elmondtam, hogy ez történt, nagyokat hallgatott. De kedvesen. Ismerem, néha nem a szavak embere.

Ma nem ittam és összességében szép napom volt. Zs elutaozott, de reggel még beszéltünk. Szeretem rggel is a hangját, kicsit kómás, kicsit álomittas, de az övé.. Ilyenkor mindig eszembe jut h reggel mennyire kócosan szokott mellettem pislogni és mennyire szeretem magamhoz ölelve az ébredezéseinket.

Szerettem a mai napom, nagyon. Holnapra szabadságoltam magam és pihenni fogok napközben. Zsong az agyam egy picit és a testem is fáradt.

Érzem a következő napom is legalább olyan szép lesz.