Egy alkoholista naplója

Egy alkoholista naplója

egy szép de végül vegyes nap margójára - 2021.09.01.

2021. szeptember 01. - Victor76

soha ne égess fel magad mögött minden hidat - tartja a régi mondás. Azonban én ezzel, a saját helyzetemben nem értek egyet. A jelenlegi üzleti kapcsolataimat teljesen magam mögött fogom hagyni. Tegnap már írtam a kötelezettségeimről, ez rendben van, állok elébe. De az hidegen hagyott ma, hogy visszahívtak egy olyan bulira, ahol semmi keresnivalóm. Nem azért mert szégyelném, hogy elmegyek mondjuk raktári munkásnak 20 év után, vagy, hogy már nem vagyok a társadalmi normák szerint sikeresen. Nem. Azért mert nincs ott keresnivalóm. Az üzleti életből az egyetlen ember, aki a barátom és volt kollégám egyébként is fel szokott hívni, hogy hogy vagyok. A többiek le se szarnak, de ha buli van akkor gyere. köszi nem.

Vannak új barátaim, remek emberek, társak, akik aggódnak, megosztják velem őszintén a dolgaikat. nekem ez pont elég. Van egy tökéletlen anyám, akit szeretek, de most távolabb tartom magamtól. Ott van F, akivel remek a kapcsolatom, az öcsém, aki aggódig de támogat. Én itt van Zs is, a szerelmem. nem lesz nyáladzás ebben a bejegyzésben, nem fogok túlcsorduló érzelmekről írogatni. Nem, mert ami kettőnk között benne van egy érintésben, egy nézésban, egy röhögős B+ Zs-ben, arra nincsenek szavak... és soha nem is lesznek. Bárhogy alakul az életünk, ez egyszeri és megismételhetetlen. Érzelmi biztonságota ad a számomra és köözben megtanulom kezelni az életemben lévő érzelmeket, megtanulom befogadni ha szeretnek és végre feltétel nélkül bízni valakiben, benne. 

Nagy szó ez ennyi év után, amit az üzleti életben tölltöttem. Bizalom.. hmm régebben még büszke is voltam rá, hogy nem bíztam senkiben sem. Mekkora fasz voltam. Nem miattuk írom ezt, magam miatt. Öntelt, egoista, beképzelt farok. Közben pedig csak egy tehetséges, jó beszélőkével megáldott ifjú titán voltam, akit a jószerencséje mindig kisegített. Nem baj, most ebből az alapanyagból kell dolgoznom, legalább változatos.

Ma este kaptam a hírt, valaki visszaesett, akit próbáltunk a szárnyaink alá venni. Amikor a társam felhívott az előbb, hogy XY visszaesett, hallottam a hangján, hogy megviseli. Az ő döntése volt, hogy iszik, szaladt ki belőlem. Mindig az én döntésem, hogy felemelem e a poharat vagy sem. Soha nem más hibája. Annyit szoktunk kérni egymástól, hogy ha inni akarszz, az első pohár előtt emeld fel a kurva telefont és hívj fel. De itt senkinek sem csengett a telefonja. Tudom, hogy durva, de nem veszem magamra. Nem józanodhatok más helyett. Ők sem tehetik helyettem. A legtöbb amit ilyenkor lehet tenni, hogy holnap gyere el gyűlésre.

 

A bejegyzés trackback címe:

https://victor76.blog.hu/api/trackback/id/tr6616677366

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása