ma tartottam meg a honi csoportomban a 4. szülinapomat. Hogy mennyire volt jó a rögtönzött beszédem, döntse el ki - ki maga. Én egy kicsit kuszának éreztem, de őszintének. Próbáltam rá készülni, de maradtam annál, ami eddig mindig működött: improvizáltam és a pillanatnyi érzéseimről beszéltem, azzal kiegészítve, hogy a megoldásra és a fejlődésre tettem a hangsúlyt.

Pedig ma megint olyan meh hangulatom volt.. az utóbbi időben ez a jellemző a hétvégéimre. Bárhogyan is boncolgatom, elemezgetem, mindig oda jukadok ki, hogy ennek 2 oka van.

az első, hogy a magánéletem nem igazán boldog. Randizgatok valakivel, aki nem független. Ezzel alapvetően nem lenne gondom, van benne rutinom :D Azzal viszont igen, hogy néha napokig nincs kommunikáció és ennek nem értem az okát. Nem is akarom nagyon ezt itt fejtegetni, viszont azt tudom, hogy a saját boldogságom, lelki jólétem nem függhet mástól. Magammal, magamtól szeretném jól érezni magam. Halmozott szóismétlés.. :D csak a fontosság végett.. ;-)

a másik az, hogy jó a munkám és szeretem az egészet. Ez viszont szokatlan. Szokatlan, hogy hagynak alkotni, hogy kapok pozitív visszajelzéseket, hogy nem feszülök be rajta. Igen, ez legyen a legnagyobb problémám, gondolhatnám. Tudom, de az elmúlt évekre, munkahelyekre visszanézva nem ez volt a jellemző. Persze majd szépen megszokom, hogy elfogadják az ötleteimet, hogy haladunk és végre alkothatok. Ráadásul egy olyan (kipárnázott) pályán, ahol rengeteg tapasztalattal rendelkezem. 

Viszont elfáraszt.. napi 8 órában kreatívnak lenni nem egyszerű, de a heti 2 HO segít rajta. Ilyenkor kicsit lazábban, de a napi dolgaimat elvégezve vagyok itthon. Nagyon jó érzés volt most pénteken is, hogy alig vártam, hogy a reggelim után nekiálljak dolgozni. 3 óra megfeszített munka után lazítottam, majd megint meló.

Szóval alapvetően jó vagyok, ha meg nem akkor vannak barátok, társak, szponzor, akikkel lehet beszélgetni, vagy ne adj isten gyűlésre is mehetek :)