Úgy volt, hogy ma megyünk 2 társammal vidékre a regionálistalálkozóra. Sajnos máshogy alakult. Nem baj gondoltam tegnap este, akkor legalább kialszom magam. hehe ahogy azt Móricka elképzeli, persze, hogy rosszat álmodtam és persze, hogy fent vagyok reggel 6-tól. Sebaj, akkor csináljunk magunknak programot, hajrá Viktor.. Nagyon szépen elbasztam az időmet 11-ig, amikor észbe kaptam, hogy most már aztán ki kellene menni vásárolni, mert Zs-vel randizunk hétfőn és főzni szeretnék valamit. Egyébként akkor se történt volna semmi ha nem megyek ki, de jó időtöltés a 2 km-re lévő lidlbe elcaplatni. Ok, bevásároltam, ott helyben improvizálva, hogy paella lesz és nem spagetti, a desszert pedig...
pedig legyen meglepi :) 

Egy dolgot felejtettem el, hogy a paella nem az az étel, amit 30 perc alatt össze lehet dobni, szóval sikerült egy szép kis helyes időprésbe beletenni magam. Ugyanis szombaton a gyűlés korábban kezdődik. Éppen készen lettem a kajával, a desszertet majd holnap csinálom meg. 
Eleve faszság volt a részemről túltolni ezt a mai napot és sietni, persze jó vagyok abban, hogy halasztgatok dolgokat és az  utolsó pillanatban rohanva csinálom meg. Erre még rájött ugye, hogy eleve borult a mai nap amit elterveztem. Szóval minden adott volt ahhoz, hogy feszült legyek. Zs kérdezgette is telefonban, hogy baj van Cica? Mondtam, hogy nincs. Egyébként tényleg nem volt, csak bújkált bennem a feszültség.

Ezt az egészet még sikerült megfejelni egy jófél kis szaggató fejfájással. Mire odaértünk a gyűlésre már nagyon morcos voltam. A társam meg is kérdezte, hogy baj van? Nincs morogtam szolid eleganciával átitaott bájos hangon.
Közben fejben már a blogot írtam, hogy mindenki hagyjon békén, mennyire magá.. na eddig jutottam. 

Mert, gyűlésre járni jó, ha fent van az ember lehoz, ha pedig ilyen pöcsfej gondolataim vannak akkor felemel.
Pedig semmi extra nem hangzott el. Egyszerűen csak segített átlendülni a faszom kattogásomon. Úgy jöttem ki, hogy morcosság nuku, fejfájás nuku és szerelmes üzenetekkel bombáztam Zs-t. Annyira szívetmelengető volt ahogy fogadta. Ráadásul úgy érzem nincs jó passzban. Szerintem beszélek majd vele, hogy kettőnktől vegyen el egy pici időt esténként és legyen énideje. Féltem, hogy túlhajtja magát..

Hazajöttem, kávé cigi, mosogatás és elkezdtem a desszert alapjait. Most is bent van a sütőben.

És meglepő módon jól érzem magam, nyugodtan, békésen, szerelmesen várom a hétfőt.
Egyébként ez a kattogás egy szar dolog. Az agyam tudja, hogy nem jó, de még is jön időnként. De már nem kezdek a külvilág felé siránkozni, meg sajnáltatni magam, egyszerűen csak telefonálok vagy gyűlésre megyek. Nekem ennyi elég, hogy visszatérjek az életbe. Szerencsére ezek a kilengések egyre ritkábban vannak, ha tartom magam pár egyszerű alapszabályhoz. Mint pl.: ahhoz, hogy ne unatkozzam. Ha le van kötve a figyelmem akkor ok. Ezért várom már nagyon a raktári állást. Ma is kérdezték társak, hogy bírni fogom? Szerintem igen. Hálistennek (sic ateista vagyok) jó a fizikai állapotom, bár pont azon gondolkodtam, hogy van innen nem messze thai masszázs és lehet holnap átsétálok, hogy átgyúrjanak. Majd alakul.

Annak ellenére, hogy nem "ideálisan" indult a napom (persze Viktor, majd te eldöntöd, hogy milyen napod lesz) nagyon jól érzem magam a bőrömben. És már csak kettőt kell aludni... <3