Ki ls mi a szponzor? Miben segít, hogyan válasszuk ki?

A hogyan válasszuk kiről már írtam korábban, de akkor lássuk a többit.

Azt hiszem szerencsés vagyok, hogy egy olyan ember a szponzorom, akivel megvan az összhang és jól tudunk együtt dolgozni. Hasonló a világszemléletünk, könnyet megtaláltuk már az első alkalommal is a közös hangot. Értékeltem, hogy nem egyből mondott igent a felkérésemre és csak bizonyos feltételekkel vállalt el. Számomra ez azt jelentette, hogy komolyan veszi a közös munka lehetőségét. A legfontosabbak ezek voltak:
- mindig legyek őszinte
- ez egy haladós program, dolgozzak vele és magammal, ne húzzuk az időt

Azt gondolom, hogy mind a kettő alapelvárás ebben a kapcsolatban, ha józanodni akarok. Márpedig tudván, hogy ez egy gyógyíthatatlan betegség és hogy honnan jövök, semmi más nem motivál, mint az, hogy jobban legyek és haladjak a felépülésem útján. Bármi áron. Nekem ez a legfontosabb. Én nem ítélkezek más társaim felett, számomra fontosak azok a megosztások is, amiketma is hallottam. Rossz párkapcsolatokról, visszaesésekről, stb. Engem ezek csak megszilárdítanak azon az úton ahol vagyok.

Szóval a szponzor egy olyan személy, aki segíti a saját tapasztalataival ennek az útnak a bejárását. Nem ítélkezik, nem ad tanácsot, csak a személyes tapasztalataival segít. És ez jó, olyan mint egy két személyes gyűlés, kiegészítve azzal, hogy mindig vannak feladatok, amiket a következő alkalomra meg kell csinálni. Olyan feladatok, melyek segítenek feltárni ki is vagyok, min mentem keresztül, merre tartok és felkészítenek a lépésekre.

A mai feladatom az volt, hogy írjam le azokat az alkoholos emlékeimet, amikre emlékszem. Milyen érzések voltam bennem, mennyit akartam inni, milyen élethelyzetben voltam és ehhez képest, hogyan alakult amit elterveztem.

Összeírtam közel két oldalnyi emléket.. benne a mélyponttal, az ittas vezetéssel, apám halálával és mindennel kapcsolatban ami eszembe jutott.

Amikor átbeszéltük, akkor apám halálánál kiborultam. Sírtam és nem tudtam értelmesen elmondani mennyire fáj. Jövő héten lesz egy éve, hogy elment. Basszus, most is nehéz erről írni. Mindig is az lesz azt hiszem. Hiányzik, kurvára hiányzik... Jó nlha szoktam hozzá beszélni, de akkor is.. A mai napig képtelen vagyok az otthoni vezetékes számot felhívni, mert mindig azt várnám, hogy ő szól bele...

Szóval bármennyire is jó volt ma a bennem lévő blokkokat oldani, de feszült lettem délutánra, a gyűlés meg rátett egy lapáttal. Nem részletezném. Estére megfeszültem,  Zs nyugtatott meg végül, átölelve, szerelmesen simogatva. Jó, hogy megérti ami bennem dúl, hogy nem kell magyarázkodnom, persze beszélek róla, de átérzi és segít ebben. Ma amikor lent voltam felemelt maga mellé a szerelmével. 

Mindig féltem kimutatni, hogy van gyenge oldalam. Soha nem voltam senkihez se teljesen őszinte, mert az érzelgősség számomra egyenlő volt a gyengeséggel.. Faszom üzleti berögződések. De jó is magam mögött hagyni ezt. Jó őszintén felvállalni a szeretett nő előtt, hogy gyenge vagyok. Ez tesz erősebbő.. ő tesz erősebbé..

Rohan az idő.. 8 perc múlva belépek a 70-ik napomba. Egek.. 70 nap pia nélkül. Sose gondoltam volna.