Holnap elindulunk Zs-vel megünnepelni a szülinapom. Kettesben, szinte az egész hétvégét együtt fogjuk tölteni. Ma azt írta este, hogy izgatott. Bevallom én nem vagyok az, nem merek az lenni. Egy álom fog valóra válni majd akkor, amikor ott leszünk abban a kis fészekben vidéken, amit együtt választottunk ki. Amikor ott leszünk, akkor át fogom magam adni neki és az érzéseimnek és hagyom megszűnni a külvilágot és az alkoholizmust.. Addig nem merem. Mert ha az utolsó pillanatban közbejönne valami az... Nem nem innék, egyszerűen csak csalódott lennék és fájna.

Számomra ez a hétvége nem csak azt jelenti, hogy a szerelmemmel kettesben leszünk valahol. Hanem az előző év szülinapjához képest ez nagyon nagy változás bennem. Akkor, apa halála után 2 héttel, szinte megsemmisültem. Matt részegre ittam magam és sírtam egész éjjel. Talán ezért is van bennem félsz addig, ameddig meg nem érkezünk. Fura érzés ez egyébként. Mert ha tényleg blokkoltam volna magamban ezt az egészet, akkor most nem írnék.. 

Persze, hogy várom, csak nem merem elhinni, talán így a jó 88 naposan. Szeretném a 90 napot vele megünnepelni. Megérdemeljük mind a ketten. már csak 9 óra..