Most estére ütött be a hiányod Zs. nagyon szép napom volt, igaz korán keltem és a telefonban hallhattam a csilingelő nevetésed. Hmm.. szívetmelengető volt. Utána átmentem F-hez rég találkoztunk, segítettem neki pér dolgoban, mondjuk egy nagy ikeás szekrény majdnem a nyakunkba dőlt :D Vicces volt mert én a szokásos higgadtságommal kontroláltam az eseményeket, ő meg mögöttem rémüldözött, hogy úristen. De utána megjavítottuk, jó volt. Nagyokat nevettünk, mondtam neki, hogy ha hétvégéken van olyan amiben tudok segíteni szóljon. Nem a pénz miatt, hanem mert segíteni jó és én rengeteget kaptam tőla, amikor szükségem volt rá.

Utána családi ebéd anyuéknál.. Gyerekkoromban volt egy kedvenc könyvünk Gerald Durelltől a Családom és egyébb állatfajták. Kicsit úgy éreztem magam mint egy megfigyelő tudós, de nagyon jó volt otthon lenni. Nagy nevetések, sok élcelődés, de családi hangulata volt. Apa hiányzott az asztalfőről, de ez a gondolat szerintem csak felmerült bennünk, nem mondta ki senki. Én írtam meg Zs-nek, hogy jó itthon de hiányzik apám. Mindig hiányzik... Viszont annyira degeszre ettem magam, hogy amikor hazaértem, bedőltem az ágyba és aludtam. 

Tele hassal nem jó aludni, nagyon rosszul ébredtem, nyomasztó gondolatokkal. Igazából aggódtam Zs miatt merre van, minden ok e. Régebben ezt elég rosszul reagáltam volna le, de ma türelemre intettem magam többször is ezzel a témával kapcsolatban. Jó hozzáteszem, hogy nem mindig vagyok ilyen aggodalmaskodó csak a délutáni alvás egy pici pomogácsot a vállamra ültetett.

Majd irány gyűlés, új hely, elvileg közel van, gyakorlatilag 40 percnyire :D Pedig csak 4 km. Mindegy korábban kezdődik, a társaság is jó volt, szóval ide is fogok járni.

Zs-vel írásban beszélgettünk ameddig jöttek hazafelé vidékről. Hosszú napja volt. Ahogy haladtam előre a ma estébe úgy uralkodott el rajtam a hiánya. Igen, hiányzik, nagyon.

Mindig büszke voltam arra, hogy magányos farkas vagyok, meg hű de kibaszott jól elvagyok egyedül.. Nnnaaa most meg így estére nem találom a helyem. keresem magam mellett, kimegyek cigizni, abban a reményben, hogy amikor visszajövök a hálóba itt nyújtózkodik álmosan.. Cica mesélsz akkor kérdezi nagy szemekkel rám nézva, begyűjtve az összes, igen az összes párnát magához. Odabújok a hát mögé, ölembe veszem a laptopot és belekezdek a mesébe. Mint a szülinapomon. 

Jó blogolni, ezek az emlékek átsegítenek a rossz érzéseken, vagy a hiánya által generált pomogács látogatásokon. Amikor felidézem a számtalan közös emlékeink egyikét, akkor jó érzés tölt el. A hiány marad, de felváltja a rossz érzést valami puha és meleg, biztonságot adó tudat. VAN, LÉTEZIK és egymás életének a részei vagyunk.