Napok óta bújkált bennem a feszültség. Mindig amikor azt hittem, hogy tudom az okát és megnyugodtam, akkor újra felbukkant. És ez szépen lassan kezdte rányomni a bélyegét a Zs-vel való kommunikációnkra. Ő úgy érezte tojáshéjon lépdel, amikor hozzám szól, én meg úgy hogy bizonytalanság van.
nem túl jó párosítás. vettem egy nagy levegőt és leültem ma gondolkodni, hogy mi lehet ennek az oka. Ugyanis éreztem, hogy apa halála, a karácsony csak felerősíti bennem ezt az érzést de nem ez a valódi probléma.
Voltak gondolatok és érzések bennem, de segítséget kértem egy barátomtól - társamtól és beszélgettünk egyet. Akkort állt bennem össze a kép, hogy mi lehet a probléma forrása.
Túl erőltettük a kapcsolatunkat. Vannak dolgok, amiken nem tudunk változtatni. Ellenben erőből próbáltunk meg tenni ellene. Minden nap beszélnünk kell, jó reggelt üzenetet kell küldenem (ezt magamban érzem így, nem Zs várta el). Gyakran rákérdeztem, hogy olvastad a blogom? Hogy megtetted ezt meg azt? Lehet, hogy csak egy kávé felett ébredezni akart...
Így hát belesódródtunk egy olyan szituációba, ami szerintem nem tartható. Ugyanis ő elkezdett finomkodva beszélni velem, nehogy megbántson. Én ezt pedig bizonytalanságnak vettem az ő részéről. Ahelyett, hogy bármelyikünk is megbeszélte volna a másikkal ezeket jól elvoltunk. Erőből akartuk megoldani.
Hazafelé még fel is bosszantott valamivel, dühös voltam rá. Dühös mert tehetetlennek éreztem magam. Szóval.. Szóval vettem egy nagy levegőt és amikor este beszélgettünk írásban akkor belefogtam és elmondtam, hogy a kapcsolatunk így, ebben a formában nekem nem jó (neki sem). Lazábbra kellene vennünk. El kellen hagynunk azokat az "erőletett dolgokat" amikkel próbáltunk a másik kedvére tenni. Nagyon cuki volt, mert az első reakciójából kijött a racionális énje és egyből a technikai dolgokat kérdezte. Hogyan, mikor, mit. Tudom, hogy ez számára is egy nehéz beszélgetés volt. Próbáltam írásban átadni, hogy ez nem arról szól, hogy már nem szeretem. Arról szól, hogy nekem ez nem jó. Érzem, hogy nem tudja tartani azt a tempót, amit beletszek ebbe a kapcsolatba, próbálja, igyekszik, de érzem megfeszül. És ebből az egészből számomra csak a bizonytalanság jött át.
Hiszem és vallom, hogy a biztos rossz is jobb mint a bizonytalanság. Ezért kértem, hogy legyen velem mindig őszinte. Ne arra figyeljen megbánt e a dolgokkal. Ha tudom, hogy az van, hogy ő ma nem lesz gépközelben de este beugrik beszélgetni akkor tudom mire számítsak. Ez van, alkoholista vagyok, 30 éve ez az első olyan párkapcsolatom, ahol hagyom hogy szeressenek, de még tanulom. Viszont ha tiszták a játékszabályok, akkor nem mozizok, nem képzelem el, hogy óó mindjárt ír vagy hív vagy füstjeleket küld. Akkor várom az estét, de addig teszem a dolgom. Így működöm és ha ezt nem osztom meg vele, akkor hiába próbélja meg a legnagyobb szerelemmel is kitalálni mire van szükségem, esélye sem lesz.
Nehéz beszélgetés volt. nem mondom, hogy minden pillanatát élveztem, de végig nyugalom volt bennem. Tudom, hiszem és érzem, hogy a kommunikáció fontos egy kapcsolatban. Néma gyereknek a kurva anyját mondogatta apám. Ja meg azt is, hogy a pokolba vezető út is jószándékkal van kikövezve.
Én pedig szeretem őt és nem akarom elveszíteni. Hiszek abban, hogy ilyen szerelem csak egyszer adatik meg az életben. De ezért tenni kell, dolgozni rajta és nem mindenáron akarom őt magam mellett tartani. A túlzó érzelmességgel néha megfojtottam. Igen túltoltom, mert nagyon akartam.. Hát igen tanulok, lassú folyamat, de szeretnék fejlődni, nem miatta. Magam miatt. Meg kell tanulnom, hogy hogyan működik egy normális kapcsolat egy másik emberrel. Ez pedig nehéz, nincs tapasztalatom.
Akkor is lefolytattam volna ezt a beszélgetést ha szétmegünk, nem ez volt a célom, de magam miatt is és miatta is meg kellett beszélnünk ezeket. Jobb lett volna nem írásban persze. Sokat adott volna ha látja a metakommunikációmból, hogy mit érzek még mindig. De tudom, hogy így is jól sikerült.
Időt és teret akarok adni magunknak azért...
Azért, hogy arra a bizonyos kérdésre kapásból igen legyen majd egyszer a válasza megint.
