Szeretném leszögezni, hogy azt, amit most leírok nem a Zs iránt táplált érzéseim mondatják ki velem. 20 évig dolgoztam az üzleti életben és ebből 16 évig vezető pozícióban voltam.

Lehet, hogy nem én voltam a világ legszuperebb vezetője, de egy dolgot mindig szemelőtt tartottam. Azt, hogy az embereimmel humánusan bánjak. Persze, hogy megköveteltem a teljesítményt és az eredményeket, de tettem ezt a lehetőségekhez képest humánusan. Nincsenek csodák az üzleti életben, hozni kell az számokat és a vevői elégedettség fontos. Csak az a kérdés, hogy milyen áron. Mennyire áldozzuk be az embereinket a saját céljaink, vágyaink érdekében. Mi a fontosabb, hogy lassan, megfontoltan maratont nyerjünk vagy pedig gyors sprinttel lehagyjuk a mezőnyt?

Én az előbbi mellett teszem le a voksom. Ugyanis a jó munkavállaló, aki lojális, megfizethetetlen a világban. Persze mások máshogy látják. Ez egészen addig nem is szokott komolyabban foglalkoztatni, ameddig nem azt érinti aki fontos nekem.

Ugyanis Zs-n azt érzem, sőt ki is mondta, hogy perpill mindenből elege van. A legszívesebben megszűnne létezni. Nem egészen értem a főnökeit, mert úgy tesznek, mintha mi sem történt volna a héten és csak egy enyhe náthával lógatná otthon a lábát. Már aznap este 1 órás meetingje volt velük, amikor infúziót kapott. Minek? reggelig összedől a világ? Értetlen vagyok.. ha az egyik emberem szarul volt, vagy valami tragédia történt az életében (sajnos volt ilyen) akkor persze át kell venni a feladatait, de nem asap.

A másik dolog, hogy többször vadásztam már le nagy ügyfelet. 3 évvel ezelőtt sikerült bekerülnöm egy olyan céghez akik az árbevételemnek a 80%-t adták. Akkor kezdtem a saját cégem, egyedül voltam benne. Az első dolgom az volt, hogy felépítsek egy csapatot, akik a többi ügyféllel foglalkoznak. Én elbajlódtam a VIP-vel, de amikor láttam mekkora falat rögtön felvettem egy projekt managert, utána kiszerveztem a szállításokat, majd jött még egy salses a csapatba. Pedig nem vagyok egy nagy koponya.. Egyszerűen tudom, hogy tervezni kell. Itt meg azt látom, hogy megy a kapkodás, az az ember aki lelkiismeretesen odateszi magát, annak ellenére, hogy tényleg szarul volt, terhelik tovább. Miért? Az a jó, ha a végén a munkavállaló bevágja a durcát és beint a cégnek?

Persze mindenki pótolható.. régi mondás. Mondjuk ezzel nem értek egyet. Számtalan emberrel, beosztottal, kollégával dolgoztam együtt az évek alatt. Büszke vagyok arra, hogy akiket az alma materembe felvettem anno majdnem egy évtizedig ott voltak és állták a sarat.

Nem azt akarom kihozni ebből az egészből, hogy ÉN mennyire fasza gyerek vagyok.. Értetlen vagyok ilyen esetekben.

Úgyhogy ma délután félretettem mindent, Zs-vel beszéltünk is telefonon és megkértem mondja el miben tudom segíteni ebben az extrém helyzetben. Arra kért, hogy most legyek én az erősebb a kapcsolatunkban. Jó az idáig vezető beszélgetés picit döcögősebb volt, ez az én hibám. 

Azonban miután megbeszéltük a dolgokat rájöttem, hogy mivel tuudom a legjobban segíteni, úgy hogy ez nekem is jó.
Ezért kitaláltam egy hülye szlogent, A Kedvesség Hadműveletet. Ennek égisze alatt, önhatalmúlag, meghosszabbítottam az adventet és minden napra elkezdtem beiktatni valami apró kis plusz figyelmességet. Nekem ez azért jó, mert egyrész önzetlenül segíthetek, másrészt pedig lefoglalom magam és így támogatni tudom őt.

Ma egy levelet írtam neki, amiben az első hónapunkat idéztem fel. Apró kis szösszenetek, de ha bármikor maga alatt van, akkor vannak apró, kis fogódzkodók, amikbe tud kapaszkodni.

Ma nem mentem el gyűlésre, pedig egy számomra fontos embernek volt a születésnapja. Remélem, hogy megérti miért nem voltam ott. Nem akartam megbántani, de választanom kellett, hogy mi a jobb nekem.Számomra pedig a saját lelki stabilitásom az elsődleges. Ha a párom bajban van, akkor pedig támogatom.

Szóval ma ilyen nap volt, továbbra sem jutott eszembe, hogy milyen jó lenne inni. Ide ki merem írni, a társak körében nem szoktam mondani, mert ilyenkor azt hiszik többen a burkolt ivásvágyam miatt hencegek ezzel. Pedig nem, Egyszerűen csak néha rácsodálkozom, hogy ennél kevesebbért is ittam régebben, most meg nem hiányzik. És nincs bennem olyan gondolat sem, hogy ha ez vagy az történne akkor biztos innék. Nincs mert valami megváltozott picit több mint hat hónapja. Igen, rögös ez az út, de tiszta fejjel még is csak könnyebb haladni rajta.