Nos ez egy nagyon összetett nap volt..

Reggel F-nél kezdtem, szenvedünk ezzel a projekttel, hiába régi mondás a régi világomban vannak üzletek, amiknek rossz a karmájuk. Na igen, ez pont az :D Hozzáteszem, hogy jól szórakoztunk és rengeteget nevettünk. Lassan de befordulunk majd a célegyenesbe.

Utána átmentem anyámékhoz, beszéltem öcsémmel, elkértem a kocsiját, hogy azzal járjak majd munkába. Tudtam, hogy a fékolaj színt vacakol, de mondta, hogy azóta rosszabb a helyzet, mert az utastérbe is elkezdett beszivárogni a folyadék.. Remek.. kezdek hozzászokni, hogy amióta józanodom azóta semmi nem megy egyszerűen :D Jó addig sem, de mit van mit tenni, beszéltem F-fel, mondta, hogy 2 sarokra tőle van egy szervíz, normálisak, korrektek, próbáljam meg. Elvittem a kocsit, megbeszéltem a szerelő sráccal, hogy átnézik, de nekem holnap délre kell az autó. Kurva korrektek voltak, 40 perccel később már hívott, hogy mit kell csinálni, mennyi lesz és holnap délre mehetek hozzá. Az SOS dolgokon kívül elmondta, hogy mi van még, de majd ezt beütemezzük szépen. Hozzáteszem, hogy így is combos lett a javítás költsége. Semmi vész, ennyit bőven megér, hogy autóval menjek munkába és ne kelljen éjjel a cges buszra várnom.

Mikor hazajöttem, picit aludtam, majd utána Zs-vel beszélgettem messengeren. Hát a tegnapi blogbejegyzésemben már említettem, hogy milyen a cég "vezetőienk" a hozzáállása, de most mutatott egy chat részletet, amitől eldurrant az agyam. Nem részletezem, maradjunk annyiban, hogy a céges szótárból az empátia kifejezés nem hogy szerepel, de még a szinonímáit is kitörölték.

Utána majdnem idáig próbáltam benne tartani a lelket. Lassan javul vagy stagnál az állapota, nincs ereje és nyűgös. Teljesen megértem, próbálom feldobni amivel csak lehet. Elterelni a figyelmét. Ezzel tudom támogatni. Az aggódásom meg meghagyom magamnak. Pont most írt, hogy válaszolt neki a háziorvosa, hogy ez a folyamat teljesen normális és kb. 2 hét ameddig visszanyeri a formáját. Szóval egy picit megnyugodott és én is.

És holna megyek aláírni a munkaszerződésem.. jajj olyan jó érzés, nagyon várom már, hogy munkába álljak. Nem az én világom az, hogy majdnem egy hónapja lógatom a lábam itthon. Persze, hogy nem teljesen, de szeretnék már melózni.