Végre készen lettem a lakással, majdnem egy hetem ment el vele. Bevallom voltak nehéz pillanatok.. De összességében nagyon élveztem a munkát. Egyrészt kreatív volt, és alkotó folyamat. Másrészt magam oszthattam be mit és hogyan csinálok meg. Ok, F figyelő tekintete folyamatosan ott volt :D De nagyon jól csinálta, pont addig a határig hívogatott, ameddig érezte, hogy elmehet.

Persze voltak pillanatok, amikor úgy éreztem, hogy felgyújtom a ... - be az utolsó darabot (ide mindenki vérmérsékletétől függően helyettesítse be a női nemi szerv vagy a férfi megtermékenyítő anyag szinonímáját)

Abban a pillanatban, amikor végeztem, kitakarítottam és mentem még egy kört a lakásban, kurva jó érzések fogtak el. Hasznosnak éreztem magam, valami kézzelfoghatót alkottam. És ne feledkezzünk meg F szépérzékéről sem, tökéletes érzékkel válogatta össze a színeket és a formákat. Szóval ez egy nagyon jó hét volt.

Annyira kimerültem, hogy amikor hazaértem ruhástúl bevágódtam az ágyba és elaludtam. Hozzáteszem 4 óra alvással csináltam ma ezt végig. De sebaj, jó lett :D

Most egy kicsit lazábban vagyonk Zs-vel. Javasoltam neki, hogy hétvégente kevesebbet beszéljünk, csak reggel és este, mert szüksége van arra, hogy feltöltődjön a családdal is. Nekem pedig nem árt megtanulnom, hogyan foglaljam el magam és érezzem jól magam nélküle. Lekopogom ez a múlt hétvégi szünet óta tök jól megy. Nem is kell erőltetnem, csak foglalkoznom magammal. Persze, hogy hiányzik.. de kell a pihenés neki is és nekem is. Ezek az apró kis szünetek, vagy lazább napok pedig csak mélyítenek az érzéseinken.

Most este elgondolkodtam azon, mi lenne ha F vállalkozását kibővítenénk ezzel, amit most csináltam, csináltunk. Piciben, magánemberek számára, havi 2-3 projekt tartható lenne, a pénz is és az időbeosztás is.

De nem most. Majd a jövőben, de holnap felhívom, érdekelni fogja, mindig is ilyen ember volt, kereste a kreatív lehetőségeket.

Holnap lesz 30 hete, azaz 210 napja, hogy nem ittam alkoholt. Basszus.. repül az idő, bevallom egyre ritkábban számolom a napokat, nem ezek számítanak igazán. Pontosabban van egy kis kettősség bennem. hogy tök jó a 30 hét, de mégsem számolom, inkább azt nézem, hogy milyen lehetőségeim vannak tiszta fejjel.

Mondjuk élhetem az életem, mondjuk fejlődhetek, érdemben segíthetem a párom, a volt feleségemmel remek a kapcsolatunk (jó néha egymás agyára megyünk, de van ilyen :D ) 

Summa summárum jól érzem magam a búrömben.