az erősebbé tesz, tartja a régi mondás. Régebben mindig vitatkoztam ezzel, mert túl teátrálisnak tartottam (igen én:D) Azonban rá kellett jönnöm, hogy ha a színpadias szavak mögé nézünk, akkor ennek a mondásnak az is lehet az értelmezése, hogy egy nehezebb időszak után jobban értékeljük, amink van. 

Mint például az elmúlt napokban a szimpla kis randijainkat Zs-vel. Ahol felszabadultan, röhögve, trollkodva, de még is szerelmesen töltjük el az időt. Neki lezárult egy nehéz céges korszak, én járom a magam, józanodó útját. Mindig is vannak és lesznek nyűgösebb vagy szebb napjaink, de egymás társaságát valahogy jobban értékeljük azóta.

És most itt le is zárom ezt a témát, mert ez a blog nem kettőnkről szól, hanem az én lelki utamról, fejlődésemről. Jó tudom, igen, ő szerves része az életemnek és ahogy egyre közelebb kerülünk egymáshoz, úgy szeretek bele minden nap újra és újra. De nem rajta van a hangsúly, hanem azon, hogy nyitok az emberek felé. Pl.: ma közel 3 órát voltam anyámná és ebből 2 órát beszélgettünk, egyet pedig aludtam :D Jó az első másfél óra vele kimerített. Különben is rosszul aludtam, de ez még mentálisan meg is terhelt, de nem rossz értelemben. Megpróbálom elfogadni az ő szeretetnyelvét, az aggódását a maga nyersebb stílusában. Próbál támogatni is.

Ha minden igaz akkor hétvégén pedig egy haveromhoz megyek egy napra, egy építkezésen segíteni, jövő kedden pedig Ikea interjú. Szóval, elfoglalom magam addig.

Elkezdtem minden na egy problémás ügyet intézni. Egyenlőre ennyire telik csak a lelki erőmből, de ezzel is haladok legalább. Illetve elhatároztam, hogy amint megvan az llás és látom az időbeosztásom, szoponzort szerzek magamnak és belevetem magam ott is a munkába.

Most az aa-ba csak annyit teszek bele, amennyi nekem jó. Holnap mondjuk megyek a honi csoportba este, és voltam online gyűléseken is, de tény, hogy nem ezen volt a fókuszom mostanában. Mindent a maga idejében. Tudom, hog ez sok embernek kifogásnak tűnhet. Meg is értem, viszont én érzem miből mennyire van szükségem.