Azt hiszem, sőt nem. Inkább tudom, hogy a legnagyobb feladatom az, hogy bolodog legyek akkor is ha egyedül vagyok. Nehezen megy. 

Kicsit olyan ez mint a hullámvasűt. Érzelmi ingadozások, hangulatváltozások nlha jobb, néha rosszabb. Mondjuk nem olyan vészes, mint régebben, sőt ahhoz képest elég laza. 

F-fel is beszélgettem ma erről, mondta, hogy tanuljam meg, hogy egyedül is érezzem jól magam. Próbáltam neki elmondani, hogy ez számomra nem olyan egyszerű. 

Egyrészt ez tizenévek berögződéseit kell most letennem magamról. Másrészt nincsenek barátaim. Persze az volt a válasz, hogy szerezzek.. Hmm.. hát igen, az kurva könnyű :D Jó elmehetnék egy AA gyűlésre, hiányoznak is időnként, de mostanában úgy voltam vele, hogy ha nem ikeáztam, akkor örültem egy pici nyuginak. Szóval a fáradtság, a siófoki projekt befejezetlensége és Zs nyaralása mind mind egymásra rakódnak. Továbbra sem tudok jól aludni, ellenben folyton álmos vagyok.

Most estére picit megnyugodta, Zs-vel végre tudtunk beszélgetni ha nem is sokat, de nem lelkiztem, nem ventilláltam, jó volt, hogy oda kellett figyelnem mit és hogyan írok, mert ösztönből jöttek rossz gondolatok, elvérésok. De azt hiszem ezt hívják tanulási folyamatnak. Levonva a következtetéseket, tudatosan odafigyelve megpróbáljuk máshogy csinálni a dolgokat. 

Meg kell tanulnom, hogy boldog legyek egyedül is. Persze ondogathatom magamnak, hogy meg kell, meg kell, meg dolgozhatom is ezen, de kurvára uom, hogy nem jön, vagy nem abban az ütemben jön a magamon dolgozásnak az eredménye ahogy én azt szeretném.

Ha nem változik holnap szerdáig ez, akkor elmegyek gyűlésre.