2 éve, hogy apa elment.

Ma nagyon sokszor eszembe jutott. Egy búcsúlevelében azt írta, hogy a dolgok jelenlegi állása szerint nincs túlvilág és ő bennünk fog továbbb élni. Vegyes érzések vannak bennem. Világéletemben földhözragadt voltam, de most mégis az énem egyik fele abban hisz, hogy valahonnan figyel engem. Végignézte az elmúlt 2 évemet, aggódott, bátorított, büszke volt rám, miközen olyan mélységeket és magasságokat jártam be, melyek létezéséről nem is tudtam. 

Hiszek abban, hogy velem van, minden percben, mindig és az öröksége az a szellemiség, ami helyes úton tart. Visszatekintve erre a két évre, pont úgy kíséri az életemet, mint kamaszkoromban. Mikor elengedte a kezem és hagyta, hogy egyedül válljak férfivá, megküzdve a nehézségekkel, de végig figyelt és tudtam ott van, ha szükségem van rá. 

Most is itt vagy velem apa, mert bennem élsz tovább, a mosolyod, a hangod, a dörmögésed a telefonba. A szenvedélyes viták, a hangos nevetések..

Köszönöm, hogy ilyen apa voltál. Olyan apa, aki el is mondta, hogy büszke a fiaira. Nemcsak szerettél minket, ki is mutattad.

Szeretlek!

Apám hitte az otthon melegét,
Apám hitte az ünnep örömét,
Apám hitte az apja örökét,
S úgy hiszem, ez így volt szép.

                                      Zorán