Csodálatos nap volt a tegnapi is és a mai is.

Tegnap reggel Zs meglepett azzal a "trükkel", amivel múltkor én. Telefonbeszélgetés közben közölte váratlanul, hogy le kell tennie. Mondtam ok, majd 1 perc múlva belibbent az ajtón én meg fülig vörösödtem és megöleltem. Jó érzés volt megint bohóckodni, délután elmenni a Feneketlen tó partjára, randizni, mosolyogva élvezni a napsütést.

Ma pedig beugrott egy picit, és együtt töltöttük a délután egy részét. Utána főztem, azt hiszem életem legjobb húslevesét sikerült összeraknom. A főzést most megint szenvedélyből fakadt, nem pedig azért mert valami meleget enni kell. 

Szeretem napok ezek, jó érzés, hogy a hétköznapjaim is és a hétvégém is úgy telik el, hogy jól érzem magam és bevallom kevésnek érzem az időt.

Úgy értem, hogy amikor magam alatt voltam, akkor a percek, az órk, csigalassúsággal vánszorogtak. Most meg hipp hopp telnek a percek, a mai nap is elröppent. Egy csomó mindent akartam csinálni, de sebaj, ott a holnap még.

A legfontosabb megvolt. Pihentem.

Holnap azonban egy kicsit dolgozni szeretnék, igaz szellemi munka. Mind a két helyen ahol dolgozom én viszem a közösségi média posztokat. Kicsit elő akarok készülni a jövő hétre :) De ez inkább szórakozás, mintsem munka. Ha nagyon megakadok, majd nyaggatom Zs-t nézze ét. Elvégre nem libáért vette a diplomáját ;)

Olyan jó élni és egyensúlyban lenni önmagammal és a környezetemmel...