Visszanézve az elmúlt napok érzelmi hullámvasútjára, félelmetes, hogy bármikor előjöhet belőlem ez. Talán túl könnyen kezeltem magamban azt, ami F-fel történt. Talán jobban kellett volna arra figyelnem, hogy az ami vele történt megvisel és ne intézzem el annyival, hogy már jól van én meg büszkén kihúzom magam, hogy milyen jól vettem az akadályokat.

Pedig nem, csak védelmi mechanizmusból visszafojtottam az aggódásom egy jó részét és amikor rendben volt minden, akkor nem elemeztem ki. Kár volt. Rányomta a béllyegét az elmúlt napjaimra ez az egész. Feszült voltam, ingerült és kialvatlan. Mellé még sikerült az edzést is túltolni, keveset enni, aminek az lett az eredménye, hogy az éjjel közepén hidegrázásra, remegésre és rosszullétre ébredtem.

Most hogy megfejtettem mi volt ennek az egésznek az oka, megrpróbálok legközelebb figyelni az intő jelekre. Zs-vel is volt emiatt egy kisebb feszültség. De időközben rendeztük ezeket. Megbeszéltük, segített megnyugodnom és összerakni a teljes képet.

Hozzáteszem, hogy apa halála óta nem volt olyan, hogy valakivel, aki fontos nekem, ilyen történjen. Most pedig igen.

Jó tudom, hogy sokkal rosszabbul is kezelhettem volna, de most ahogy írom a blogot, most is bennem van az emlékektől egy kisebb fajta feszültség. 

Ezért úgy döntöttem, hogy jövő héten kérek a pszichológusomtól egy időpontot. Azt hiszem ez az a szint, amit egyedül nem tudok feldolgozni, és bármennyire szeretem és becsülöm az AA közösségét, de nekem, most személyreszabottan kell egy szakember, aki ezen átsegít.

Valószínüleg sokkal nagyobb traumaként éltem meg az elmúlt hetet, mint ahogy tudatosul bennem. Pedig nem volt tényleges vészhelyzet. És pont ez az, ami óvatosságra int. Ezért gondolom, hogy el kell mennem ahhoz az emberhez aki éveken át segített, ismer és beszélnem kell vele, segítséget kérni. 

Valahogy azt érzem, hogy a nyugtaanság bújkál bennem és nem akarom úgy eltemetni, hamis ábrándokba ringatni magam, mint régebben. Szeretem ha boldog vagyok, szeretem magam szabadnak érezni, de most az érzéseim, a nyugtalanságom tart béklyóban és ez nem jó.

AA gyűlésre is elmegyek a héten, legalább online. Átszervezem a hetem, újratervezem a randikat, a privát melókat, az edzést és megtalálom a számomra legmegfelelőbb arányt.

Nincs ivásvágyam és a legnagyobb aggódás közepette sem volt, de fel kell oldanom ezeket a blokkokat, hogy ez így maradjon.