Nyűgösen indult a reggelem, éjjel nem aludtam jól. Három rossz álmom is volt és köztük fel-fel ébredtem.

Ma is volt választásom, hogy hagyom, hogy a tudatalattim rányomja a béllyegét a napomra vagy sem.
A döntés mindig nálam van.

Zs-vel tudtunk pár percet telefonon beszélni, ez megnyugtatott, majd elmentem F-hez a lomtalanításban segíteni. Igaz, hogy 30 perces munka volt és 2 órát utaztam, de akkor is jól esett. Utána sétáltam a városban egy nagyot, közel 3 órát, kiszellőztettem a fejem, hagytam, hogy a rossz érzések teljesen elillanjanak belőlem.

Hazajöttem, ettem melegételt, pihentem, majd elmentem este gyűlésre. Persze előtte még felmerült, hogy nem megyek, mert, hideg van, hol marad az énidőm, jó lenne pihenni, stb...

Nagyjából 3 perc alatt megbeszéltem magammal, hogy ma is megyek gyűlésre. Nagyon jó volt, nevettem, elszomorodtam, átéreztem a társaim örömét és bánatát, de nem vettem magamra. Azt hiszem ez egy újabb lépés volt a szocializálódás felé. Beszélgettem velük gyűlés után még egy kicsit. Volt egy 24 órás új tag, régebben ilyenkor mindig felszólaltam. Ma csendben maradtam. Olyan jó megosztások voltak, hogy nem éreztem szükségét. Csak ültem türelmesen és hallgattam, hogy a többiek elmondják, ami az én fejemben is benne volt.

Bár volt ma bennem egy kis nyugtalanság mégis csendes és békés a lelkem. Megvannak az eszközeim, csak rajtam áll, hogy használom e őket.