mondaná Samuel L. Jackson.

Iszonyatosan jó volt a mai gyűlés. Jó volt a bevezető, folyamatosan voltak megosztások, nem csak a régi, öreg motorosoktól, hanem az újonan érkezőktől is. Feltöltött, kibaszottul feltöltött.

Pedig fizikailag ma már kezdtem érezni magamon, hogy ennyit bírok. Persze mindig azt hiszem, hogy elértem a teljesítőképességem határát és aztán fokozni tudom a helyzetem. Azonban ez káros rám nézve. Ugyan olyan szenvedéllyel vagyok képes dolgozni, ahogy eddig az életemet éltem. 

Ez mind szép és jó, de ebből jön a kimerültség, az ingerlékenység, a morgás, elégedetlenség, sorolhatnám még. 
Viszont hála annak, hogy foglalkozom magammal, hogy ismét járok gyűlésekre legalább felismerem ezt. És nem rombolom az emberi kapcsolataim. Vagy legalább is nem annyira, hogy utána szarul érezzem magam és reméelm azok, akiknek morgok, ők sem érzik szarul magukat.

Tudom, hogy mindig a hét elejéről szoktam kezdeni, de most csütörtökkel kezdeném, ahol egy semmiség kezdett el megfeszíteni délelőtt. De kapcsolatm, bocsánatot kértem Zs-től, megbeszéltük, rendben volt minden. Péntek délután is feszültebb lettem, amikor nem úgy alakultak a dolgok, ahogy előre elképzeltem. Ez van, ilyen az élet. Nem leszek álszent, ennek az elfogadásához kellett pár óra. Az eszemmel akkor is tudtam, hogy ezt a kimerültség okozza bennem, de legalább nem vagdalkoztam, duzzogtam, nem voltam bántó, csak visszafogottabb.

Mára érett meg bennem a gondolat, hogy kibaszottul túlvállaltam magam megint, úgyhogy átszerveztem mindent és csak a legszükségesebbeket csináltam meg. Délután pl.: coachingoltam a kis padevanomat. Remek beszélgetés volt, éreztem, hogy elememben vagyok. Kaptam utána egy nagyon kedves, hálálkodó emailt, hogy pont erre volt szüksége a srácnak és mennyire örül, hogy így tudunk együtt dolgozni. Utána gyűlés, de erről írtam már.

És végül a hétfő... Ó istenem most szívem szerint azt írnám, hogy bárcsak minden napunk ilyen lenne Zs-vel, de ezeknek a különleges napoknak pont az adja meg az értékét, hogy nem mindennaposak. Csodálastos, meghitt, szerelmes napunk volt. Emberi, városban romantikázós, filmezős, kuckózós.. Szerelem nap.

Ma este majdnem ráírtam, hogy "jól vagyok Kicsim, minden rendben van, Szeretlek" de nem tettem, teszem meg. Nem azért mert zokon venné. Megbeszéltük, hogy hogyan kommunikálunk hétvégén, tiszteletben tartom ezt és számomra is fontosak a közösen lefektetett szabályok. Ez így működik, igy van meg az egyensúly.

Holnap egész nap pihenek, az orrom se dugom ki. Filmek, ps, alvás.

Rámfér. Már most jól vagyok, de ehhez kell a pihenés.