Ma van Zs születésnapja. Mivel nem tudjuk együtt tölteni, ezért apró kis, kedves meglepetésekkel készültem. A józanodásom alatt megtanultam, többek közt tőle is, hogy nem az ajándék nagysága számít. Ami igazán időtálló azok az emlékek, a közös múlt, az együtt nevetés, intim pillanatok, minden, ami közö élmény az életünkben. Napról napra szebbenk látom, ahogy telnek a napok, hónapok, évek számomra úgy lesz egyre szexibb és vonzóbb. A csodálatos ebben, hogy belülről fakad. Az embert is szeretem ez pedig erős és mély alapokat biztosít a közös életünkben.

Vannak pillanatok, amikor nehezebben tudom alkalmazni az elfogadást, azt, hogy zizi napunk van. Viszont a kommunikáció, hogy meg tudjuk beszélni ezeket az lrzlseket ad egyfajta szabadságot számomra. Most már kevésbé feszülök be, kevesebbet mozizok. Inkább elfogadom, hogy majd alakul és nem én irányítom mi, mikor és hogyan történik.

Fura egy hét volt szakmailag. Vártam is, hogy bemenjek és kinyissak és élveztem közben a láblógatást. Majd csütörtökön a nyakamba szakadt az elmúlt 2 hét megrendelés állománya. Vigyázz mit kívánsz mert teljesül :D Élveztem, de kurvára ki is merített. Úgy alakult, hogy ez a hétvége nem lett / lesz pihenős. F-fel benne vagyunk egy nagyobb munkában, ahol akadtak finoman szólva is nehezebb pillanatok. Logisztikailag át kellett tervezni a hétvégémet és a jövő hetem egy részét is. Ahelyett, hogy megfeszítene ez, inkább racionálisan átgondoltam mit és hogyan fogok csinálni, hogy maradjon pihenésre is időm.

A mai gyűlés nehéz volt. gyerekkori traumák. És a srác aki a bevezetőt tartotta nem oldotta fel végül a mondanivalóját azzal, hogy igen erre van megoldás, itt a közösség, vagy a lépések, vagy bármi. Szerencsére voltak olyan idősebb társak, akik ezt meg tették helyette. Picit megfeszített, hogy nem én tettem meg. De.
De inkább efogadtam, hogy van még mit tanulnom a gyűlések levezetésénél. Kértem visszajelzést és tanácsot egy idősebb társtól, hogy én úgy gondolom legközelebb így meg így kellene csinálni. Illetve elfogadtam, hogy nem én oldottam fel a helyzetet, hanem mások. Végül is ezért vagyunk ott. A közösség számít, nem az egyén.

Csipet csapat :) Ó nagyon sokat kommunikáltunk ezen a héten, nagyon jó érzés számomra, hogy visszaadhatok abból, amit a közösségtől kaptam. Több dolog miatt is jó. Nekem jó, mert nem vagyok egyedül, magányos, stb. Segíthetek, adhatok önzetlenül, talán úgy, ahogy az eddigi életemben nem tettem meg. Nekik pedig, remélem, az eddigi tapasztalataim segítenek a kezdeti akadályok leküzdésében. Tompítják a magányosság érzését, biztonságot ad az a tudat, hogy mások is étmentek előttük ezen az úton.

Csütörtökön voltam 30 hónapos, azaz 2,5 éves józanodó. Alakul, alakul :) Sok mindent értek már, amit az elején, vagy korábban mondtak az előttem járók. De időnek kellett eltelnie, hogy át is érezzem a szavaikat.

Türelem, elfogadás, béke.

Na jó még egy gondolat. Az elején sokszor írtam arról, hogy harcolok, megküzdök, csatába megyek. Akkor őszintén úgy is gondoltam és biztos ott, akkor, annak volt az ideje. Most szeretem a békét a lelkemben. Mert békében lehet alkotni, teremteni, szeretni.