Pihenés, gyűlések, alvás, takarítás.
Jól esett lustálkodni a hétvégén, mind a két nap tudtam délután is aludni 1-1 órát. Ez anagy meleg, illetve ez a bizonytalan időjárás kicsit rám nyomta a béllyegét, de így, pihenéssel jól teltek a napok.
Teganap este új tag csatlakozott a honi csoporthoz, fiatal srác, 4 éve felépülő. Szoktam vele hétközben is beszélgetni, néha tanácsot kér, néha csak hétköznapi dolgokról beszélgetünk. Maga a csatlakozás egyszerű volt, tartottunk egy lelkiismereti gyűlést és szavaztunk. Jó hangulatban telt :) Érdekes, ha külső szemlélő nézett volna minket, akkor csak azt látja, hogy 6, fiatal (jó vannak középkorúak is :D) ül egy asztal körül és hangosan nevetve beszélgetnek.
Sosem értettem azokat akik bírálólag lépnek fel ezzel szemben, és szenvedni járna az AA-ba. Nem ítélem el őket, de nekem fontos, hogy jó hangulatú legyen a csoport, szeressenek idejárni az emberek. Találkoztam a volt szpontorommal is, távolságtartást éreztem rajta, szerintem kudarcként éli meg, hogy elváltak az útjaink. Pedig tanultam tőle is.
Reggel egy privát munkával kezdtem, de nem tudtam befejezni. Sokkal rosszabb vlt a bútor állapota, mint előzetesen gondoltam. 2 órát dolgoztam rajta. Aztán írtam a tulajdonosnak, hogy egyenlőre ne fizessen, visszamegyek majd és befejezem. Nem volt bennem rossz érzés, hogy nem tudtam a vállalásom teljesíteni, nem rajtam múlt, szarból nehéz várat építeni. Megtettem amit tudtam, korrektül lekommunikáltam, hogy nincs kész és majd befejezem.
Ma is gyűlésen voltam B-vel, átmentünk megint Budára. Ismét jót beszélgettünk oda - vissza, kedvelem a srácot. Maga a gyűlés érdekes volt. Hagyomány gyúlés, mert ugye a 12 lépés mellett van 12 hagyomány is. Az jutott eszembe, amikor Zs-vel egy workshopon vettünk részt és ott egy srác mondta, hogy az ő cégüknél nem folyamatok vannak, hanem hagyományok. Alapvetően, tiszteletben tartva, ezeket, de némi reform rájuk férne. Majd 100 évesek és a világ pedig halad. De ez csak zárójeles megjegyzés a részemről. Inkább az volt furcsa, hogy volt egy 24 órás társ, és nem hozzá beszélt aki a bevezetőt tartotta, hanem letolta a hagyományokról szóló beszédét. Szerencsére utána voltak olyan megosztások, amik a fiatal társunkhoz szóltak.
Továbbra is tartom, hogy döntő fontosságú és életmentő annak, aki legelőször bejön az AA-ba, hogyan fogadják.
Péntek reggel ősszefutottam Zs-vel, pár órát aludt a rendezvény után, de jó volt látni, hogy felszabadult és mosolygós. (az, hogy gyönyörű volt nem mellékes, de már oly sokszor írtam :)) Csacsogott, ragyogtak a szemei, lelkes volt, hogy jól sikerül és, hogy minden jól ment. Bevallom néha elvesztettem a fonalat, mert csak néztem, ahogy lelkesen, szenvedélyesen beszél és az volt bennem, mennyire büszke vagyok rá. Tudom, hogy mennyit tett bele és megvolt a megérdemelt siker. Az évek alatt láttam, ahogyan fejlődik ebben a tekintetben is. Tudom, hogy segítettem ezen az úton, de nem magamra voltam büszke, hanem rá.
Jövő héten szabadságon lesz, remélem ki tudja magát pihenni, megbeszéltük, hogy összefutunk valamikor.
