Szerdai találkozót beszéltünk meg Zs-vel, amit aztán kedden módosított. Úgy jöttek össze a dolgok, hogy nem tudtunk volna találkozni, ezért áttettük szombatra. 
Érdekes dolog ez a felépülés.. Régebben ezeken felhúztam magam, mert nem úgy történt, ahogy megbeszéltük. Moziztam, már szinte fizikailag beleéltem magam abba, hogy mi lesz. Most visszaírtam neki, hogy ok, intézze a dolgait, majd megoldjuk. Nem volt bennem düh vagy csalódottság, egy pici türelmetlenség igen, hiszen szerettem volna tudni, hogyan tovább.

A héten többször megfordult a fejemben, hogy mi lesz a szombati beszélgetésünk kimenetele. Elég széles spektrumon végigfutattam a gondolatokat, pro és kontra érvelve. Aztán a végére arra jutottam, hogy ha együtt, akkor nagyon boldog leszek, ha pedig külön, akkor nyugodt. Továbbra is azt vallom, hogy a biztos rossz is jobb, mint a bizonytalanság. Ha van valami, ami megfogható, azzal lehet dolgozni, érezni, végiggondolni, gyűléseken megosztani.

Tegnap találkoztunk délután, kocsival mentem, mert elég borús volt az idő is, és nem tudtam meddig és hogyan beszélgetünk, gondoltam az esti gyűlésre is könyebben odaérek így.

Beszélgettünk, lezártuk.. a magunk módjn, nevetve, összeölelkezve, meg meg csókolva a másikat. Majd a végén egy picit visszatértünk a régi önmagunkhoz. Felszabadultan, nevetve, együtt vásárolva vittem el a barátnőjéhez.

Utána gyűlés, majd érte mentem és nálam kötöttünk ki. Szép este volt, meghitt, beszélgetős, intim. Szeretem a gondolatait még mindig, a sztorikat, amiket mesél, az őszinteségét. Ez a jót hozza ki belőlem.

Lezártuk? Ha őszinte akarok lenni, akkor igen is és nem is. Azt gondolom, hogy mindig is fontos része lesz az életemnek, mindig is szeretni fogom. Érzem, hogy fontos vagyok neki, hisz erről is sokat beszéltünk. 

Nincs bennem zavar, rosszérzés, félelem, keserűség. Ma is szép napom volt, boldog. Nem a tegnap miatt. Azért mert emberi érzések vannak bennem, szélsőségmentesen, mozizás nélkül. Mosoly, béke, zenehallgatás, munka volt a délelőtti program, azok után, hogy rég nem aludtam ekkorát, mint mára virradólag. Hiszen a legfontosabb én vagyok, hogy jól legyek :)

Nem tudom mit hoz a holnap, a holnapután, a következő hetek. Bevallom nem is foglalkoztat annyira. Örülök annak, hogy ma szép és mosolygós napom volt. Boldog voltam, magamtól. 

Szeretem a felépülésem, azt, hogy lassan, de biztosan lesznek jobb és minőségibb napjaim. Hogy szűknek érzem a hétvégém, de várom, hogy dolgozni menjek.

Pénteken egy szép számot ütöttem meg, azaz ma 1111 + 2 napja, 1113 napja vagyok felépülő.