szeretem hét volt, de mocsok mód elfáradtam a végére. Szerencsére ez nem nyomta rá a béllyegét a hangulatomra. Igaz 2 gyűlésen is voltam, ma pedig este megyek B-vel az esti budaira. B-nek tegnap volt az 1 éves szülinapja, mivel a szponzora nem tudott eljönni, engem kért meg, hogy adjam át az érmet. Nagyon jól esett a felkérés. Igaz kicsit viccesre sikeredett mind a kettőnk részéről az átadás, de jó volt. A Sacher torta pedig isteni volt, amit hozott.

Pénteken végre leszállítottuk azt a kanapét, amit hosszas vajúdás után végre megszültünk. Kicsit paráztam a szállítástól, mert az egyik rész nagyjából 70 - 80 kg lehetett, ormótlan nagy darab és nem volt rajta igazán fogás. A hab a tortán, hogy a harmadik emeletre kellett felvinni, gyalog, mert a liftbe nem fért be. Nos előjött a McGyver énem és addig, addig törtem a fejem, hogy végül fél óra alatt a teljes kanapét felvittük a helyére. A szállító sráctól meg is kaptam a dícséretet, mind az elgondolás, mind a bútor csomagolása "végett" :D jó, egye fene, legyen miatt. Lehet itt a szemantikáról vagy az egyéni ízlésrlől vitatkozni ;-) 
Visszafelé pedig elhoztunk egy másik kanapét, de ez már gyerekjáték volt az előzőhöz képest.
Szóval folyamatosan tele vagyok privát munkával, nem is beszélve arról, hogy a ma délelőttömet egy hajó szvacs kárpitozás műszaki rajzának elkészítésével töltöttem. 1,5 laza óra alatt megvoltam vele :D Azért szeretem ezt a munkát, mert egyrészt alkotó folyamat és kézzelfogható végeredménye van. Egyre jobb vagyok benne, a legutóbbi munkára büszke is vagyok. Kárómintás hátfalak és sima, egyszínű ülőfelület. Másrészt kikapcsol, harmadrészt pedig nem csak a fizikai része van meg, hanem a tervezés és a kreatv alkotói folyamat is. Nem utolsó sorban, pedig jól fizet.

A péntek estét együtt töltöttük Zs-vel. Így alakult, nem tiltakoztunk ellene, szép, meghitt este volt. Nem fogom ragozni. Fontosabbnak érzem leírni, hogy mivel tiszták a "játékszabályok" nincs belőle félreértés, nem gondolom túl, nem mozizok és nem látok bele többet, mint ami. Igen, az érzéseimmel tisztában vagyok, de nem elemezgetem a helyzetet. Az egész, kettőnk jelenlegi kapcsolata olyan, ami mind egy apró szeletke számomra  normális világból. Férfi / nő kapcsolat, józanul. Amikor benne vagyok, vagyunk, akkor átélem, szeretem, megélem a pillanatot vele. De amikor végetér, nincs fájdalom, szomorúság. Pici hiányérzet igen, de ezt elfogadom, hogy normális. Szóval ez így most jó nekem. Nincs leegyeztetve, hogy akkor hetente, havonta mikor, hol, hányszor. Ahogy adja az élet. Élem az életemet, egyre jobban, kedvesebben, nyugodtabban és élvezem Zs-vel az együtt töltött időt, amikor úgy alakul. Mint tegap este is, amikor gyűlés után még kiültünk beszélgetni és cigizni egy parkba. 

Nincs rajtam, rajtunk az a teher, hogy most kell. Beszélgetni, üzenetet váltani, találkozni, látni a másikat. És a teher jelen esetben nem egy negatív jelző. 

Szóval szeretem hét volt, tegnap is és ma is csak a pihenés :D Annyira jó esett szinte semmit sem csinálni, csak filmeket nézni, gyűlésre menni, aludni, vagy legalább is megpróbálni napközben.

Azt meg, hogy mit hoz a holnap a fene se tudja. Ma is és tegnap is jó napom volt. 

Azt hiszem így 3 év után kezdem átérezni, hogy milyen valójában a felépülés, miyen azt élvezni, amink van és nem bánkódni, hogy mink nincs. Megélni a pillanatot, élni az életemet.