Tegnap felkértem egy társamat szponzornak. Mindig is szerettem a lazább, de emberközpontú megosztásait, és most éreztem úgy, hogy itt az idő. Jól vagyok, vannak barátaim, akikkel tudok beszélgetni, de ahhoz, hogy tovább fejlődjek, kellenek a lépések. Ehhez pedig egy megfelelő szponzor. Szóval G lett az új szpozorom, hamarosan kezdjük is az közös munkát.

Az előző szponzoromról csak annyit, hogy továbbra is hálás vagyok, mert amikor szükségem volt rá, segített. De jó döntés volt, hogy elváltak az útjaink. Az a passzív, agresszív kommunikáció, amit azóta is folytat, nem csak velem szemben.. Nem ragozom. Ellenben nagyon hálás vagyok B-nek, hogy a higgadtságával eredményt tudtunk elérni. Magamnak pedig azért vagyok hálás, mert felismertem, hogy ezt a fajta kommunikációt nem tudom kezelni, előjön a régi énem és izomból basznék oda (egyébként jogosan) Szóval B-re bíztam és siker is született a honi csoportunknak helyet biztosító intézménnyel való kapcsolattartás ügyében.

Ma délelőtt P hívott, hogy az örökbefogadás a héten éles lesz és hogy 2 napja nem alszik, mert ráparázott.. Mondtam neki, hogy amiben tudok segítek, erre azt válaszolta, hogy tudja, hogy a céges dolgok jó kezekben vannak nálam, a többit meg leboxolja magával. Szóval már a héten felborul az eddigi rend. Délután F-fel meg is beszéltem, hogyan tudok menni, holnap kb. 10-11 órát leszek a cégnél. De majd szépen lassan rendeződnek a dolgok.

Nincs bennem szorongás, mert tudom, hogy képesek vagyunk megoldani csapatként ezt a helyzetet. Nekem pedig ott vannak az AA barátaim, akiknek ventillálhatok ha kell :)