Szeretem napok voltak. Bent is elcsendesedtek a dolgok, igaz nem a főnökömön múlott, inkább azon, hogy én elfogadom jelen pillanatban, vagy nevezzük úgy, átmenetileg ez a fizetési konstrukciót. Adtam neki, magunknak kb. 2 hónapnyi türelmi időt, ha látom a változást akkor jó, ha nem akkor élesebb határokat húzok. Nem azért mert fasza gyerek vagyok, csak ki kell állnom magamért, normálisan. Jött vissza szülés után egy kolléganő.. Hát.. még elemezgetem a helyzetet. Nekem konkrétan karcolgatja az idegrandszerem. Mert nagyon akar bizonyítani, meg, hogy ő mindenhez (IS) ért. Mondjuk csak azt nem veszi fihgyelembe, hogy az elmúlt 2 év alatt elég sokminden történt, többek közt ez a cég sem az a mikro vállalkozás ami volt. Persze P kivonta magát az onboarding folyamatból, vagyis inkább, bocsi nem érek be, megtennéd hogy.. szóval rám maradt.. Faszom..

Na mindegy, vannak fontosabb dolgaim. Például az, hogy múlthéten B felhívott és beszélgettünk. Jó volt, nagyon örültem neki. Ma pedig elmentünk együtt gyűlésre, és utána is beszélgettünk hazafelé. Majd amikor a kocsiból kiszáltam, mondtam neki, hogy hiányzott a társasága. Kicsit sutára sikeredett, elvégre a macsó pasik nem lelkiznek, az alkesz macsó pasik meg plána nem, vagy ha mégis akkor kurva bénán adják elő :D Vicces, hogy időnként még mindig zavarban vagyok, amikor az érzéseimről kell normálisan beszélni.

Sokat beszélgetek a szponzorommal. Úgy érzem, hogy jól haladok, fejlődök, stabilabb a lelki békém, amióta dolgozom a lépéseken. Ez pedig jó nekem. 2 hetente találkozunk, hetente edig fixen beszélünk egyszer.

Zs-vel tök jó a kapcsolatom :) Nem beszélgetünk anyira gyakran, mint a betegsége alatt, de ez így van jól. A hozzá fűződő érzelmeimet nem tudom még pontosan definiálni, és bevallom most nem is akarom. Jó, hogy vagyunk egymás életében és beszélgetünk, néha találkozunk egy kicsit. Számomra jó, hogy ha kérdésem van az emberi kapcsolatokkal, akkor tudok tőle kérdezni, őszintén, és számíthatok a véleményére.

F-fel pedig szinte minden nap beszélgetek, amióta az anyukája elment. Segítettem pakolni, picit a gyászfolyamatban is. Bár úgy érzem érzelmileg lezártam az édesanyja halálát mégis nehezen írok erről.

Zanzásítva másfél  hét eseményei.. Bevallom azért is sem írtam, mert jó volt élni. Jelen lenni a napomban,mosolyogni, érezni, kicsit felszabadultnak lenni.