Találkoztunk..

Persze szokásomhoz híven 10 perccel előbb értem oda, egyszerűen utálom a késést. Nos ebben az esetben az a 10 perc mintha 1 óra lett volna. Cigi, óra, cigi óra..

Majd megjelent a kapuban, és elindult felém. Mosolygott. Gyönyörű volt és mosolygott... 5 órát beszélgettünk, nagyon nehéz volt belenézni a szemeibe és kimondani hangosan Viktor vagyok és alkoholista. Sírtam is. Láttam rajta, hogy megérinti.. Nem a sírásom, hanem az a küzdelem, amit magamban, magamért vívok.

Nem részletezném, de sokat sírtam, ameddig meséltem neki. Sose voltam elveszett a szavak tekintetében. De, az, hogy 5 órát beszélgessünk és én zömmel magamról, a mélypontról, a társaimról, a rózsaszín felhőről.. szinte elképzelhetetlen volt a számomra. De megnyíltam. Teljesen. Ezt az AA-nak köszönhetem, azoknak a társaimnak akik megosztották velem a kedvességüket, a történeteiket, az életútjukat és befogadtak. Biztonságban érzem magam.

A végén elmondtam Zs-nek, hogy boldogabbnak érzem magam, de nem az a felhőtlen boldogság, hanem csak egy szép nap a mai. Jó érzés ebben a pillanatban is örülni megannyi apró kis csodának. Annak is, hogy az a maroknyi ember aki még megmaradt, támogat, szurkol, de legfőképpen beszélget velem. Sokat jelentenek.
Még sokat kell dolgoznom magamon, de a mai nap is tovább erősített abban, hogy megtegyem.

Apropó kis csoda, megfogadtam, hogy minden nap teszek valami jót, lehetőleg úgy, hogy az akinek segítek ne tudjon róla. Ma egy gyerkőcnek segítettem, hogy jobb legyen a szülinapja. Nem fogja tudni, de nem is érdekes. Nekem volt jó érzés. Pici melegség van ilyenkor bennem. 

Dolgozom magamon. Ma szép napom volt, nem is ittam, nem is hiányzott. Remélem, holnap is ilyen napom lesz.

És a fáradtságról csak annyit, most nagyon fáradtnak érzem magam, de jó értelemben. Érzem jól fogok aludni, nyugodtan, pihenve, lelkileg békére találva. 

Nem a mának élek
A mában élek egy jobb jövőért