Mocsok szar éjszakám volt.. alig aludtam pár órát.

Annyi minden kavarog most is bennem, mi lenne a jó nekem, mi lenne jó kettőnknek.
Azt hiszem az elmúlt napokban beleestem abba a hibába, hogy azt gondoltam, ennyire egyszerű megoldanom az életemet. Lezárom a céges dolgokat pff... mit nekem? Zs-vel újra szép az élet, lehetőségeim is vannak.

Hiába az egóm.. megint úgy gondoltam megy ez nekem mint a karikacsapás. Nem, nem megy, kurvára nehéz ez az egész.
Gyűlölöm a hülye gondolataimat, hogy Zs meddig bírja még mellettem ezt a fajta hektikusságot? Mennyire fertőzöm meg az életét magammal. Mennyire terjed át az életének más területeire is kettőnk kapcsolata? Meddig tud támogatni? Mikor érzem azt, hogy nem akarom bántani az instabilitásommal? Bántom e egyáltalán? Folytassuk vagy se?

Megannyi faszom kérdés. Szeretném ha nem lennének bennem. Nem a szerelmünkben kételkedem, csak fontos számomra, nagyon. És tudom, hogy a helyzetünk komplikált (ok kinek nem az a párkapcsolata?), de az életének egy bizonyos részére véletlenül se akarom, hogy kihasson az, hogy egy alkoholista a szerelme. De akkor mi a jó megoldás? Nem tudom, felnőtt ember, a legtöbb amit tehetek, hogy elmondom neki, ami foglalkoztat, beszélünk róla és majd ő eldönti, hogy mit szeretne. Én tudom mit szeretnék, illetve, kit. Őt! de vívódok, hogy ne mérgezzem meg az életét. Tudom, hogy saját magamnak kellene a legfontosabbnak lennem most. De úgy nem megy ha fájdalmat és bizonytalanságot szülök magam körül. Melyik a kisebbik rossz, ha kiteszem őt ennek vagy ha távoltartom? Nem tudom, ha tudnám nem ülnék kialvatlanul, megfeszülve a gép előtt, hanem készülnék a hónapos ünneplésünkre. Bár csak lenne már 1 órával később, hogy együtt legyünk..