Azt hiszem az egyik legnehezebb dolog az épülő félben lévő alkoholisták és a környezetük számár, hogy meghúzzák a határokat. 
A józanodás azzal is jár, hogy már nem vagyunk teljesen olyanok, mint régen, Régen bármit megadtunk azért, hogy valaki szeressen, hiszen magunkat sem igazán szerettük. Régen hajlamosak voltunk tologatni az egónk miatt a határokat, nem figyelve más emberek érzéseire és a sajátunkéra sem igazán.

Persze könnyű olyan határvonalat húznom, amit 3 hete az egyik AA társam mondott:

"nem töltök alkoholt, nem tartok otthon alkoholt és nem fizetek érte." tiszta sor, könnyű elfogadni és alkalmazni. 
Ma azonban sokkal nehezebb határvonalak meghúzásával szembesültem.

Az egyik F-fel kapcsolatban volt a kikapcsolt telefon miatt. Nem akarom részletezni, mert először vele szeretnék leülni és elmondani neki, de meghúztam egy határt. 

meghúztam egy határt anyám felé is, akitől tegnap este 20 percig hallgattam, hogy mi lesz velem, miből fogok megélni, stb

És végül Zs húzott meg felém egy határt azzal kapcsolatban, hogy ha már megbeszéltünk valamit, akkor ne módosítsam pár nappal később. Igaza volt. Büszke vagyok rá, mert ezzel pont az épülésem szolgálja. 
Sajnos hajlamos vagyok arra, hogy még mindig a dolgok könnyebbk részét fogjam meg. Fránya egó..
Hiányzik Zs? Igen, a fél karom odaadnám érte, na jó ennyire nem drasztikus a dolog, de nagyon hiányzik. De azzal, hogy ma nagyon lelkesen felajánlottam egy holnap esti fuvart, pont keresztbehúztam, amiben megállapodtunk. Jó nem vagyok szent és tudom, hogy könnyebb mondani valamit mint megtenni. De jól esett, hogy STOP táblát mutatott. Félt, hogy úgy reagálom le, már nem szeret. Pedig bennem büszkeség volt, hogy megtette. Én meg kapásból jeleztem felé, hogy tök igaza van és elfogadom. Hiába a társam, a szó minden értelmében. Tisztelem az erejét, hogy nemet mondott, pedig legalább annyira vágyik egy ölelésre mint én. De most erősebb volt. Én pedig pont az ilyen dolgokból tudok tanulni.

ez a 37-ik napom.. szépen lassan, mint a homokóra peregnek le a napok, Cseperedik az elületett kis fa. Az én saját életfám.