Gondolkodtatok már azon, milyen furcsa az emberi agy? (jó szinte látom magam előtt Zs-t ahogy nevet ezen a szófordulatomon:))

Ma született meg az előző bejgyzés az anyámról, ma 2 gyűlésen is voltam, mindenhol ez került szóba és ma úgy döntöttem itthon alszom és szembenézek ha nem is teljesen de az életem ezen, talán legrendezettlenebb részével.

Basszus, nem mondom, hogy nagyon ideges voltam, de bújkált bennem a feszültség amikor jöttem haza a szülői házba.

nem akartam én egyből anyám nyakába zúdítani az elmúlt 45 évet, de még is csak sikerült. Türelemmel, lassan megnyílva és egyre lelkesebben. megölelgettem többször. Én néha könnybelábadt szemekkel meséltem, ő kérdezett, ok keveset de tudom, hogy majd feldolgozza. Elmondtam, hogy az hogy ilyen a kapcsolatunk rajtam ugyan úgy múlt mint rajta. Egyetértett. Mondtam, hogy blogot vezetek, jelezte, hogy szívesen elolvasná (mint kiderült imád blogot olvasni) Mondtam, hogy előbb szóban beszéjük át a dolgainkat, mert a blog lehet, hogy elsőre nyers lenne. De kíváncsi volt. Felolvastam neki a mai bejegyzésből és átment.. megértette és azt mondta, ez tökéletesen így van. Elsírtam magam egy picit... mennyire a saját fejemben lévő kép élt bennem, hogy majd biztos nem fog átmenni. lehet 20 évvel ezelőtt nem így reagált volna. De most ma van. nagyon jót tett mind a kettőnknek a ma este. Szerintem sosem beszélgettünk ennyit, ennyire nyíltan, őszintén egymással. Jó nem mindenre tértünk ki. majd idővel.. Idő.. istenem néha mennyire kevésnek is érzem, mennyi időm van még. nem, nincs halálvágyam, de azért azzal szembesülni, hogy 45 év elment és ebből cirka 20 évig nem építettem a környezetemet.. baszott nehéz.. lenne, lenne ha a múltban élnék. De mint írtam, ma ma van. Ha onnan nézem, hogy van még lehetőségünk együtt csiszolni a közös életünket, akkor rengeteg időnk van.

Ez ma katarzis volt, de mégsem. Még emésztenem kell. Írtam is Zs-nek, hogy ma foglalkozzon a saját életével nyugodtan, én meg emészgetem anyámat. 

Ma megint egy újabb blokk oldódott fel. Minden nappal erősebbnek érzem magam. És ez kihat az életem többi részére is.

Mikor tudtam, volna Zs-nek azt írni, hogy foglalkozzon nyugodtan másokkal is és ne az enyém legyen a figyelme? Jah.. pont a mélypontom napján és mi lett a vége? Az. pontosan az.. Visszafojtás = harag= önutálat = mások hibáztatása = alkohol. nagyon sok alkohol.

Most meg? Teljesen más, olyan nyugodt vagyok.. kibaszott jó érzés!