Az már tökéletesen megy, hogy el tudok aludni éjfél körül. Most már azt kellene elérnem, hogy ne ébredjek fel 5 és 6 között. Hmmm ez nem türelmetlenség, de olyan jó lenne szundizni, aludni pihenni 8-9 órát. Biztos eljön annak is az ideje...

Van egy reggeli szeánszom, amikor ébredezem. Azzal kezdődik, hogy ránézek a telefonomra ki írt, milyen értesítések vannak. Nem tudom, hogy ez az üzleti élet maradványa e, hogy fontos vagyok, vagy megszokás, vagy így próbálom meg lecsekkolni hiányzom e valakinek. Hülye dolgog, miért hiányoztam volna az éjszaka kellős közepén valakinek? Nem is tudom, de néha rossz felébredni egyedül. Fura mert a józanodásom velejárója ugye az, hogy építem és elmélyítem az emberi kapcsolataimat, és persze én mindig vertem a mellkasomat, hogy fasza gyerek vagyok jó nekem egyedül. Hát kezdek rádöbbenni, hogy nem. 
Na szóval telefoncsekkolás, aztán megnézem, hogy Zs mikor olvasta az esti kis üzenetem, amit mindig úgy időzítek, hogy remélhetőleg már csak reggel lássa. Kis meglepetés írások, zömmel kedves, szerelmes szavak. Ha nem tolom túl ugyebár :D Nem ellenőrizgetni akarom, csak próbálom kitalálni hogy aludt. Annak örülök, ha mondjuk reggel 5.30kor azt látom még nem olvasta. Akkor arra gondolok biztos jól és mélyen alszik <3 Mondjuk a messengert szándékosan kikapcsoltam, idegesített, hogy látom a rendszer azt jelzi elérhető de mégsem. Hát igen, van az úgy hogy valaki elérhető de mégsem. Jobb ha nem stresszelem magam ezzel.
Nos ekkor már érzek magamban annyi erőt, hogy kv, mellé egy rendes cigim majd vissza az ágyba a kv maradékával és iqos. És a végére jöhet a tusolás, elmosva minden rossz érzést vagy álom töredéket.

Holnap reggel találkozunk. Várom, beszélni szeretnék vele. Egyrészt a pénteki érzelmi tanulásom után beszéltünk, hogy benne is kavarognak gondolatok, nagyon kíváncsi vagyok. Másrészt ezt a háromhétig nem látlak szabályt át szeretném vele beszélni. Ezt a hosszú hétvégét is az örökkévalóságnak érzem, egy teljes hét pedig egyenlőre nagyon nehéznek tűnik. Szeretnék legalább egy fél napot vele tölteni előtte. Persze gondolkodtam, hogy melyik a jobb. Felfogni a 3 hetet egy próbatételként és a végén nagy katarzis, vagy épésszel módosítani rajta/átbeszélni hogy sorry túl vállaltam magam. Én a másodikra szavazok most. Na persze régebben az első lett volna.

Miért?

mert remek alapot nyújtott volna arra, hogy kiprovokáljam azt, hogy megsértődhetek ha még sem megy. És mi volt régen ha megbántottak? Jah pontosan az.

Ez a gondolat ma reggelre érett meg bennem. Tegnap aki a bevezetőt tartott erről is beszélt. Csak az agyam fáradt volt. Meghallottam, felfogtam, de nem tudtam a saját életembe adoptálni. Most reggel 5.30ig :D

Pedig mekkora igazság, hogy néha tudat alatt is olyan helyzeteket provokáltam ki az élettől, ahol csakazértis megsértődhettem, szgény kicsi Viktor, mindenki bántja, magányos.. Persz, hogy iszik.

Basszus el se hiszem, hogy a mai nap végére, 6 hete lesz, hogy nem ittam. Nagyon durva, hogy egyetlen egyszer sem volt ivás vágyam. Nem az nem merült fel bennem, hogy nem vagyok alkoholista:D Az viszont igen, hogy meddig marad ez így. És arra jutottam, hogy ma biztosan. Holnap meg remélem. Mi a francnak túráztassam magam azzal, hogy mi lesz ha? Mi lesz ha holnap ránk szakad az ég, vagy jönnek a pomogácsok és Zorgokkal kart karbaöltve ellepik a földet? A faszom se tudja de majd feltalálom magam.

BJ24