Szerintem az életben annyira feszülten nem érkeztem gyűlésre mint ma. Lángolt a fejem és a barátaim csak rám néztek, mosolyogtak, de látták higgadnom kell. Pedig jó napom volt. Reggel Zs-t elvittem dolgozni, álmosan de vigyorogva szorongattuk egymás kezét (éljenek az automata váltós autók), utána céges dolgok, online AA gyűlés, marketplace eladások, szendvicskészítés és randi nap :) Jó tudtam, hogy meg fog viselni, hogy most egy hétig nem látom, de szép, kicsit szomorkás randink volt. De meghitt. A végén már kitessékeltem a kocsiból, gyűlölöm ha ilyenkor nagyon hosszan búcsúzkodom. Nem miatta, magam miatt. Mert folyamatosan a nyelvemen volt: Ne menj.. maradj velem. maradj velem még... sokat, örökre. Szeretem őt, nagyon. Már akkor hiányzott, abban a pillanatban amikor kiszállt. És még bénáztam is.. van egy szokásunk, amikor kiszáll, megsimogatom a fenekét, visszanyúl, összeérnek az ujjaink és amikor elhajtok mellette integetünk egymásnak. Én nézem a nőt, ő nézi a férfit és ez a két ember őszintén szereti egymást mosolyogva, egymás szemébe nézve. Na ezt elbénáztam. Annyira hirtelen tört rám a hiánya és egy nagyon éles szívdobogás, hogy jobbra kanyarodtam véletlen ő meg balra nézett. És főúton vltam, azért a kocsit nem töröm össze. Jó tudom apró dolog, de teljesen megzavarodtam. Megálltam tankolni és mintha álomban lettem volna. Láttam, hogy a kutas beszél hozzám, de csak a fejemet csóváltam, nem kell segítség. Amikor bementem fizetni, láttam, hogy beszél hozzám az eladó, de csak leolvasni tudtam az összeget. A dohányboltban a kiscsaj látta, hogy nagyon nem vagyok ott,még gumicukorral is megkínált mert azt hitte leesett a vércukorszintem.
gyűlésre menet Rammsteint üvöltettem, hogy magamhoz térjek, megszűnjön a szívdobogás, a zúgás a fülemben.
Na és ebben a pillanatban döntött úgy 2 szép szél jómagyarkopasz fiatalember, hogy ők bizony sietnek és rámhúzták a kocsit. Abban a pillanatban az üresség átváltott haraggá. Rátenyereltem a dudára...
Az egyik énem azt hajtogatta, hogy nem helyes, amit teszek. A másik meg akarta, hogy megálljanak, kiszálljanak és ölre menjünk. Összesűrűsödött bennem abban a pillanatban az a gyász, amit apám halála miatt érzek, Zs hiánya, minden, inden ami nem jó ha egy alkoholistában feldolgozatlanul benne marad.
Szerencsére én lassítottam, ők meg szartak rám és nem lett verekedés az egészből. Faszság lett volna a részemről belemenni.
Elmentem gyűlésre és alig vártam, hogy kiadjam magamból. Hogy beszéljek, hogy meghallgassanak. Nem ítélkeznek, csak figyelnek. Akkor is ugyanezt tették volna, ha verekedés lett volna a vége. Szeretem ezeket az embereket. És nagyon jó érzés volt, hogy egy 24 órás új társunk is volt. Nem azzal kezdetm, hogy két fasz majdnem összetörte a kocsim. Nem, Azzal kezdtem, hogy mennyire jó ez a közösség, hogy van egy ilyen erős érzelem bennem és tudom, hogy ha megoldom ez segíteni fog. És láttam, hogy megnyugszik, hogy látja tényleg jó ez a közösség, jó ide tartozni. Jó ha meghallgatják az embert. És ő is beszélt, és megindító volt a megosztása. Jól esett, hogy a sajátommal segíthettem neki megnyílni. Utána még vagy 40 percet beszélgettünk páran kint a kocsinál. Teljesen elfújták a feszültségem a végére.
Nem győzőm hangsúlyozni mennyire fontosan az újonnan érkezők, mennyire fontos a fiatalabbakkal foglalkozni. Számomra életmentő volt amit kaptam azoktól, akiket a mai napig a barátaimnak tartok a közösségen belül. Kötelességem átadni a fiatalabbaknak a saját tapasztalataim, segíteni őket, hogy az úton maradjanak. Nem éltem mindig jó életet, vannak olyan momentumok az életemben, amikre nagyon nem vagyok büszke, sok mindenben kiégtem, fásult lettem, néha gyűlöltem az embereket. De ilyenkor úgy érzem valami jót cselekedtem egy ismeretlennel.
Egyébként még F-fel is beszélgettem vagy 25 percet ma és annyira jól esett. Tudom, hogy a múltkori összemorgásunk után én mondtam neki, hogy majd ő keressen. Megértettem, hogy az emberi kapcsolatokban is szükség van néha időre. De jó volt beszélgetni, őszintének lenni.
Megkérdezte, hogy a válásunkban és abban, ahogy otthagytam benne volt e az alkohol. Őszintén válaszoltam, hogy nem tudom. De dolgozom rajta, hogy erre normális választ tudjak adni. Örült neki, hogy így válaszoltam.
Most este itt az ágyban gépelve már mosolygok megint. Apró kis csatát nyertem magammal szemben és egyedül. Ma ismét erősebb lettem.
Zs szeretlek, csak 1 hét, na jó igazából 10-11 nap, de hamar elszáll. Mire hazajön, addigra a borbély levágja a hajam és a szakállam és meglesz egy újabb tetoválás. Tempus Fugit.. rohan az idő. Néha meg csigalassú.. who the fuck cares, ahogy a német mondja :) Nem ez számít hanem, hogy VAN, van még elég időm változtatni. Nem életem végén merengek azon elbasztam.. lehettem volna jobb ember is.
És nap végére még anyuval is volt egy komolyabb beszélgetésünk, de ezt majd egy önálló posztban írom meg valamikor, de ennek még érnie kell.
