valaki magyarázza már meg nekem, hogy mi a faszért nem tudok anyám kedvére tenni... Ok, abban igaza van, hogy ha ülök és nem csinálok semmit, akkor pénzt se keresek. jelenleg a céges cuccok eladásából még elvagyok, de én is tudom, hogy munkára van szükségem. Azért is, hogy legyen egy rendszer az életemben.

Amikor úgy döntöttem, hogy bezárom a céget, akkor kaptam kapásból 4, középvezetői, sales állást. Tök jó, nem adomány lett volna, elvégre 20 évig kereskedtem. De NEM ismétlem NEM akarok ilyen területen dolgozni. Visszajönne a feszültség, a teljesítménykényszer, az alkalmazkodás más emberekhez stb. Ez egyenes út lenne szerintem a visszaeséshez. Ergo elkezdtem állást keresni, mondjuk raktári munka. 

Kisfiam azért nem kell mindent elvállalni.. Pff.. ok elsőre röhögtem. De ma este amikor kurva lelkesen elújságoltam, hogy találtam egy lehetőséget, jó pénzt fizet, éjjeli műszak (van időm gyűlésre járni, magammal foglalkozni és Zs-vel tallkozni)akkor úgy hozott le az életről, hogy csak na.

- Hogy az kurvakemény meló. Ok, tusztában vagyok vele, hogy nem a két szép szememért fizetnek
- hogy megyek munkába? Ok, öcsém kocsija itt van 0-24.
- hogy ott úgy bánnak az emberekkel, mint a marhákkal. Speciel ebben van igazság, de pont nem érdekel. Fix, bejelentett pénz
- hogy miért nem megyek vissza legalább középvezetői pozícióba? Mert inni fogok anya
- hogy szerinte ez hülyeség

Szóval én aki nagyon lelkesen ezt el akartam mesélni neki, inkább feljöttem az öcsémék szobájába kiírni magamból.

Egyébként is sok volt most belőle, meg a családból.

Ma amikor elmentünk az unokaöcsémért, konkrétan majdnem hisztizett mellettem, hogy mi az, hogy nem engednek be minket 4 óra előtt. Próbáltam megmagyarázni neki, hogy ez egy katonai objektum, a 4 óra az 16.00 perc. Nem ment át. Ekkor még türelmes voltam vele. Mondjuk végig az voltam.

Aztán, amikor hazaértünk, akkor egyszerűen folyton kérdezett vagy beszélt hozzám. Ok értem én, hogy az elmúlt 45 évben keveset beszélgettünk, de nem egy délután kell időarányosan bepótolni a kiesett időt. Annyira leszívott agyilag, hogy inkább elindultam gyűlésre és vártam ott a kocsiban 20 percet a csendben. Volt olyan társam, aki megkérdezte jól vagyok e, mert mintha semmit sem aludtam volna. ÁÁ csak az anyám, bolinott és láttam tudja miről van szó.

Gyűlés.. Pff.. mintha egy 80-as évekbeli pártgyűlés lett volna. Értem, hogy van egy metódusa az egésznek, és nem nekem kell megreformálnom, nem is fogom, de könyörgöm.. amikor 25 percet beszélnek a semmiről, akkor az zavar. Nagyon zavar, főleg, hogy ott ült mellettem az a 24 órás, akivel tegnap találkoztam. Szerintem én voltam az egyetlen, aki megint szólt hozzá. Pontosabban olyan megosztásom volt, hogy visszajöjjön. A gyűlés után meg nagyon kevés kivétellel az összes idősebb hazament. Köszi kicsi alkesz eljöttél, bocsi de nekem mennem kell, de gyere vissza.. Jó, ott maradtunk még páran és beszélgettünk vele. Mert ez fontos, kurvára fontos, mert alig jönnek vissza, eljön megnézi, nem kapja meg azt a törődést amit nekünk picit vagyjóval idősebbeknek bele kellene tennie és elmegy. Végleg. Sorry magánvéleményt olvashattál kedves olvasóm.
Viszont ma is volt jócselekedetem. Egy számomra fontos és kellőképpen morcos társnak adtam egy fél doboz cigit, mondta, hogy elbaszta és 20-án nem fog kapni sehol. Automatikusan mondtam D vedd el, nekem útba esik egy éjjelnappali. És el is vittem egy darabig. Neki is jól esett nekem is.

Este közös tüzijátéknézés, unokaöcsém unta. Próbáltam vele megértetni, hogy bár én is unom, de ez anyám miatt fontos. Hogy ne legyen egyedül, hogy ne azzal foglalkozzon apa nincs ott. Nem tudom átment e neki, kamasz...

Az biztos, hogy sorry én ennyit bírtam a családomból, kezdenek feszültté tenni. Holnap otthon egyedül, nyugiban.

 update: kb. 2 órája írtam, azóta g&ci ideges vagyok. Próbálom anyámat megérteni, hogy 2 nappal ezelőtt azt hallgattam miben tud támogatni és segíteni, ma meg ezt kapom. Azt hiszem egy darabig nem jövök haza. El kell kerülnöm azokat, akiket mégha szeretek is de ezt kihozzák belőlem.  Kell, magam miatt. Az nem támogatás, hogy csak azt kapom, ez nem jó meg az nem jó. Faszom..

nem fogok inni eszembe se jutott, semmi pénzért nem dobnám el a józan napjaim számát és azt amit kapok az élettől, a második esélyt. De ha nem megy át neki, hogy ezzel csak ront a helyzeten akkor távol maradok tőle.

Hiányzik apám, és ez most nem arról szól, hogy anya rossz ember lenne. De apa valahogy mindig jobban megértette, hogyan működök, úgy tudott segíteni, hogy nem éreztem lehúz. Neki nem kellett megfelelnem. A faszom se tudja miért van anyámmal kapcsolatba ez a megfelelési kényszer.. de árt, most nagyon ezt érzem. Holnap felhívom a szponzorom