Az előbb hívtak a raktári állás miatt. Holnap reggel mehetek állásinterjúra. Ha nekik szimpatikus vagyok, akkor el fogom vállalni. vegyes érzések vannak bennem. Egyrészt kurvára örülök, másrészt félek is egy kicsit. Mi van ha nem leszek jó oda? Gondolom, hogy ez normális érzés a péntek estém után. Bennem van a félelem, hogy nem felelek meg, ha nekik sem felelek meg.

Igen anyám felébresztette bennem a megfeleléstől való félelmet. Tudom, hogy nem kellene, vannak, akik feltétel nélkül szeretnek.. 

Régebben mennyire egyszerű volt, magabiztosan, az egómtól eltelve álltam bele ezekbe a helyzetekbe. Jó nem voltam állásinterjún már 20 éve. Azóta mindig engem akartak, hívtak. Most normális emberként izgulok. Nem tudom ezt most mással telefonon, normálisan megosztani csak az AA társakkal. Délután gyűlés, lehet a szponzorom is megcsörgetem.