Mit is írhatnék a mai napomról? Igazából ma lettem 2 hónapos, 61 nap a józanság felé vezető úton. Milyen kevésnek tűnik, de mégis mennyi munka van benne. Nem fogom magam fényezni, de szeretném majd azoknak akik segítettek megköszönni és visszajelezni, hogy bár magam miatt csinálom a programot, de nélkülük nem sikerülhetett volna. 

Egyszerűen jó érzés, talán igazából fel se fogtam még mennyire. Azt mondják, hogy egy gépszíjas ivónál legalább kétszer annyi időnek kell eltelnie, mint amennyit aktív korában kihagyott. Fogalmam sincs, hogy mennyi volt a leghosszabb nem ivással töltött időm. De ez a 2 hónap jó kezdet. El is küldtem az érme fotóját mindenkinek, aki fontos a számomra. Beteszem a tárcámba a cápafog mellé, amit Zs-től kaptam.

Zs... istenem de hiányzik, ez a hét maga volt a csoda. Az ilyen és ehhez hasonló csodás pillanatok ösztönöznek, hogy tovább haladjak az utamon. Persze magamért csinálom, de ha nincs motiváció, amiből a héten bőven jutott nekem, akkor mi értelme lenne az egésznek? Szeretném rendbe hozni az életem, nem elfutni a gondjaim elől, nem hátrahagyni lezáratlan emberi és üzleti dolgokat. Vannak céljaim, terveim a jövőre nézve. 

Zs ebben a pillanatban írta, hogy büszke rám, az öcsém és barátok is gratuláltak. Jól esik. Jó érzés ha szeretik az embert, köszönöm neked Zs és nektek bartaim, hogy mellettem álltok <3

Azt hiszem mára ennyi mert fáradt vagyok, F-nél melóztam ma és nagyon jó hangulatban telt a mai délelöttünk, nevettünk sokat, jó érzések voltak bennem és jól is haladtunk. Végre alkothattam kétkezi munkával. Dél után hívtak az új melóhelyről is, számítanak rám, szerdán mehetek orvosi vizsgálatra. 

Lassan de egyre biztosabb lépésekkel haladok az utamon.

Béke és szeretet, szerelem van most bennem.